Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. július 20. szombat | Illés napja

Hírek

 

Mindennapi kenyerünk – a Kalászi Kovász Közösség

2023. augusztus 17.

A kenyér az ember legalapvetőbb tápláléka, szimbóluma a jóllétnek, bőségnek és a gyarapodásnak. A hívők már az Ószövetségben is Isten mindennapi áldásához kötötték.

Fotók: Hartl-Nagy Tamás

 

Miért augusztus 20. az új kenyér ünnepe?

A kenyér ünnepe hálaadás a bő termésért, Isten gondviseléséért és magáért az életért. A zsidók a Mózesi törvényekhez híven az aratási ünnephez kötik, amikor az első árpát kezdik aratni. Az aratás első napjától hét hetet számolnak, majd az ötvenedik napon tartják meg az új kenyér ünnepét, amit görögül pentecosenak neveznek (jelentése: ötvenedik), ebből a szóból ered a pünkösd elnevezés. A középkori keresztény Magyarországon még július 15-én ünnepelték a pünkösd utáni első napon, amikor az az apostolok oszlására, szétszóródására és az evangélium elterjedésére emlékeztek. A középkori Magyarország egyes részein az aratóünnepnek nevezett felvonulásokon kalászból font koszorúkat és búzababát vittek a templomhoz, ahol hálaimát mondtak. Az új kenyér ünnepét 1899-ben Darányi Ignác földművelésügyi miniszter igyekezett egyes területeken felújítani máshol pedig bevezetni, általánossá tenni hazánkban, amivel a földesurak és az aratók közti egyre sűrűbb konfliktusokat igyekezett feloldani. 1922. után Magyar kenyér ünnepe névre keresztelték az eseményt, hiszen Trianon után a nemzeti identitás a veszteségek árnyékában még inkább felértékelődött. A második világháborút követően a kommunista diktatúra a magyar kenyér ünnepét augusztus 20-ra tette át. Ennek oka, hogy Szent István és a magyar államalapítás napjának vallási szempontból fontos jelentőségét gyengítsék, helyébe az aratóünnepet, bálokat igyekeztek hangsúlyosabbá tenni, melyek során a nép egyként ünnepelhetett. A rendszerváltást követően 1989-ben államalapítás ünnepén a Szent István Bazilikánál az ünnep szakralitását kiemelve újra megtartották az addig tiltott Szent-Jobb körmenetet, majd 1991-ben az Országgyűlés állami ünnepnek nyilvánította a keresztény állam alapítójának, I. Szent István király szentté avatásának évfordulóját. A kenyér ünneplése azonban szerves része maradt a nemzeti ünnepnek, hiszen jelképezi az otthon melegét, a bőséggel áldott hazát. 2011-től a Magyar Pékszövetség kezdeményezésére minden évben megrendezik a Szent István-napi kenyérversenyt. A győztes kenyeret nemzeti színű szalaggal átkötik, megszentelik, majd augusztus 20-án az ünnepi asztal díszeként felvágják és szétosztják.

 

A kenyér az alap

A kovásztalan kenyér több mint nyolcezer éves múltra tekint vissza, de már az ókori Egyiptomban használták a kovászt, fogyasztottak kelt kenyeret is. Legyen szó kovásztalan, vagy kelt kenyérről az alap mindig a liszt, a víz és a só, hiszen a kenyér olyan alapélelmiszer, ami mindenki számára elérhető kell legyen. A kovásszal készült kenyér elkészítése több időt, energiát követel, ezért a felgyorsult világunkban már élesztővel sütünk, ha sütünk. A legegyszerűbb ugyanis, ha beszaladunk a pékségbe és megvesszük a legkönnyebben elérhető, olcsóbb élesztős fehér kenyeret különböző sütőipari adalékanyagokkal. Az egészséges életmód hívei azonban most is keresik az adalékmentes, jóval drágább pékárukat, vagy rászánják magukat arra, hogy maguk süssék meg a kenyerüket. A pandémia időszaka alatt egyre többen választották a házi kenyérkészítést, mert nem akartak naponta kimozdulni a boltokba, az élesztő hiánya az élelmiszerboltok polcain pedig újra a kovász felé irányította az emberek figyelmét.

