Nemzeti Gyásznap – a szovjet invázió napja november 4.

2025. november 04.

A szovjet csapatok 1956-os magyarországi bevonulásának 69. évfordulója nemzeti gyásznap. A forradalom és szabadságharc leverésére és az ezt követő kegyetlen megtorlásra és a kommunista diktatúra áldozataira emlékezünk.

A nemzeti függetlenséget az 1956-os november 4-i második szovjet katonai invázió pecsételte meg, amely pár nappal azután következett be, hogy Nagy Imre miniszterelnök november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét.

Katonai invázió Magyarország ellen

1956. november 4-én vasárnap éjfélkor a magyarországi szovjet csapatok főparancsnokságát Kazakov hadseregtábornok vette át. Hajnalban Románia felől újabb szovjet csapatok lépték át a magyar határt. A kora hajnali órákban Soldatic jugoszláv nagykövet megkereste Szántó Zoltánt és tájékoztatta Tito elnök üzenetéről: a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak. Hajnali 4 óra 15 perckor általános szovjet támadás indult Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai objektumok ellen. A főváros védői – nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek – felvették a harcot a támadókkal.

Hajnali ötkor az ungvári rádió közleményt sugárzott, amelyben Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc, a Nagy Imre-kormány volt miniszterei bejelentették, hogy 1956. november 1-én minden kapcsolatot megszakítottak a kormánnyal, s kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását Kádár János vezetésével. 5 óra 20 perckor Nagy Imre drámai hangú rádióbeszédet mondott.

5 óra 35 perctől Nagy Imre beszédét valamennyi világnyelven is sugározta a Magyar Rádió. Bibó István felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget és a Moszkva által felállított bábkormányt ne ismerje el, s vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen. Reggel 8 óra 7 perckor a Szabad Kossuth Rádió adása megszakadt. Rövidhullámon váltakozva a Himnuszt és a Szózatot sugározták.

Fegyveres ellenállás a nagyobb városokban

Budapesten a fegyveres ellenállást a megnövekedett létszámú felkelő csoportok folytatták. Az orosz csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot. A világ legnagyobb hadserege ellen legtovább Pécs környékén tartották magukat a szabadságharcosok. A „Mecseki láthatatlanok” legemlékezetes akciója volt a pécsi szovjet katonai parancsnok likvidálása és a pécsváradi rendőrkapitányság elleni támadás. Végül a szovjet tankok és a kegyetlen megtorlás elől október 22-én 42-en menekültek át Jugoszláviába.

A „Mecseki láthatatlanok” október 22-ig küzdöttek a túlerő ellen. A főként magánadományokból róluk készült filmet nemrég a valaszonline.hu oldalán tették elérhetővé az alkotók.

A megtorolás évei

Az áldozatok száma november 4-én a fővárosban 135 volt. 1956. október 23. és január 16. közötti országszerte 2652-en, ebből Budapesten 2045-en vesztették életüket és közel 20.000 ember sebesült meg. A forradalom leverésekor 200 ezer honfitársunk hagyta el az országot.

A forradalom leverését követő megtorlásban az ENSZ adatai alapján 453 embert végeztek ki. 1958-ban koncepciós bírósági per végén életükkel fizettek az ország vezetői: Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József is. De a forradalom leverése után öt évvel is voltak még kivégzések, utolsóként Nickelsburg Lászlót 1961. augusz­tus 26-án gyilkolta meg a Moszkvához hű hatalom.

Az 1963-as amnesztia sem volt teljes körű, még a 70-es években is a forradalmi részvétel miatt elítéltek közül többen vesztették életüket a börtönbüntetések alatt, meglehet, 3480 fő szabadulhatott.

Budakalászi áldozatok

A hatvankilenc évvel ezelőtti szabadságharcnak voltak aktív budakalászi résztvevői és sajnos áldozatai is. Városunknak két hősi halottja is van: Tolonits Gyula a Parlament előtti sortűz áldozata lett; a nemzetőrként szolgáló Téglási András életét pedig egy szovjet tank oltotta ki 1956. november 4-én.

Városunknak két hősi halottja is van: Tolonits Gyula a Parlament előtti sortűz áldozata lett; a nemzetőrként szolgáló Téglási András életét pedig egy szovjet tank oltotta ki. A hozzátartozók emlékezete mellett Tolonits Gyula személyi igazolványa is őrzi a golyónyomokat. A forradalom budakalászi résztvevőiről korábbi cikkünkben olvashat.

Egy következmények nélküli ország felemás igazságszolgáltatása

A rendszerváltáskor rengetegen bíztak abban, hogy a megtorlás áldozatai és felelősei elnyerik méltó jutalmukat. Biszku Béla egykori belügyminiszter büntetőjogi felelősségre vonásának története hű lenyomata a felemásra sikerült rendszerváltásnak, a máig tartó morális válságának.

A rendszerváltás után Biszku Béla volt az egyetlen pártállami vezető, akit az 1956-os forradalom utáni véres megtorlásokban, illetve a sortüzek elrendelésében betöltött szerepe miatt egyáltalán bíróság elé állítottak. A sortüzek háborús bűncselekményeknek minősültek, így nem évül­hettek el, jogerős ítélet mégsem született vele szemben. A rendszerváltás után is háborítatlanul élt rózsadombi lakásában. Biszku Bélát a Mazsihisz szeretetkórházában 2016. március 31-én érte a halál. Utolsó kívánságának megfelelően a hamvait egy budai erdőben titokban szórták szét.

De nem csak a felelősök elszámoltatása maradt el, a forradalom áldozatainak rehabilitása is felemásra sikeredett. A megtorlások egyik kirívó igazságtalansága Tóth Ilona orvostanhallgató halálos ítélete és annak kötél általi végrehajtása volt. A neves jogászprofesszor, Jobbágyi Gábor így írt róla: „Az ártatlanul halálba küldött szigorló orvosnő az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legtisztább, legnemesebb egyénisége, akinek emlékét is évtizedeken át meggyalázta a kommunista diktatúra egy hamis váddal. 

Tóth Ilonát ártatlanul ítélték halálra. Bár a rendszerváltás idején egykori évfolyamtársai mellett olyan nagy tekintélyek álltak ki mellette, mint dr. Balsai István igazságügyminiszter vagy dr. Káhler Frigyes, a megtorlás ügyeinek szakértője, 1990-ben a Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének az ítélet semmissé nyilvánítására beadott kérelmét mégis elutasította. Csak tíz évvel később nyílt arra jogi lehetőség, hogy a forradalom és szabadságharc után ártatlanul elítélteket felmentsék. A Fővárosi Bíróság is csak 2001-ben nyilvánította semmissé a Tóth Ilona perben hozott 1957-es koncepciós ítéletet.

Tóth Ilona orvostanhallgatót egy koncepciós perben 1957-ben halálra ítélték. 1990-ben a Legfelsőbb Bíróság Tóth Ilona testvérének az ítélet semmissé nyilvánítására beadott kérelmét elutasította és csak 2001-ben rehabilitálták.