„Mi ezért bringázunk…” – az idei Autómentes Nap rendezvénysorozat zárásaként

2021. szeptember 22.

Az idei Európai Mobilitási Hét Autómentes Nap rendezvénysorozat zárásaként a mai nap a bicikliseké. Reggel 7 és 9 óra között „bringásreggelivel” vártuk a kétkerekeseket a Városháza előtt. A „Járj két lábon vagy két keréken” kampány keretében pedig helyi kerékpárosokat kérdeztünk, ők miért így közlekednek.

Jó volt látni, hogy a rossz idő ellenére is sokan közlekednek kétkeréken munkába, iskolába menet. Így a mai „bringásreggelin” is szép számmal láttunk vendégül bicikliseket, rollereseket. A meleg tea, kávé mindenkinek jól esett a kakaós csiga vagy kolbász mellé ezen az esős, hűvös, őszi reggelen.

Helyi lakosok véleménye, gondolata a biciklizésről:

Lazanyi Edit: „Ha valahová gyorsan akarok odaérni Budakalászon, akkor biztos, hogy biciklivel megyek!”

Napi szinten kerékpározom, van úgy, hogy egy nap többször is lemegyek a Liget utcából. Mivel hegyoldalban lakunk, így lefelé könnyebb, felfelé csak üres kosárral tudok feltekerni. Ha bevásárlásból jövök, akkor már csak tolom a bringát fölfelé. Jóformán kétnaponta megyek vásárolni. Gábor fiam szerelt nekem előre és hátra is kosarat, így nem kell cipekednem. Kellemeset a hasznossal! Mozgás és bevásárlás egyben. Nem kerül pénzbe, nem szennyezem a környezetet. Én ezzel spórolok.

Már az első gyerekemet is bicajjal hoztam az oviból 1983-ban, mert így gyorsabb volt, mint autóval körbe menni. 1997-ben kezdtem el dolgozni a Hivatalban, természetesen biciklivel mentem dolgozni. Rendszeresen részt vesz a családom a Tour de Kalászon és egyéb kerékpáros túrákon. Már az unokámnak is van ülése a bicajon. Nagyon élvezi. Sokszor megyünk a Duna-partra bicajozni. Kalászon ma a bringáknak van jövője, mert ki tudjuk kerülni a dugókat. Egyre több autós is megbékél velünk. Szervizelni a fiam szervizeli, ezzel is sokat takarítok meg. Ő régebben versenyszerűen kerékpározott. Rita menyem kerékpárral megy az unokámmal a könyvtárba, játszótérre.

Az Egészségklubban sokan vagyunk, akik kerékpározunk: kényelmesebb, gyorsabb, mint gyalog, nem terheli a térdet. Volt már egy balesetem, lefelé elcsúsztam. Amikor felgyógyultam, és ráülhettem a kerékpárra, nagyon örültem, kicsit óvatosabb vagyok azóta. A fiaim télen nem engednek már bicajozni. Ők bezzeg!!! Egy szó, mint száz, élvezzük a kerékpározást, fiatal-öreg együtt mehet.

Király Péter” „A bicikli sok szempontból hasznos alternatívát jelent az autóval szemben.”

Gyerekkorom óta szeretek mozogni. Eleinte elsősorban a nagyszüleim telkén bicikliztem. Amikor belvárosi gyerekként felültem a bicajomra, és az akkor kis forgalmú főúton elszáguldottam a szomszéd falu felé, az maga volt a nagybetűs szabadság. Akkoriban a telkünk környékén az összes korombeli gyerek biciklivel járt, együtt bandáztunk.

Ahogy felnőttünk, sokan először motorra, aztán autóra váltottak, azonban néhányunk esetében a biciklizés szeretete töretlenül megmaradt. Budapesten már a 90-es években is hatalmas dugók voltak, a Belvárosban lehetetlen volt kocsival haladni. A főiskolára menet kellemesebb volt biciklire ülve, kisforgalmú utcákon keresztül menni, mint a túlzsúfolt metrón, héven vagy buszon.

