Mesélő védett épületek – Budai út 48.

2018. november 15.

Legtöbben naponta többször haladunk el emellett az apró, rózsalugasos ház mellett és talán nem is tudjuk, hogy ezek a falak már közel 120 éve itt állnak. Az 1900-as évek elején épült aprócska parasztház a város kiemelt pontján áll jellegzetes formájával. Ma ide kalauzoljuk az olvasót.

Both János házigazda fogad minket portáján és vezet minket körbe a piciny udvaron. 1970-ben költözött ide, azóta él itt. Nyugdíjba vonulása előtt postásként dolgozott, szinte mindenkit ismert a faluban.

Korábban – az ötvenes években – néhai Kukoricza Ernő is élt itt családjával. Felvidéki kitelepítésüket követően a Székesfehérvár melletti Kincsesbányán éltek, onnan kerültek ide. Később a Pomázi úton telepedtek le végleg. A falu zöldségeseként ismerték, hiszen e házzal szemben, a Felsővár utcában működtetett feleségével, Irénnel zöldséges üzletet húsz évig. A falu lakóit mindvégig szívélyes kiszolgálás fogadta itt. A vásárlók beszerezhettek itt terményeket, friss zöldséget-gyümölcsöt, ünnepek idején karácsonyfát is. A családfő kisfiával, Kukoricza Jánossal a Fő téren is árult dinnyét, almát, körtét, faládákból összeállított pultjukon.

A házban egy szoba volt, fatüzelésű kályhával fűtöttek. Hárman aludtak egy ágyban, mellettük kishúga a totyogós Lívia. A kis Kukoricza Jancsi itt tanult meg hegedülni. Közel volt az iskola, csak át kellett sétálnia. Kedvenc tanárai voltak Mericske Rezső történelem tanár és Hammer tanár úr, aki bár szigorú volt, folyton bíztatta a fiút: „Jó a fejed fiam, csak használd!”

Turi Attila, városunk főépítésze is bemutatja az épületet: „e ház jellegzetes csonka kontyolt tetőszerkezetét a Bakonyban láthatjuk jellemzően. A két padlásszellőző a légnyomáskiegyenlítést szolgálja, ezeket „hergelik”-nek is nevezik. A tornác hamis, más néven kódistornác. A ház szélesebb traktusa arra enged következtetni, hogy valaha módosabb család élhetett itt”.