Mesélő védett épületek – Sport utca 2.

2019. augusztus 08.

Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, rövidítve ONCSA 1940-1944 között működött. – számol be róla a Budakalászi Hírmondó.  A nagycsaládos falusi nincstelenek támogatására jött létre, szociális alapon. A negyvenes években a terv keretében mintegy 12 ezer típuslakást építettek telepszerűen a rászoruló családoknak. A tervekhez falusi lakóházak szolgáltak mintaként. Budakalászon a Sport utcában láthatjuk ezeket az ONCSA típusú házakat, szinte teljesen megegyező megjelenésükkel.

Turi Attila városunk volt főépítészét kérdeztük a helyi sajátosságokkal kapcsolatban: „Az itt látható egyszerű házforma mellett minden településen egy-egy jellegzetes vonást igyekeztek a tervezés során megjelentetni. Nálunk a kőoszlopra esett a választás, hiszen a helyi kőbányákból származó alapanyag használata igen gyakori volt. Az ONCSA házakban élő családok összetartó közösséget is alkottak. Előfordult, hogy ha az egyik házban kisbaba született, a szomszédasszony átvette tőle a feladatokat.”

Mai úticélunk felé haladva kergetőző kiscicák kísérnek, a kőfalon muskátli pompázik. Turán Zoltán és Kovács Andrea, mai házigazdáink mesélnek a régi időkről.

• Hogyan kerültek ebbe a régi épületbe? Mi a Turán család története?
• A mi családunkat is a családvédelmi program keretén belül költöztették ide, az akkor újonnan épült házakba. Turán nagypapa népes családjával a mai Damjanich utcában élt. Szociális alapon utalták ki számukra ezt a helyet, mivel kilenc gyermeket neveltek, köztük apámat. Kurtz Pista bácsi építette ezt az egymással szinte teljesen megegyező öt házat. Összetartó közösségben éltek itt a családok, kerítés sem volt. A miénk, az utca első háza volt a legnagyobb terület, a szomszéd telek is ide tartozott. Két nagy árvíz is volt itt. Mivel akkor még nem volt komoly védelem, az ablakig állt a víz. A hirtelen jött veszedelemben csak arra volt idő, hogy a gyerekeket gyorsan feldobálják a padlásra, még a polyásakat is. A nagypapa finom kézügyességű kőfaragó mester volt, a helyi kőbányában dolgozott. Apám testvérei a környéken alapítottak családot. Ő, Turán Ferenc itt kezdte meg önálló életét a nagyszülők halála után. Anyukám Fülöpházáról került fel, mindketten a szemben lévő szövőgyárban dolgoztak. Itt születtem ebben a házban 1966-ban, egyedüli gyerekként. Az utca összes gyereke szabadon járt-kelt, mindenhol szívesen láttak bennünket egy jó szóra, egy finom falatra. Lejártunk a tóra, a Dunára, bejártuk a Nagy Kevély csúcsait. Kulcsot kaptunk a nyakunkba, a teljes nyári szünetben a környéken barangoltunk, amíg a szüleink dolgoztak. Apám később meghalt, anyukám visszaköltözött szülőfalujába. Harmadik házasságomban élek itt. Én kőműves lettem, feleségem konyhásként dolgozik. Hat gyerekemre és unokáimra büszke vagyok!