Mesélő védett épületek

2018. december 20.

Diófa utca 32.

A Budakalászi Hírmondóban megjelent cikkben újabb védettség alatt álló ház falai közt megélt sorsok kerülnek előtérbe.

Bájos ház, nehéz sorstörténet. Telki Márta elsöprő személyiség, különleges adottságokkal. A másik oldalon viszont sokat kért vissza tőle az élet. Ő mindennek dacára szárnyal, ha mesélni kezd. És amit csak tud, megőriz. Családi ereklyéket, katonai ládát, régi tejeskannát, mángorlófát, szekrényt megtöltő fotókat.

Márta állatorvos – anatómus, volt egyetemi tanársegéd, a boncolások tudósa, nyugdíjas. A környékbeliek szavai szerint, itt a domboldalban csak ez az egy ház állt régen. Mindenki az ő kerekes kútjukról hordta a jó minőségű, friss vizet. Az is tudható, hogy itt marhákat tartottak. Márta minden régi dolgot kivett a földből a házfelújítás során és megőrzött. Így terméskő itatókat is találtak 1866-os felirattal és további különlegességként cseppköveket. Tartozott egy borospince is a házhoz, innen hátrafelé is vezetett egy járat az épület alá. Állítólag a török korban ezeken a járatokon keresztül menekültek az emberek.

A parasztház 45 négyzetméterére 1997-ben költözött családosként két kisgyerekével a fővárosból. A kisfia asztmája miatt telepedtek itt le, ahol jó a levegő. A költözés után a betegséget szinte elfújták. Férje vietnami, az MTA minősített elméleti matematikusa, kandidatúráját készítette Magyarországon, remek emberként ismerték. Esküvőjük is sok nehézség után köttetett magyar engedéllyel Vietnamban. A gyerekek magyarok és ragaszkodnak is ehhez. Férje buddhista volt, magyar állampolgár lett. Egyikük se kényszerítette a másikra vallási nézeteit, sőt megtartották egymás szokásait. A gyerekeket nem keresztelte meg az egyház a kevert vallás miatt.

A házat néhai Kovács Misi bácsitól vették, aki Szabolcs megyéből származó vidéki ember volt. Az ő veje a Szurkos család sarja a Magyar utcából. Márta édesapja államjogász volt, a Posta Vezérigazgatójának titkára. Nagyapja első világháborús huszár volt, hadirokkant lett. Márta dédnagyapja katonai ládáját is őrzi, mellyel ő a Kárpátokon jött át. Üknagyapját 1848-as hős huszárként tartják számon. Felmenői közt akad tót, sváb lengyel, horvát. Eredeti neve Topovics.

A régi házban a konyhában kézzel elérték a plafont, középen egy oszlop tartotta, nem volt áthidaló. Engedélyt kértek e rész lebontására és egy kis új szárny hozzáépítéséhez, ez meg is valósult önkormányzati támogatással. A gyerekek kezdték a serdülőkort, nekik szánták a bővítést.

Később váratlan, nagy veszteség érte a családot. A hír akkor nagy port kavart, teljes dossziét őriz Márta az esetről. Férje egy nap épp a Posta előtti zebrán készült átkelni, amikor odaért egy autó. A gépkocsi vezetője épp lehajolt egy pillanatra, ekkor történt a végzetes baleset. A férfi a helyszínen meghalt. A sofőr elhajtott volna, ha a szemtanúk nem állítják meg. Mártának aznap nagyon rossz érzése volt eközben. Akkortól sokan támogatták. Karácsonyfát kapott a szomszédoktól segítségképpen, ma is a kert dísze. A ház további felújításához bontott anyagokat szedtek össze – látván anyagi gondjait – a jó szándékú segítők. Gyermekei is sokat törődnek vele mindmáig.

„Nagyon sajnálom, hogy drága férjem már nincs közöttünk. Nagyon szerettünk mindig is itt élni, a miliőt, a környezetet csodálatosnak tartottuk. Nagyon jó barátságban voltunk a kezdetektől az itteniekkel és ez ma sincs másképp”- adja meg a végszót.