Mesélő védett épületek 15 – Diófa utca 2.

2018. január 11.

Terebélyes diófák övezik az utca két oldalát hosszan ott, ahová mai utunk vezet. Kiss Gabriella biológia tanár és Farkas István asztalos a fővárosból érkeztek hozzánk és azonnal beleszerettek a szép régi sváb házba és az itteni életmódba. Imádják a helyi közösséget, a színes kulturális programokat, a város szép fekvését, nyugalmát. Tele felújítási tervekkel, energiával, lelkesedéssel mesélnek eddigi benyomásaikról rogyásig rakott zserbós tál fölött. A cserépkályha felől elégedett macskadorombolás hallatszik.

A tizenharmadik kerületi életük kezdett nyomasztóvá válni, amikor megérintette őket a vidékiesebb élet lehetősége. Ürömön szintén a Diófa utca 2-ben tárgyaltak először eladó házzal kapcsolatban és mivel spirituális beállítottságúak, érezték, hogy nem lehet véletlen, hogy Budakalászon ugyanezen a címen egy még szebb házat kínálnak. Nem is haboztak tovább. Korábban a sváb származású Szedlák család élt itt. Sikerült őket is elérni, szívesen osztották meg emlékeiket.

Szedlák Henrik a Magyar utcában született nagyszülei házában, majd az Iskola utcában cseperedett fel. Transzformátorszerelőként dolgozott a Ganz Villamossági Művekben 44 éven át. A Kluvich családba való beházasodás révén került az 1800-as évek végén épült Diófa utcai házba, ahol 1957-től élt. Eredetileg két helyiségből állt, nem volt fürdőszoba, sem vezetékes víz, az egyik szobát használták konyhának. Pincét is utólag, a 30-as években építettek hozzá. Henrik bácsi azért szerette, mert az élete jó részét, ötven évet élt ott. Feleségével a 60-as évek elején újították fel a házat, akkor alakították ki mai elosztását. Akkor került kiépítésre a vízvezeték, a szennyvízhálózat és kutat is akkor ástak.

Szívesen emlékszik vissza arra az időre, amikor az 50-es években a Diófa utcába járt későbbi feleségének Kluvich Teréznek udvarolni. A lány gyors- és gépíróként dolgozott és gyerekkoruk óta ismerték egymást. A lány szüleivel négyesben sokat beszélgettek ezekben az években, ismerkedtek. A házban egy igen harcias kutyus őrködött, leszedte a postást is a bicikliről úgy, hogy átugrotta közben a kerítést is, senki nem mert belépni a kiskapun. Egy délután hivatalos volt a házban. A népszerű Kamp Kapelle fúvós zenekarban játszott és épp nála volt a hangszere. Amikor megjelent a bejárati ajtóban, mindenki kétségbeesett, hogy biztos a kutya szétszedte, mire bevallotta, hogy nem tett mást, mint zenélt neki, így örökre megjuhászodott.

A Kamp János alapította zenekar nagy népszerűségnek örvendett már akkor is. Nem csak itt, a környékbeli települések báljaira és esküvőire is ők adták a talpalávalót. A katonák az 50-es évek elején tömegével érkeztek haza a fogságból, így sok esküvőt tartottak ekkoriban.

Henrik bácsi lányával, Szilviával él ma Telkiben és nagyon hiányzik neki Budakalász. Ha teheti, ellátogat ide és ma is végigjárja boldog gyermekkorának és fiatalságának helyszíneit.

A ház értékes elemeit képezi az épület tömege, jellege, kőlábazat, ablakok és a kerti kút.
(a régi képen Kluvich Teréz látható családi körben)