 

A kovász varázsa

Régebben, amikor elmondtam „a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” imát, akkor leginkább azt kértem, hogy annyi pénzem mindig egyen, amiből enni tudok, de lehetőség szerint inkább ne kenyeret, mert a kenyér semmi másra nem jó, csak arra, hogy elnyomja az ételek ízét. A kovászolásról először egy kedves volt munkatársamtól hallottam, rajta keresztül ismertem meg a Kovászlabor csoportot, akik a „kovász összeköt” jeligével művészi alkotásokat varázsolnak lisztből, vízből és sóból, hiszen a kovász sem áll másból, mint lisztből és vízből. Hónapokig gyűjtögettem az információkat és inspirálódtam a képeikből, posztjaikból. Amikor egy kalászi barátnőmtől kovászos kenyeret és pizzát kaptam egy komatálban, eldőlt: erre az ízre és állagra van szükségem, nem várok tovább és belevágok. A kovászt nevelni kell, rendszeresen etetni, figyelni. Nincs két egyforma kovász; függ a lisztek arányától és átveszi az adott háztartás mikroorganizmusait, de még a lelkületét is. Teljesen lenyűgözött a működése. Az első dagasztás egészen leizzasztott, de lelkesített a kihívás és a tudat, hogy valami olyat csinálok, aminek az eredménye szép, tápláló, egészséges és finom lesz. Az első két kenyeremnél mindent össze-vissza borogattam, ragacsoztam, liszteztem és még a folyamatokat is felcseréltem izgalmamban. Na de a harmadik, negyedik és az ötödik! Kezdtem sokkal kevesebb időbefektetéssel, piszkolással egyre jobb minőséget, majd igazi élményt hozni a családunk mindennapjaiba.

 

A Kalászi Kovász Közösség

 

2016-ban a Kovászlabor csoporton és pár budakalászi kovászt nevelő háztartáson keresztül Poósné Czinege Julianna és Greguss Ditta szintén a kovászos kenyér szerelmesei lettek Kalászon. Olyannyira, hogy Juli egy tanfolyamon is részt vett, ahol neves pékek módszereit is megtanulta. Miután Julcsi és Ditta kenyerei már híressé váltak a környezetükben, az érdeklődők számára egy házi workshopot szerveztek, ahová elhívták magukhoz a gyermekeik óvodájából ismert anyukákat és megtanították a kovászos kenyér készítésének alapjait.

Később jöttek a szomszédok, barátok és a játszótéri ismeretségek. „Egyetértek azzal, hogy a kovász mindent összeköt, nemcsak a tésztát, de az emberi kapcsolatokat, közösségeket is.” – mondta el Ditta, aki két szomszédságában lakó barátnővel, tanítvánnyal, Szabó Annával és Vincze Orsolyával már többször tartottak a Telepi Óvodában kovászos kenyérkészítő foglalkozást gyerekeknek is. Az izgalmas program alatt az ovisok „Hamupipőkeként” válogatták a gabonák magvait, dagasztottak, nagyanyáinkhoz hasonlóan kenyértésztát csapkodtak és a végén büszkén megkóstolták a saját sütésű kenyerüket.

Akik kovászt nevelnek és rendszeresen sütnek, mindig van miről beszélniük egymással, mindig van egymástól mit tanulni, mindig lehet együtt jókat enni és mindig lehet valami új kreáción ötletelni. Beszerezhetünk egymástól különböző kovászfajtákat, kenyér és sütemény recepteket, ugyanis a kovászból nem csak kenyér készülhet.

A kovász nemcsak szomszédokat, egy helyen élőket, barátokat képes összekötni, generációkat is közelebb hoz egymáshoz: „Nekem a sütés összefügg az ősökkel való kapcsolódással és nagyon jó érzés, hogy minőségi és egészséges a mindennapi kenyerünk. Mind a négy dédmamám otthon sütötte a kenyeret öregtésztából. Anyáról lányára szállt a kenyérsütés tudománya, így fontos, hogy ezt a többszázéves hagyományt továbbvigyem.” —
mesélte el Szabó Anna. A Kalászi Kovász Közösség folyamatosan bővül. A kovászolás élményt nyújt, részesei lehetünk egy folyamatnak, egy alkotómunkának, amivel táplálunk, örömet okozunk. Közben folyamatosan tanulunk, fejlődünk, nem csak a kenyérsütés technikájában, de türelemben, alkalmazkodásban és alázatban is.

Számomra a kovász a természet teremtő erejét, a kenyérsütés pedig az alkotó kikapcsolódást és kreativitást jelenti, egy olyan szenvedélyt, aminél óriási örömöt ad, hogy belátható időn belül kézzelfogható eredménye van a munkámnak. Ha valaki egyszer belemerül a kovászolásba, szinte biztos, hogy beszippantja ez a varázslat és még ha hosszabb-rövidebb ideig nincs is lehetősége foglalkozni vele, egyszer vissza fog térni a sütéshez. Az otthon sült igazi kenyér íze ugyanis örökre beég az ember agyába.  (G. Ditta)

Gulyás Rita

A cikk megjelent a Budakalászi Hírmondó július-augusztusi számában.