A munkahelyemre eleinte tömegközlekedéssel mentem, hogy mégse kimelegedve érkezzem. Idővel azonban úgy döntöttem, hogy lehet mosakodni, pólót/inget cserélni a munkahelyen is, így a 2000-es évek elején ez napi gyakorlattá vált. Reggelente teljesen felfrissülve és nyugodtan érkeztem. 2003-tól közel 20 évig naponta ‘ingáztam’ Kalászról a munkahelyre, napi 35 km-et megtéve. A munkahelyi stresszt a hazaérkezésig letekerve, a sportra fordított időt így összekötve a hazajutással.

A gyerekeimet is biciklivel vittem, majd kísértem óvodába, iskolába, így azt is megtanulták, hogyan kell közlekedni. Erre az autózás nem tanítja meg a gyerekeket. A házunktól kb. 800 méterre lévő iskolába biciklivel 5 perc az út, életemben egyszer – rossz idő lévén – autóval vittem őket és 25 percbe került a visszaduzzadt autósor miatt.

Egy ideje – a járvány miatt – itthonról dolgozom, azonban a napi reggeli be- és esti levezető 1-1,5 órás biciklizés megmaradt. Ha hétköznap van bármilyen intéznivaló, biciklivel intézem – inkább, mint dugóban ülni, parkolóhelyet keresni. A Belvárosban lakó idős szüleimhez is jellemzően biciklivel megyek, néha a gyerekeimmel együtt – megbízhatóan egyórás út. Meglepően biztonságosan lehet közlekedni bicajutakon, kisforgalmú utcákban, s a főváros egész más színei tárulnak így elénk. Kisebb bevásárlásokat is ezzel intézek. Sok mindent lehet bicajjal szállítani: egyszer hazavittem 40 liter vizet, máskor egy asztalt. Mindenképpen kikapcsolódás, bármire is használod. A kerékpáros bevásárlás pl. kifejezetten jó program Budakalászon. 10 km-es körzeten belül tényleg nem érdemes autóba ülni.

Hétvégén szívesen kirándulunk bicajjal a környéken. Néha a bringázás az én-idő része, néha apa-fiú program, néha a haverokkal töltött idő. A biciklik fontos részei a családi nyaralásnak is: egyszerre élmény és praktikus. A Balatonon, amikor néha lépni sem lehet az autóktól, kézenfekvő megoldás. Várost nézni is bringával lehet a leghatékonyabban. Természetesen jó és hasznos dolognak tartom az autót, viszont a biciklit legalább annyira. Úgy gondolom, megfelelő arányban használva őket, remekül kiegészítik egymást.

Telek Judit: „Csendes, gyors és környezetbarát.”

Jászberényben nőttem fel, ahol régen is, most is sokan kerékpároznak. Mindig volt autónk, de városon belül szinte soha nem használtuk. A kirándulások, nyaralások, nagy bevásárlások, ritka szállítások eszköze volt csak. Bárhová költöztem (Szeged, Budapest, London, Budakalász) egy idő után mindenhol kerékpárra váltottam. Egyszerűen több az előnye, mint bármely más közlekedésnek. Londonban egy ideig kisebb vagyont fizettem ki fitnesz klubra és közlekedésre, elégedetlenkedve mindkettővel, míg egy szép napon megvilágosodtam, és vettem egy biciklit. Gyors, olcsó, kellemes.

Amikor anya lettem, sokan mondták, hogy most már mindenképp autóra lesz szükségem, hisz gyereket nevelni autó nélkül biztosan nem lehet. Jelentem: már 9, 11 és 13 évesek a gyerekeim s mindezidáig megvagyunk napi kocsihasználat nélkül. Hamar megtanultak kerékpározni, görkorizni, tömegközlekedni. Bízom bennük, van veszélyérzetük, sokat vannak szabadlevegőn, önállóak. Mindig gyalog mentünk, megyünk iskolába, ha esik, ha fúj. Az egyik tanítónő, amikor ezt meséltem, mosolyogva megjegyezte: „Hát akkor ezért olyan vidámak a te gyerekeid reggel 7.45-kor!” (Mi tagadás, hazaúton, dombnak felfelé, kevésbé lelkesek…)

Van autónk, a férjem vezeti, s időnként segít a bevásárlásban. De hetente kétszer kerékpárral haza tudom hozni, ami kell. Előnye, hogy garantáltan nem veszek fölösleges dolgokat, városon belül gyorsabb vagyok, mint ha autóval mennék – ezt többször teszteltük –, s még a szabad levegőn való mozgásomat is kipipálom vele.

