Mesélő védett épületek 17. – Széchenyi utca 27.
2018. február 07.
A szerb kultúra köszön vissza a falakról, a család védőszentjei piros fénykörből tekintenek ránk, miközben Roczkov Ivánt és feleségét hallgatjuk a régi karosszékekbe süppedve.
A család 1958 óta él itt, Iván Battonyáról származó szülei akkor vásárolták ezt az ódon épületet. Édesapja nagygazdaként lett osztályidegen, nehézségek árán lett végül pék. Édesanyja a Május 1. Ruhagyárban dolgozott. A kulák rendszerben mindent elvettek tőlük, csak 1957 után kapták vissza az ottani házat, azt eladták és Budakalászra költöztek.
Iván négy szerb osztályt végzett Battonyán, majd a Kalász Suliba kerülve a felső évfolyamot. Nem beszélt jól magyarul, végül mégis jelesre érettségizett e tárgyból. Mericske Rezső tanár úr tanította meg tisztességesen nyelvünkre. Az Egri csillagokat négyszer kellett hangosan felolvasnia tanítás után a kiejtés gyakorlásaként. Övéké volt az utolsó fiú-lány osztály.
Iván sok cseresznyét szedett kisfiúként, bele is esett a kerítésbe, az esetre az arcán lévő sebhely is emlékezteti. Az iskola melletti pályákon fociztak a fiúk, szánkózni a pedagógus földekre járt a népes gyereksereg. A hegyről siklott le korcsolyán a sok kacagó apróság.
Később katonaként határőr volt Iván két évig. Feleségével lelkesen néptáncoltak a szerb nemzetiségi együttesben. Itt talált rájuk a szerelem. Később a Magyar Szabványügyi Hivatalból ment nyugdíjba. Felesége, Márta született pomázi, vegyésztechnikusként dolgozott. Két gyermekük külföldön él. Iván 12 évig volt a szerb kisebbségi önkormányzat elnöke Budakalászon, képviselőként is működött. Jó kapcsolatot ápolnak a sváb kisebbséggel, az egyesülettel kirándulásokra is járnak.
Szomorú számára, hogy a szerbek nálunk nem elég összetartóak. Becsben kellene tartani, hogy 300 évig megmaradt a helyi szerb nemzeti identitás. Azóta sajnos sokan meghaltak, kevés a gyerekutánpótlás, szét is szóródtak az emberek. Bízik azonban még az összetartó erőben.
A házat Zombori úr építette a negyvenes években. Régen kereskedőház volt, két bejárattal. Az épület duplatetővel rendelkezik, hiszen árut is tároltak benne.
A falak 1945-ben vízben álltak néhány napig, hiszen amikor a jégtorlaszt felrobbantották a hidaknál, azonnal levonult az ár. A padozatot ekkor újra kellett építeni, mert szuvasodott. Később is sok mindent kétkezileg végeztek Mártával a házon, melyhez szívből kötődnek, hiszen annyi mindent kiállt már!
Védendő értékként tarthatjuk nyilván az épület tömegét, a kerítést, valamint a tető felépítményt.
(a régi fotón Iván édesanyja látható, unokáival)