Negyedszázad a sváb közösség szolgálatában

2020. december 09.

Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat vehetett át szeptember 24-én Wágnerné Klupp Katalin, a Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület elnöke. A 15 éves hagyományra visszatekintő díjjal olyan személyeket és szervezeteket tüntetnek ki, akik elismerésre méltó munkát végeztek és végeznek a Magyarországon élő nemzetiségek körében az anyanyelvi kulturális örökség megtartásáért, kibontakozásáért, hozzájárulva a Kárpát-medence népeinek együttéléséhez, kölcsönös gazdagodásához. Megkerestük Wágnerné Klupp Katalint, hogy személyesen is gratuláljunk neki a díjhoz.

Az budakalászi svábok igen sokat köszönhetnek neked. Mikor kezdtél bele ebbe a munkába? Voltak segítőtársaid?

– 1996 májusában egy háromnapos rendezvénysorozattal megemlékeztünk a kitelepítés 50. évfordulójáról. Ekkor még nem gondoltuk, hogy szeptember 30-án 48 fővel megalakítjuk a Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesületet, és dolgozni kezdtünk. A cél megvolt (a budakalászi sváb közösség megteremtése, összefogása, az anyanyelv ápolása, kulturális értékeink és hagyományaik megismerése, újjáélesztése, megőrzése, átadása), de a megvalósítás még csak körvonalazódott. 1998-ban alakult meg a Német Kisebbségi Önkormányzat (ekkor ez volt a neve), akikkel szorosan együttműködtünk a feladatmegoldásban, programszervezésben. Olyan csapat kovácsolódott, akikkel mindent meg tudtunk oldani közös összefogással. Folyamatos kapcsolatot tartottunk a Németországban élő kalászi családokkal, s kivettük részünket a felmenők felkutatásából is. A Kalász Suli és a Nyitnikék Óvoda német nyelvet tanuló diákjaival, óvodásaival is együttműködünk. 2004 óta fenntartjuk a Sváb tájházat, 2006-ban felelős kiadója voltam a Kalászi Svábok krónikásai című könyvnek, 2011-ben megépítettük a Klisovác utcában a Mária-kápolnát. Az elmúlt 24 évre visszatekintve azt gondolom, büszkén vallhatjuk, hogy célunkat megvalósítottuk. Sikerült egy összetartó közösséget formálni a településen élő svábok között. Sajnos a sváb nyelvezet időseink eltávozásával kihalóban van, de hagyományainkat újjáélesztettük, kulturális értékeinket őrizzük.

Miért érezted magadénak a feladatot itt Budakalászon?

– A sváb hagyomány és kultúra életem része volt. Gyermekkoromban a szüleim otthon svábul beszéltek, én rakoncátlan gyermekként pedig magyarul válaszoltam. Később ők is egyre kevesebbet beszéltek anyanyelvükön. Fájdalmasak voltak a múlt tapasztalatai. Édesapám még akkor is óva intett, amikor 1980 tájékán megkerestek az Országos Német Szövetségből, hogy vállaljam el a helyi svábok képviseletét. Csak ennyit mondott: „Vigyázz kislányom!”  E két szavában benne volt az általa is átéltek minden keserűsége. Ma vajon mit mondana? Mindazt, amiben felnőttem, meg kell őrizni, meg kell mutatni gyermekeinknek, unokáinknak.

A díjat lényegében a kalászi német közösség megszervezéséért és a kulturális hagyományok megőrzésében vállalt munkádért vehetted át. Mit jelent számodra ez az elismerés?

– Ez az elismerés nem csak nekem szól. Személy szerint valóban én kaptam, de másoknak is köszönet jár. Elsősorban a családomnak, akik támogatták a munkámat. És mindazoknak, akik mögöttem álltak és állnak, elfogadtak engem vezetőjüknek, hogy közös összefogással dolgozhassunk. Természetesen köszönet jár azoknak, akik a felterjesztés előkészítésben részt vettek, és közbenjártak azért, hogy ezt a kitüntetést megkaphassam. Nagy örömmel és hálával gondolok rájuk, hogy ajánlóleveleikkel láthatóvá tették közösségünk összetartó erejét. Büszke vagyok rá, hogy Budakalász hírnevét is öregbíthettem, hisz erről az eseményről a média és az írott sajtó is beszámolt. Nagyon jó érzés, hogy a városban jártamban-keltemben megszólítanak az emberek: „gratulálok, megérdemelted, sokat tettél ezért.” Nem számítottam ilyen visszajelzésre, hiszen sosem tekintettem munkának közösségünk építését, azt tettem és teszem, amit szívem-lelkem diktál.

Talán nem túlzás, hogy lényegében életműdíjról beszélünk: közel negyed évszázadot ölel fel az a munka, amelyet most ezzel a díjjal ország-világ előtt elismertek. Ugye, azért még folytatod?

– E közösségépítő, hagyományokon alapuló tevékenység életem alapvető része. Természetesen vannak tervek, hisz ez inspirálja az embert. 2021-ben két fontos eseményre készülünk: a kitelepítés 75. évfordulójára emlékezünk februárban, ősszel pedig a Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület 25 éves jubileumát tartjuk. Sikeres pályázat esetén szeretnénk megjelentetni egy könyvet is Őseink nyomában címmel az egyesület elmúlt 25 évéről. Bízom benne, hogy közösségünk tagjai, szimpatizánsai – ahogyan eddig is – továbbra is támogatják munkánkat, programjainkat.

HE