Molnár Gusztávné (1930–2019) emlékére

2019. március 14.

A család nevében Molnár Amara búcsúzik:

„Kedves Barátaim! Fájó szívvel tudatjuk, hogy szeretett anyukám, drága Nagyikánk, Molnár Gusztávné március 12-én kedden hajnalban örökre elaludt. Emléke szívünkben örökké él! Amara”

Fia, László emlékezik:

„Mit mondjak? Én mindig úgy gondoltam, hogy örökké fogsz élni. Mert olyan jó kondícióban voltál. Eltekintve a három évvel ezelőtti ránk ijesztéstől. Onnan kezdve odafi gyeltél evésre, ivásra, és még edzettél is. Mindig is erős akaratú ember voltál. Amikor gyerekek voltunk, nem kellett szólnod, a szemed beszélt. Én nem is tudom, kaptam-e valaha fülest Tőled. Azért most elviselném, ha jól nyakon vágnál. De hát ez már nem megy. Amikor megtudtam, hogy nem vagy, kiürült minden körülöttem. Egy barátunk írta később, hogy most nőttünk fel. Én nem akartam még felnőni! Én még nagyon jól éreztem volna magam 10-20 évig gyerekbőrben. Valakinek a gyerekének a bőrében. Lacika”

A pedagógusok nevében Földi Ilona tanárnő búcsúzik:

„Molnár Gusztávné született Kristóff Mária 1952-ben végzett a Budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán természetrajz-biológia-földrajz-testnevelés általános iskolai tanári szakon. Együtt érkezett orosztanár szakos férjével és az általános iskolában helyezkedtek el. Tudom, hogy a XX. század 50-es és 60-as éveiben mennyi testi-lelki nyomorúságot kellett elviselniük az akkoriaknak. Az iskola sem volt akkortájt a demokrácia színhelye. A politika dirigált, iskolaigazgatók adták egymásnak a kilincset. Mara néni maradt, és minden tantárgyában precíz, az elméletet a gyakorlattal ötvöző munkát végzett. A kort megelőzően a testnevelést összekötötte az egészségneveléssel, a biológiát a környezeti neveléssel. Osztályfőnökként és a Vöröskereszt aktivistájaként is eredményes volt. Szakmai felkészültségét 1985-ben Szolgálati érdemrenddel is elismerték. Mindig következetes és szigorú maradt. Gyakran adomázott a tanáriban, ilyenkor át kellett költöznöm a szemben lévő asztalsorhoz, hogy jobban halljam. Több mint 40 év munka után 1993-ban nyugdíjba vonult. Gyémántdiploma kitüntetésben részesült 2012-ben. Nyugodj békében drága Mara néni! Emlékedet szeretettel és tisztelettel őrizzük! Régi kollégáid nevében: Ilona”