Nem mindenhol kellemes Budakalászon biciklizni, de a gát, a tóparti kerékpárút, néhány kis utca, a napom fénypontjai. Kerülöm az autós forgalmat, s ha nem érzem magam biztonságban, inkább leszállok, és a járdán tolva oldom meg a kereszteződéseket. Persze dolgozni is biciklivel vagy gyalog járok, de helyben dolgozom, szóval nem nagy kaland. Ugyan évente kb. kétszer ezt olyan zuhéban kell tennem, ami –bevallom – elgondolkodtat, viszont a maradék 363 nap messze fölülírja ezt.

Tudom, most időnként mindenkinek nehéz a városban közlekedni. Ha figyelünk egymásra, emberszámba vesszük a másikat, bármilyen módon közlekedjen is, sokat segíthetünk a közös ügyön. Csak változtassunk azon, ami rajtunk múlik, s egy kicsivel máris jobb lesz a helyzet!

Olyan sokszor mondjuk, hogy nincs időnk magunkra, nincs időnk az egészségünkre: közlekedjünk biciklivel! Egy csomó legyet ütünk vele egy csapásra. Nyilván szempont, hogy hol lakunk és hová megyünk, de minden alkalommal érdemes végiggondolni, hogy összeköthetjük-e az aktuális teendőnket egy kellemes kétkerekezéssel. Kerékpározni nem egy önzetlen áldozat: nagyon jó érzés!

Szalatkay Judit: „Csak 5-10 perc pluszt jelent a tömegközlekedéshez képest, és ezért cserébe kapok 2×50 perc edzést.”

Azon szerencsések közé tartozunk, akik előtt ott fut a bicikliút. Amikor ideköltöztünk, lenyűgözött, amikor láttam, mennyi idős kerekezik el a gáton az öreg cirkálóikon. (De szeretném én is 70 évesen ezt még bírni!) Engem nem a környezetvédelmi szempontok mozgattak leginkább, hanem a sportolás lehetősége. Három gyerekem van, munkába járok Budapestre az V. kerületbe, hogyan tudnék időt szakítani egy-egy edzésre? Így a bicikli adta magát. Szuper, veregetem magam hátba, sikerült az utazás haszontalan idejét is hasznossá tenni. A napi rutin 2×16 km, és csak 5-10 perc pluszt jelent a tömegközlekedéshez képest, és ezért cserébe kapok 2×50 perc edzést. Néha még csalni is lehet, a HÉV segítségével kora reggel megspórolhatok egy kis erőfeszítést.

Illényi Csaba: „Nagyon élvezem az új útvonalak felfedezést, ezért néha „direkt eltévedek.”

Gyerekkorom óta – ahova csak lehet – kerékpárral járok. (Nem volt autónk és a tatabányai tömegközlekedés borzasztóan hiányos volt.) Legyen az bevásárlás, munkahelyre járás, kutyasétáltatás, családi kimozdulás, kerékpáros rövidebb-hosszabb túrák barátokkal. Ma már nagyon környezetszennyezőnek tartom az autók beindítását 5-10 km-re. Közös felelősségünk és érdekünk környezetünk védelme és élhetősége. A kerékpározás ehhez is hozzájárul. Régebben más volt a motiváció. Munkahelyi bejárási távjaim folyamatosan változtak napi 2x8km, napi 2×16 km, és jelenleg átlagosan heti egyszer 2×35 km. Nagyon élvezem az új útvonalak felfedezést, ezért néha „direkt eltévedek”. Mostanában a fiamat kísérem sokszor a montain bike vagy a triatlonos edzés biciklizős részére. Jó lenne, ha Budakalászon is épülne egy bike park (még ha nem is olyan puccos, mint a Szilas park vagy olyan vagány, mint a Csömöri erdei pálya). Erre az Omszk-tó partja teljesen alkalmas lenne, természetesen a fák megóvásával.

Tudjuk, hogy még sokan bicikliznek városunkban, örömmel olvasnánk az ő érveiket, ötleteiket is!
Várjuk levelüket a hirmondo@budakalasz.hu e-mail címre „Mi ezért bringázunk” jeligére.

A „Mi ezért bringázunk, ajánljuk mindenkinek” cikkünk a szeptemberi Hírmondóban is olvasható.