Megtelt a könyvtár a Kukorelly-esten

2024. november 20.

Kedd este városunk könyvtára Kukorelly Endrét látta vendégül. A könyvszekrényektől az ajtóig értek a megtelt széksorok. Nagy várakozással és izgalommal fogadták a szentistvántelepi irodalmárt, akinek eddig már 32 könyve jelent meg és akinek a munkáját a József Attila-díjon felül 19 további irodalmi és közéleti kitüntetéssel is elismerték. 

Fotó: Szabó Zoltán

Nem túlzás a szentistvántelepi jelző, hiszen szülei 1954-ben ingatlant vásároltak a Telepen, így Kukorelly Endre gyerekkorának nyarait itt töltötte. Majd elismert íróként, 1998-ban költözött Szentistvántelepre és azóta is itt él.

Több kötetében találunk Budakalászt érintő vagy akár a városunkról szóló részleteket, azonban a szerző kiemelte, hogy művei, mint minden irodalmi alkotás fikciók. És bár a fikció is a valóság elemeiből épül fel, nem biztos, hogy akár a Tündérvölgyben leírtak soronként megfeleltethetők a régi kalásziak emlékeinek, ugyanakkor izgalmas kölcsönhatásba léphetnek velük.

Az est házigazdája Makovecz Virág volt, aki kérdéseivel a hallgatóság érdeklődésének közelében tartotta Kukorelly Endre csapongó, de végig izgalmas visszaemlékezését. Az est központjában a régi Szentistvántelep, a rendszerváltás előtti és utáni magyar irodalmi élet állt, de a szerző Szentistvántelephez kapcsolódó prózájából és gyerekverseiből is felolvasott.

A Révai József majd Aczél György fémjelezte szocialista kultúrpolitikától indultunk, ami az irodalmat az államhatalom legitimálására használta fel, majd eljutottunk Kulin Ferencig, akit az író a telepi templom melletti egykori grundon ismert meg. Mint fogalmazott, Ferenc akkor már nagyfiú volt, majd mire Kukorelly Endre felvételt nyert az ELTE történész kaszákra, már az irodalomtörténet tanáraként és az akkor indult Mozgó Világ szerkesztőjeként hűvösen fogadta a fiatal szerző verseit. Kukorelly Endre ennek hatására rövid visszavonulót fújt. A hetvenes évek második felében keveset írt, majd az 1984-ben a Magvető Kiadónál megjelenő, A valóság édessége című verseskötetét hangos siker fogadta, a Memória part című 1990-ben megjelenő prózakötete pedig hozzájárult ahhoz, hogy az író a rendszerváltás utáni magyar irodalom fontos alakjává válhatott. A Memória part 2000-ig 6 további nyelven jelent meg európai hírnevet hozva a szerzőnek.

Makovecz Virág Kukorelly Endrét az író által alapított Baumgarten-díjról és a művek objektív megítélésének lehetőségéről kérdezte. Kukorelly Endre a pankrátorok világához hasonlította az írók, költők közötti erősorrendet: igaz, a pankrátorok összecsapása puszta színjáték és a nézők előtt valójában rejtve marad, hogy melyik pankrátor a legerősebb, ők azonban tudják ezt egymásról. Az írók, költők jellemzően azoknak az irodalmi műveknek is elismerik az értékét, amiket egyébként kevésbé szeretnek.

Arra a kérdésre, hogy számára mi a siker mércéje, már nehezebben válaszolt. Bár a megjelenések példányszáma és az eladási adatok nem feltétlenül az irodalmi művek értékéről árulkodnak, mégis minden alkotó odafigyel rájuk. Siker azonban a legkisebb elismerés vagy egy-egy eladott könyv is.

Az aktív közönség további kérdésére adott válaszokból megtudhattuk azt is, hogy az egykori országgyűlési képviselő – bár követi az eseményeket – a közéleti szerepléstől visszavonult, inkább az írással, olvasással és a tanítással foglalkozik. Kukorelly Endre a politikai élettől független Baumgarten díj mellett kiadót is alapított és magával is hozott pár kiadványt a  K.E.R.T. kiadó kínálatából.  Az est kötetlen beszélgetéssel folytatódott.

A soron következő könyvtári estén november 21-én, csütörtökön 18 órai kezdettel az irodalomtól elkanyarodva Rédey Szilviát látják vendégül, aki – bár az angol irodalomban is otthonosan mozgó tanár és terapeuta – ezúttal mégis a kamaszkorban lévő gyerekek neveléséről tudhatunk meg tőle többet.