Mesélő védett épületek 24.
2019. január 16.
A Budakalászi Hírmondó írása révén a Diófa u 15. falai közé pillanthatunk.
A Diófa utcában egymást érik a szép, régi védett épületek. A ház szép, új köntöst kapott Dobay Istvánék jóvoltából. Ma a családfő tervező irodája működik benne, de amikor hazaérkeznek lányáék, a zenész Bubreg család tagjai, ők veszik birtokba a házat. Róluk és a ház múltjáról beszélgettünk.
- István, úgy tudom, születése óta Budakalászon él.
- Nagyapám, Barta István kitelepült sváb család házát örökölte meg a János utcában. 1947-ben pénzügyőr-helyettesként kegyvesztett lett a „felszabadulás” után. Portásként dolgozott Rómaifürdőn, tartását, önbecsülését „persona non grata”-ként is mindvégig megtartotta. Apámnak az egyetemen az utolsó éve lett volna hátra, de 1948-ban az elvtársak kulák család sarjaként eltanácsolták. Így került a Ganz–MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyárba, ahol kovácsként hegesztett egész nap. Végül elvégezte a műszaki szakközépiskolát és műszaki épületgépész-tervező lett. Édesanyámat ebben az iskolában ismerte meg, neki is ez volt a szakmája. Később a Budapesti Műszaki Egyetem elvégzése után én is erre a pályára kerültem.
- Milyen út vezetett a Diófa utcába?
- Feleségemet testvéremen keresztül ismertem meg, még az egyetemi évek alatt összeházasodtunk. Egy ideig mi is a János utcai szülői házban éltünk, több generációval együtt. Ismertem a Diófa utcát gyerekkori játszótársam révén, így tudtam erről az eladó telekről, ide építettük a házunkat, ahova 1981-ben költöztünk. Azóta is nagyon szeretünk itt élni.
- Mit tudnak a ház történetéről? Kik éltek itt korábban?
- Vélhetően német kitelepítettek éltek a szomszédunkban álló régi, 1904-ben épült házban. Ezt követően Koszmál Jánosék költöztek a helyükre. A bácsi jóravaló, érdekes ember volt, kerekeskocsival járt, igazi újrahasznosítóként élt. Ezelőtt húsz évvel ők ajánlották fel nekünk megvételre a házat, jó szomszédok voltunk. Az idős házaspár ekkor öregotthonba költözött. Felújítottuk az épületet és irodaként, vendégházként használjuk.
- Meséljen családjáról!
- Feleségem közgazdász, a kezdetektől a gyógyszeriparban dolgozott, utóbb hét évig a Richter Gyógyszergyár leányvállalatát vezette Németországban, majd az Egis-ben volt kereskedelmi igazgató. Néhány éve abbahagyta a munkát, hogy életét az egyre növekvő családnak szentelhesse. Két lányunk van, művészi vénával megáldva. Egyikőjük külföldön végzett belsőépítészként, míg a másik zenét tanult a salzburgi Mozarteumban. Az ő családja csupa zenészből áll, Ausztriában élnek, négy gyerekük van. A két legidősebb fiú különleges tehetség világviszonylatban is. (Korábbi – közösségi oldalunkon megjelent- cikkünkben már olvashattak a Bubreg testvérpárról.)