Mesélő védett épületek 19 – Kőbányai út 21.

2018. március 09.

A Kőbányai úti pincesoron hosszan benyúló hasznos és hangulatos tárolóhelyiségek bújnak meg a föld alatt. Mai úticélunk történetét a tulajdonosnál szeretnénk felgöngyölíteni, aki azonban a Schieszl családhoz irányít. Demján Dávid jelenleg műhelyként használja az épületet, kihasználva annak remek adottságait. A kezdetekről Schieszl Konrádot hallgatjuk.

Száz évre nyúlik vissza a borospince története. Khéli bácsi tulajdona volt, az Óbudán nagy népszerűségnek örvendő Khéli étterem tulajdonosáé. A vendéglő számára innen szállították az árut hetente egyszer. Id. Schieszl Konrád, Konrád nagyapja vásárolta meg befektetésként és jól működő borkereskedést hozott itt létre 1924-ben.

Már 1914-ben megépítette a jelenlegi Budai úti kisbolt helyén működő éttermet, melyet fiával, Schieszl Sebestyénnel működtetett. Két vincellért foglalkoztattak. Egyikük Gyöngyösön hajtotta fel az ottani termést, társa pedig Kecskeméten, Helvécián. Utóbbi helyszínen 3,5 hektáros bérelt területről vagonokban szállíttatta fel a borokat a budakalászi pincékbe. Itt kezelték tovább, majd terítették a környékbeli vendéglőknek.

Régen a présházból leválasztott irodát használta a nagypapa, mellette állt egy 100 hektoliteres hordó. Több zsidó származású családi barátot bújtattak mögötte az 1944-es üldözés idején, lovaskocsin rejtve hordták nekik az élelmet.

1946. február 22-én a budakalászi sváb kitelepítéskor több mint ezer főt utasítottak ki településünkről, köztük volt Konrád nagyapja is. El kellett hagynia az országot, ebek harmincadjára került a nagy szorgalommal felépített családi vagyon. A Kőbányai úti nagy pincéből hordták szét az emberek a hordókat. Orosz katonák is betelepültek az épületbe, a tárolótartályokat géppisztolyokkal nyitották ki. Literszám folyt a patakba az értékes nedű, az üres hordókat 1946 második felében pedig eltüzelték. A következő évben elvették a pincét, az akkori elöljárók, tanácselnökök ésszel nem mérték fel a kapott gazdasági értéket, az épületet átadták a Klinger gyárnak. A gyári vezetők ide hozatták a háború alatt megsérült gépeket, tárolóüzemként használták évekig. A Schieszl család itt maradt tagjait pedig kitiltották a házból. Később derült rá fény, hogy telekkönyvileg az övéké maradt, elmulasztották átiratni. Az Óbuda Termelőszövetkezet elődjének adták bérbe így jogtalanul. Ők használták, utódjuk pedig csirkéket tartott benne. A felelőtlen gazda jóvoltából, az ott tárolt fűrészpor miatt leégett a teljes épület. A kovácsoltvas díszes pinceajtó is megsemmisült, együtt omlott össze.

13 éves per után szerezték vissza a családtagok a tulajdonjogot. Mindent megtettek, hogy eredeti állapotába visszaállítsák és ez sikerült is!

Védendő értéket képez a régi házon az épület tömege, a vakolat-architektúra, valamint a földszinti nyílászárók rendszere.