Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. július 14. vasárnap | Örs, Stella napja

Hírek

 

Mesélő védett épületek 16 – Bethlen Gábor utca 1.

2018. január 25.

Rabul ejtett az élmény. Már a Fényes villához vezető úton különös izgalom lett úrrá rajtunk, hiszen most végre testközelből láthattuk kedvenc házunkat, amely már korábban is foglalkoztatott minket. Ezek a falak már 90 éve is itt álltak és kiállták a történelmi idők megpróbáltatásait, melyből jutott bőven az itt élőknek. Jelenlegi tulajdonosuk enged ma bepillantást életük színterébe és vezet körbe a tágas hallon át a szebbnél szebb szobákon. Szédítő belmagasság, eredeti vaskos mintázott ajtók, gipszstukkók, csillárok, súlyos drapériák, cserépkályha, eredeti aprómintás padlóburkolat – csupán néhány a lélegzetelállító részletek közül. Ám a legnagyobb élmény, ahogyan a keleti fekvésű hallba a mesterien készített, hatalmas, színes mozaik üvegen át besüt a napfény. Ezért is hívták „Napkelet”-nek. Az itt élők évek óta nagy műgonddal, odaadással újítják fel a helyiségeket lépésről lépésre. Nagyon várják, hogy a több éve tartó projekt végre befejeződjék.

A Fényes család részbeni kihalása, illetve a ma is élő leszármazottak elköltözése miatt a villa többször is gazdát cserélt. Évekig lógott az ELADÓ felirat az akkor még meglévő csodálatos kovácsoltvas kiskapun és nagykapun egyaránt. Akkoriban még az épületet körülvevő fenyőfák, jegenyék és az előkertben pompázó rózsalugasos „gloriett” is megvolt. A számos ottlakó ismeretlen személy nyilvánvalóan nem érzett semmiféle felelősséget sem az épület, sem a kert szépsége iránt.  Hogy miként kerültek dobra az említett kapuk és hová lettek a hatalmas fák, az ma már rejtély.

A villát az 1920-as években Fényes Gyula bányaügyi főtanácsos, szénnagykereskedő építtette a maga és családja, felesége és három gyermekük számára. A háború idején náluk vendégeskedett a ház asszonyának legidősebb nővére, akinek akkortájt operálták meg a szemét. Ő volt az anyai nagymamája Lili néninek (Bobok Ilona), aki az államosítást megelőző évektől 1974 tavaszáig lakott itt családjával, és akivel régi budakalászi osztálytársai révén sikerült kapcsolatba kerülnünk.

Szívesen mesélt a régi-régi emlékekről, amelyek zömét még gyermekkorában, a nagymamájától hallotta. Az ő elbeszéléséből tudható, hogy a háború alatt, a Duna-hidak felrobbantása miatt a budai árvíz idején egészen a ház teraszáig ért a víz. A szentistvántelepi orosz főparancsnokság itt, a Fényes villában tartózkodott. A Fényes család az éléskamrából látta el a katonákat, jól tartották őket, így ez idő alatt voltaképpen védettséget élveztek.  Ettől függetlenül Lili néni nagymamáját egy orosz katona szándékosan fellökte, amitől megvakult a hátralévő életére. Amikor kiköltözött a főhadiszállás, egy részeg orosz katona érkezett csónakon, akit a környékbeliek közül valaki felbíztatott a család ellen. Fényes Gyula és felesége a „Napkelet” nevű hallban fogadta a „vendéget”. A villában csak egy hirtelen éles lövés hallatszott, majd a „Jesszus, Gyula!” felkiáltást is elnémította a következő golyó. A házaspárt egymásra borulva találták meg a hallban.

A merényletért állítólag később az elkövető statáriummal bűnhődött. Ez azonban már nem támasztotta fel a Fényes házaspárt, akiket a szentistvántelepi családi terméskő kriptában helyeztek örök nyugalomra. Három gyermekük szüleik halálhírére érkezett haza külföldről.

Kérésükre a 1948. évi államosítás előtt Lili néni szüleivel ideköltözött, hátha figyelembe veszik létszámukat és a Fényes leszármazottak megtarthatják a villa tulajdonjogát. Sajnos az államosítás ennek dacára utolérte a házat, azzal, hogy az ott lévők bérlőként maradhattak, a villa teraszos elülső felébe pedig az állam által kijelölt új lakó került.

Az udvaron állt egy kis ház is: házmester-lakás volt, szoba-konyhával. Ezt is államosították. A későbbiek során az ismert énekes, Waszlavik „Gazember” László is itt gyerekeskedett.  A sors ezt az épületet sem kímélte, időközben elbontották.

Lili néni itt töltötte a gyermekkorát, sőt később férjével és gyermekeivel is itt lakott még egy ideig. Nagyon szerette Szentistvántelepet. Emlékeiben ez a rész akkortájt egy érintetlen, csodálatos tisztviselőtelep volt, egy virágzó díszcsokor, ahol a bolgárkertészeknél finom, friss, elsőrangú zöldségeket lehetett vásárolni. A cseresznyefák telepítését még anno Fényes Gyula is támogatta, amelyek azóta is méltó díszei a régi városrésznek.

Turi Attila, városunk Ybl-díjas főépítészének sem esik nehezére méltatni a ház kiemelt jelentőségét:

„Ez az erős polgári középréteg jellegzetes lakástípusa. Vegyes stílussal rendelkezik, ötvözi a népi szecessziót a kárpát-medencei villaépítészettel. Festőien szépen komponált részletekkel rendelkezik és rendkívül igényes az anyaghasználata.”

A ház értékes elemei közé sorolható továbbá a tetőszerkezet, a felépítmények, az ablakok, az ajtók, az üvegezés, valamint a vakolatdíszek.

(A régi fénykép előterében látható kisfiú feltételezhetően Fényes Tibor, a Fényes házaspár legkisebb gyermeke.)