Miért van ennyi csőtörés Budakalászon (is)?

2020. május 07.

Budakalászon az állami tulajdonú Dunamenti Regionális Vízmű Zrt. szolgáltatja az ivóvizet. A közel 60 kilométeres belterületi hálózaton tavaly közel 160 kisebb-nagyobb hálózati hibát kellett kijavítani, ami azt jelentette, hogy 2-3 naponta volt csőtörés. Az vízkorlátozások idén is folytatódnak, érezhetően egyre gyakoribbak.

Az 1990-es évek elején olyan személet uralkodott, hogy a vízhez jutás alapvető jog, ezért a szolgáltatásnak a lehető legolcsóbbnak kell lennie. Ahhoz, hogy használható maradjon a vezetékhálózat, hogy később is működjenek a víztermelő kutak, a vízdíjba igyekeztek beszámítani a várható pótlási, felújítási költségeket. Ekkor még az önkormányzatok szabták meg a tarifákat, de ahány önkormányzat volt, annyiféleképp gondolták ezt kiszámolni. Országos jelenség volt, hogy az akkoriban még négyévente magukat újraválasztani akaró városvezetők sem közgazdasági alapon (költségek+amortizáció) döntöttek a helyi szolgáltatási tarifákról, de a működési feltételek garantálása még valahogy kezelhető volt.

2011-ben aztán megszületett a víziközműtörvény mely kimondta, hogy a vízdíjakat csak nettó 2,6 százalékkal lehet emelni. Két évre rá a rezsicsökkentési törvény aztán végképp ellehetetlenítette a helyzetet azzal, hogy az összes lakossági víz- és csatornadíjat (is) 10 százalékkal visszavágta, a vízszolgáltatók tarifáit befagyasztotta. A politikai kampánydöntés gyakorlatilag azt jelentette és jelenti ma is, hogy a szolgáltatónak a tíz évvel ezelőtti árszinten kell működniük, ugyanakkor mindenki tudja, hogy az aktuális beszerzési árak, bér, anyag- és technológiai költségek már köszönőviszonyban sincsenek az akkoriakkal.

Pótolni, felújítani viszont abban az esetben is muszáj, ha nem kérhetnek érte pénzt, így viszont a szolgáltató cégek nagy része maradék forrásainak felélésére kényszerült – mondta Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű Szövetség elnöke. Tavaly ősszel úgy fogalmazott, hogy egyre több cégnek gond az ellátásbiztonság garantálása, az elöregedő hálózat országszerte óriási probléma.

A szakember szokatlan nyíltsággal nemrég egy energetikai szakportálnak még erősebben nyilatkozott: „Már nem boncolgatom, hogy miért nincsen víz. Azért nincsen víz, mert nincsen ember, aki a csőtörést megjavítsa vagy azért nincsen víz, mert nincs pénz kicserélni egy műszaki berendezést, ami meghibásodott. Ott tartunk, hogy akár a javítási fedezet hiányát, akár a munkaerő kérdést, akár az üzemeltetési vagy rekonstrukciós feladatok elodázását nézem, mindegyik az ellátásbiztonságot veszélyezteti. A fő kérdés így év elején tehát már az, hogy ilyen körülmények között magát a működőképességét meg tudja-e őrizni valamennyi vízművállalat az országban 2020-ban.”

A közgazdasági valóságról tudomást nem vevő állami szemlélet nyolcadik éve tart. Időközben a szolgáltató cégek teljesen felélték tartalékaikat, egyre nehezebb a helyzet, és ez alól a DMRV, illetve Budakalász sem kivétel. A vízügyesek szerint hét év alatt országos szinten legkevesebb 1000 milliárd forintos hiány keletkezett az ágazatban.

A nyolcadik évben ennek konkrét jeleit érezhetjük az egyre rosszabb szolgáltatásminőségben. A budakalászi vezetékek átlagéletkora 30 év körül van, de bizonyos részeken 50-60 éves vagy annál is régebbi csövek vannak lefektetve. A hálózat elérte, illetve meghaladta a fektetéskor várható élettartamot, néhol már nagyon rossz állapotban vannak. Ha nem lesz gyors központi forrás a vízhálózatok felújítására, nem sok jóval számolhatunk. A DMRV igyekszik brüsszeli pályázati forrásokat találni a régió víz- és csatornahálózatának felújítására.

Nemrég a teljes Pilisi-medencére készítettek egy komplex vízhálózat-rekonstrukciós tervet, most ettől remélik az uniós források megszerzését. Ha ez nem sikerül, a gyors kormányzati segítség tovább már tényleg nem halogatható. Addig maradnak a csőtörések, az egyre gyakoribb vízkorlátozások.