Március 16. a magyar zászló és címer napja

2025. március 16.

Magyarország címere és zászlója országunk állami jelképei. A történelem folyamán több változatuk alakult ki, amik különböző korszakokról, eseményekről árulkodnak. Március 15-én nemzeti színekbe öltözik az ország, 16-án pedig a címerre és a nemzeti lobogónkra emlékezünk. Nem véletlen, hiszen az 1848-as forradalom tette általánossá a nép körében a nemzeti színek és a jelenleg is használatos magyar kiscímer használatát.

A magyar címer

Címerünk jelképei a középkorból eredeztethetők, jelentésüket ma is viták övezik. A vörös és fehér sávok, valamint a kettős kereszt a legkorábban, vagyis a 13. században megjelent motívumok rajta. A sávolt címerpajzsot az Árpád-házi uralkodók pecsétjein használták először, ezért nevezik Árpád-sávoknak. A kettős kereszt a keresztény, apostoli királyi hatalom jelképeként került a címerekre.  A hármas halom, vagyis eredetileg a hármas lóhere motívum (bár vannak a 14. századból olyan források is, amin egy dombábrázolás van) célja alapvetően a kereszt alátámasztása volt.

A 16. század elején elterjedt a címer szimbólumairól egy, a történészek, heraldikusok szerint vitatott értelmezés, miszerint a sávos mező a négy folyót (Duna, Tisza, Dráva, Száva), a hármas halom a három hegységet (Tátra, Mátra, Fátra), a kereszt pedig az apostoli királyságot jelképezi. Ebben az időben került a pajzsra a magyar Szent Korona képe is.

Nemzeti színek 1848-ig

Magyarország nemzeti színei a magyar címer színeiből eredeztethetők. A honfoglalás korában és az államalapítás idejében vélhetőleg vörös zászlót használtak, bár erre nincsenek írásos bizonyítékok.  A későbbiekben a krónikák olyan hadeseményekről számolnak be, ahol a magyarok seregei fekete turulmadárral díszített vörös zászló alatt vonultak. Az Árpád-sávos zászló az Árpád-házi királyok családi lobogója volt, az ő uralkodásuk alatt tolódott el a jelentése a királyság zászlója felé. A vörös és fehér színek mellé a 13. század elején kapcsolódott be a zöld. II. András egyik okmányának pecsétjén már megjelenik a zöld szín is a piros és a fehér mellett.

A 16. század elején a Magyar Királyság Közép-Európa egyik vezető hatalmának számított, az 1526-os mohácsi vereség azonban súlyos következményekkel járt: II. Lajos magyar király a nemesség nagy részével odaveszett és új, idegen hatalmi rend vette át az irányítást. A magyarok két nagyhatalom, az Oszmán- és a Habsburg Birodalom közé ékelődtek, majd 1541-ben, amikor az Oszmán Birodalom elfoglalta Budát, az ország három részre szakadt: a Habsburg-kézen lévő királyi Magyarországra, a török hódoltságra és a keleti Magyar Királyságra (Erdélyi Fejedelemség).

I. Ferdinánd központosította a Habsburg Birodalom had- és pénzügyeit. A magyar rendek súlya ugyan megmaradt, de a megcsonkított Magyar Királyságot Bécsből kormányozták. A magyarok azonban érdekeltek voltak az osztrákokkal való együttműködésben, mert csak az ő erőikkel tudták a törököket visszaszorítani. A Habsburg uralom első kétszáz évében a nemzeti színek használata a koronázásokra korlátozódott. A törökök kiűzését követően a magyar rendek hatalmát idővel megtörték, 1671-ben I. Lipót bevezette a nyílt abszolutizmust. 1704-ben a Rákóczi-szabadságharcot az ország függetlenségéért vívták. Annak ellenére, hogy a törekvés megbukott, megakadályozta a magyar területek teljes beépülését a Habsburg Birodalomba.

Az egész 18. századot a Habsburg abszolutizmus és a magyarok háttérbe szorítása jellemezte. 1780-ban II. József az egész Birodalom területén a német nyelvet tette hivatalossá és a Szent Koronát Bécsbe szállíttatta. A Habsburg politika egyik jellemzője a magyar identitás módszeres elnyomása volt. Előtérbe a sárga-fekete szín került, jelképként pedig a fekete, kétfejű sas.

Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld!

Az 1848-as események előzménye egy hazafias elit megjelenése volt a magyar politikai platformon, akik évekig szélmalomharcot vívtak a független magyar nemzeti intézményekért és a népképviseletért. Majd 1848-ban elérkezett a népek tavasza, és a francia forradalom hatására a reformszellemű liberális nemesség elérkezettnek látta az időt, hogy egyre bátrabban álljon ki a magyar jogokért, mint pldául a nemzeti színek régi jogukba való visszaállításáért. A nemzet színeit és a címer visszaállítását március 23-án tárgyalták, ahol a következő javaslattal álltak elő:

1. §. A nemzeti szín és ország czímere ősi jogaiba, visszaállíttatik.

2. §. Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképen újra fölvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél, minden nyilvános ünnepek alkalmával, és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és az ország czímere használtassák.

A javaslatot elfogadták és április 11-én törvénybe is rögzítették.

A törvénybe rögzítést azonban megelőzte a nép; országszerte mindenhol a piros, fehér, zöld trikolor díszelgett a Szent Koronával ellátott magyar címerrel. A három szín szerinti tagolás eredetileg francia forradalmi jelkép volt, amit a szabadságért harcoló magyarok bátran vettek át. A piros szín az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt szimbolizálja azóta is. Megjelent a háromszínű magyar rózsa, vagyis a kokárda is a magyarok mellére tűzve. Az udvari hivatalos címert pedig felváltotta a magyar.

Unsplash

Rongált zászló lőn az ő formája,
Nem volt annak színe, sem fonákja,
Itt-amott sötétlett rajta egy-egy vérfolt:
Szép zászlónk, az ország, váznál nem egyéb volt.

E becses zászlónak, a hazának,
Védelmében hányan elhullának!
Vérökben a rúdját hányszor megfereszték
Régi ősapáink! de el nem ereszték.

Igy a zászló, ránk örökbe maradt,
Ránk hagyák azt erős átok alatt:
Átok alatt, hogy, ha elpártolunk attul,
Ne legyen az isten istenünk azontul.

Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja.

/Részlet Arany János Az örökség című, 1948-ban írt verséből/

Ugyan az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megbukott és azt követően a nemzetiszínű lobogónk a címerrel tiltott jelképnek számított, a magyar köztudatba visszakerült és a nép nemzeti identitásának fontos részévé vált.

1. Ferenc József jelezve, hogy a magyar területek osztrák tartományok, levetette a címer pajzsának tetejéről a Szent Koronát. Ezt szokták Kossuth-címernek nevezni, de a magyar Szent Koronát nem ő vetette le a címerről és semmilyen bizonyítékot nem találtak arra, hogy ebbe az aláírásával beleegyezett volna. 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés után azonban hivatalossá válik a piros-fehér-zöld trikolor használata a ma is használatos magyar kiscímerrel a közepén egészen 1945-ig, a szovjet megszállás kezdetéig.

1945 után

1946-tól 1949-ig a Szent Korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címerrel ellátott lobogó lengett az intézmények falaira kitűzve. 1949-1956 között a Rákosi-címert, vagyis a népköztársasági címert használták a magyar zászlón. Az 1956-os forradalom felkelői a szovjet elnyomás és a kommunista terror ellen lázadva kivágták a címert a zászló közepéről és így vált a lyukas lobogó az ’56-os események egyik szimbólumává. A Szent Korona nélküli Kossuth-címert Nagy Imre kormánya állíttatta vissza, ám a forradalom leverése után azt is törölték a magyar zászlóról. Azóta ez nem változott meg, a címer nélküli trikolor a hivatalosan használt nemzeti lobogónk.

iStock

A Kossuth-címer helyébe a vörös csillagos Kádár-címer került egészen a rendszerváltásig, amikor az országgyűlés 1990-ben a Szent Koronával ellátott címert szavazta meg.

„Magyarország címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.” /Magyarország alaptörvénye/

Gulyás Rita