Nagycsütörtök, nagypéntek

2022. április 14.

A nagyböjt utolsó hetében készülünk húsvétra, a legnagyobb keresztény ünnepre. A nagycsütörtök és a nagypéntek a katolikusoknál két szigorú böjti nap.

Nagycsütörtök Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi. Az esti „utolsó vacsora miséjén” a katolikus templomokban elnémulnak a harangok és megkezdődik a legmélyebb gyász. A mise végén – amelynek része lehet a lábmosás szertartása – az oltárokról mindent leszednek, ez az oltárfosztás. Csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott, hogy Jézus szenvedésére és ruháitól való megfosztására emlékeztessenek. A református templomokban a nagyhétre fekete terítővel borítják le az úrasztalát, illetve a szószéket.

Nagypéntek az egész keresztény világban a gyász napja, hiszen ekkor emlékezünk meg Jézus Krisztus kereszthaláláról. Nagypéntek a legtöbb európai országban munkaszüneti nap.

Az ünnep alkalmából Scherer Péterrel beszélgettünk, az interjút a Budakalászi Hírmondó áprilisi számában is olvashatják.

fotó: Hartl-Nagy Tamás

Hogyan kötődik a városhoz?

Itt születtem Budakalászon, nagyszüleim is itt laktak és a szüleim is, tehát mi tősgyökeres budakalásziak vagyunk. Ide jártam iskolába, majd a szakmámat Pesten szereztem meg és ott is dolgoztam, de végig Budakalászon laktam.

Amikor megházasodtam, a Klisovác utcai részen volt egy telkünk és ott építkeztem. Bár az közigazgatási értelemben Pomázhoz tartozik, igazából budakalászi területnek számít. Emellett a Német Nemzetiségi Egyesületben tevékenykedek, mint vezetőségi tag.

Milyen alkalmakat szoktak szervezni?

Amióta pandémia van, nem lehet szervezni semmit. Előtte svábbált, traccspartikat szerveztünk, a Svábházat tartjuk fent, buszos kirándulásokra mentünk, de elég idős a korosztályunk, és az emberek féltek a vírustól. Az idei svábbált is ezért mondtuk le.

Húsvéti eseményeket is szerveznek?

A húsvétot családi és egyházi szinten ünnepeljük. A svábok túlnyomó része katolikus és valamikor, ha nem is mindenki, de a 90% biztosan járt templomba, főleg fiatalabb korunkban. Mi mindig azt mondjuk, hogy magyarok vagyunk, de svábok, bár egyre kevesebben vagyunk. A budakalászi templomba jártunk, nem a telepibe, mert régen teljesen külön volt a két egyházkerület, két pap volt. Szentistvántelep akkor egy telep volt, Lenfonóig tartott a régi Budakalász. A fiataloknak már nem úgy van idejük. Régen rendszer volt, reggel hatkor elmentem dolgozni, kettőkor végeztem, vagy dolgozott az ember kettőtől tízig, vagy tíztől hatig. Utána be lehetett osztani az időt, kimenni a földre kapálni, megetetni az állatokat, de ma, amikor a fiatalok hazajönnek a munkából, már sötét van, vége a napnak.

Az ünnep a 40 napos böjttel kezdődik, majd húsvét előtti vasárnap van a virágvasárnap. Ekkor van a barkaszentelés. A miséről hazatérve a szentelt barkákat az épületek gerendái mellé tűzzük a ház védelmében.

Nagycsütörtökön elhalkulnak a harangok, elmennek Rómába és utána csak kereplők szólnak. Kereplő jelzi a mise kezdetét és nincs orgonás mise. A kereplő fent van a templomtoronyban ma is, azt használják ilyenkor a harangok helyett. Csütörtökön is mise van és nagypénteken is. Pénteken szigorú a böjt, olyankor már senki nem eszik húst a szombati körmenet végéig. Áldozásra minden mise alkalmával van lehetőség. Gyónásra a mise előtt kell érkezni, régen ezekre az alkalmakra máshonnan is jött pap gyóntatni. Nagyszombaton a templom körül van a körmenet, utána megszólalnak a harangok és hazaérve az emberek az ünnepi ruhában sonkát és tojást esznek, akkora már megtörténik a feltámadás.

A locsolás hétfőn van, ami régen a cserkészcsapatban is meghatározó volt. Édesapám nagyon régen cserkészvezető volt (szerk: A magyarországi cserkészet 1948-tól a rendszerváltozásig nem működhetett), de Deutsch Józsiékkal közösen többen újra megalakítottuk Budakalászon a cserkészetet a kalászi egyházközséghez kapcsolva, és jó pár évig csináltuk. Húsvétkor a cserkészgyerekek is megindultak locsolni és szárazon nem maradt egy lány sem. Mert mivel mentek? Szódásüveggel és vödörrel. Egy német és egy francia testvércsapatunk is volt, táboroztunk is együtt. Utána, mikor nem bírtuk, átadtuk a mi cserkészcsapatunkat a szentistvántelepieknek, mert időközben ott is megalakult. Azóta is Wettstein Andrásék viszik, és mi nagyon örülünk; szívmelengető, ahogy a gyerekek szeretnek oda járni.