Mesélő védett épületek
2019. február 17.
Vasút sor 36. – „Büszkék vagyunk rá, hogy családunk tagjai 108 év óta élnek e házban”.
A Budakalászi Hírmondóban megjelent cikksorozat újabb írását olvashatják. Vendéglátóink Szaniszlóné Kati és lánya, Dénes Hajnalka a patinás Vasút sori házban. A tágas belső tereket bejárva beszélgetünk, szidolozott rézedények, százéves faragott bútorok között. A ház védett értékeit képezik az ablakok és a homlokzat.
- Mikor épülhetett ez a villa, Kati? Kik éltek itt?
- Az épület eredeti tervrajza 1911-ben készült, a következő években épült a ház. Édesanyám két nagynénje és férjeik építették, Hózer Károly és Krausz Károly. Két család élt itt, közös ebédlőt és konyhát használtak. A két néni sváb származású Szeiler lány volt.
- Mesélne szüleiről?
- Apukám Ecker Ferenc 1945-ben került ide, mint albérlő. Anyukám egyszer látogatóba jött a rokonaihoz, így ismerkedtek meg a szüleim és 1946-ban össze is házasodtak. Anyukám szövőnő volt, apám épületasztalos és méhész. A hatalmas kertünkben tartottuk a méheket, a termelői méz ismert volt a faluban. Bátyám 1947-ben született, én 1949-ben, ide ebbe a házba. A nagynénik halála után rengeteget dolgoztak a ház szépítésén a szüleim.
- Mi az Ön foglalkozása?
- Pénzügyi területen dolgoztam, később, mint női szabó. A családban a férfiak viszont mind asztalosok. Százéves bútorokat őrzünk, amiket még a nénikék hoztak magukkal költözésükkor. Férjhez mentem és Szentendrén éltünk sokáig. Apukám halála után költöztünk ide vissza. Lányom Hajnalka és párja újíttatták fel a házat. Velük és unokáimmal élek most itt.
- Az erre látható vasút sori fáknak történetük van. Elmeséli?
- A házunk előtti gesztenyefasort édesapám 1947-ben ültette, bátyám születésének évében. Az iskola oldalán álló hársfasort az első világháborús elesett hősök tiszteletére telepítették. Ahány hősi halott volt, annyi fát ültettek az emlékükre. Sajnos ma már kissé megfogyatkozott a számuk, mégis öröm erre sétálni a százéves öreg hársfák közt.
- Milyen gyerekkori emlékeid vannak, Hajni?
- Emlékszem, hogy a Vasút soron és az Ady Endre utcában búcsú volt minden évben Mária napkor. Volt körhinta, céllövölde, mézeskalács, törökméz. Ilyenkor felvettük a legszebb ruhánkat és úgy sétáltunk oda, ahol mindig kaptunk vásárfiát. Szép emlékek ezek.