Mi köze van a nyúlnak a kereszthalálhoz vagy a tojásnak a feltámadáshoz?

2024. március 31.

Ha elmegyünk egy bevásárlóközpontba húsvét előtt, csokinyulakkal és tojásokkal roskadásig felpakolt polcok fogadnak. A piacokon felpezsdül az élet és mindenfelé élő kisnyulakat látni, akiknek az a sorsuk, hogy néhány hétig szórakoztassák a tulajdonosukat. Gyerekeinkkel órákig festjük a kifújt tojásokat és több órás vidám program a tojáskereső játék is. De mi köze van ennek az egésznek a keresztény húsvéti ünnepkörhöz, bűneink bocsánatához és a feltámadott Krisztushoz?

Sokan azt képzelik, hogy a tojás és a nyúl, mint húsvéti jelkép a népi hagyományokkal épült be a keresztény húsvéti ünnepkör szimbolikájába. Pedig a nyúl és a tojás szimbólumát már jóval a Jézus kora előtt használták a húsvét (Easter/Ostara) időszakában.

Ostara egyesek szerint a germán, mások szerint az angolszász mitológia termékenység istennője. Róla nevezték el azt az ősi kelta tavaszi nap-éj egyenlőség ünnepet, amikor a varázslók, gyógyítók köszöntik az érkező tavaszt, hiszen a mondák szerint Ostara istennő ébreszti fel a természetet és teszi termékennyé a Földet.

A tojás és a nyúl ősidők óta a termékenység szimbólumai. A tojás azért, mert élet alakul benne, a nyúl pedig a szaporasága miatt. Egyes legendák szerint Ostara istennő meg akart menteni egy madarat, ezért nyúllá változtatta, ám az átalakulás nem volt teljes, így a nyúllá változtatott állat továbbra is tojásokat rakott. A történet a két termékenységi szimbólumot olvasztja össze, amiből megszületett a mai húsvéti nyuszi, amit a gyerekek többfelé várnak a világban húsvétkor. Sokak számára kiábrándító, de a húsvéti tojásoknak és a nyúlnak semmi köze a kereszténységhez és annak legjelentősebb ünnepéhez, a húsvéthoz. Eredetük egy már Krisztus előtt meglévő legendához nyúlik vissza, aminek az alapja a többistenhit, ezt pedig a keresztény teológia kizárja.

Én, az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem! /2Móz 20: 2-3/

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. /1Tim 2: 5-6/

képek: unsplash.com

Miért mosódtak össze mégis egy ősi pogány vallási ünnep jelképei a keresztény húsvéttal, Jézus halálával és feltámadásával, vagyis az üdvtörténet csúcspontjával?

A húsvét története az ószövetségi zsidó húsvétra a Pészahra (Páska) vezethető vissza, a szabadulás ünnepére, ami a héber naptárban a Hold és a Nap állásához viszonyított mozgó ünnep. A keresztény feltámadás ünnepének időpontjáról az első niceai zsinat 325-ben pedig úgy határozott, hogy az a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap legyen. A jelképek összemosódásának egyik oka tehát az ünnepek ideje.

A másik ok, amire visszavezethető a társítás, a szimbólumok jeletésében keresendő. Jézus feltámadása hitünk alapja, ígéret arra, hogy mi is feltámadunk majd és a végén a Mennyben, az ígéret földjén örökkön örökké éljünk a Megváltó Fiúval és a Mindenható Atyával. A tavaszi megújulás pogány szimbólumainak jelentését pedig a feltámadással, az új élet ígéretével könnyen összemossák az emberek.

Azonban joggal vetődik fel a kérdés egyes keresztény közösségek tagjai számára, hogy mennyire problematikus bevonni a szakrális ünneplésbe a pogány, többistenhitből eredő ünnep olyan szimbolikus elemeit, mint a tojásfestést, tojáskeresést és a húsvéti nyulat. Hasonló dilemma ez ahhoz, mint amit Pál apostol levelében olvashatunk, hogy szabad e megenni keresztényeknek a bálványoknak feláldozott tisztátalan húst, amire az apostol a következő választ adta a korintusi gyülekezetnek:

Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya /1Kor 8:4-6a/

Az étel pedig nem visz minket Istenhez közelebb; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk. /1Kor 8:8/

A gyerekek feljődésében meghatározó szerep jut a meséknek, a kitalált hősöknek, mint a fogtündérnek, a Mikulás szánját húzó repülő szarvasoknak, a manóknak és a húsvéti nyúlnak. A róluk való gondolkodás során a gyerek használja a képzelőerejét és olyan fantáziavilágot teremt, amiben kalandozhat, töltekezhet. A tojásfestés és a tojáskeresés pedig kiváló alkalom a testvérekkel, barátokkal, szülőkkel együtt töltött minőségi időre, szórakozásra, ami egyre fontosabbá válik ebben a rohanó világban

 Gulyás Rita

A cikk megjelent a Budakalászi Hírmondó márciusi számában.