Otthonos közegben – interjú Bereczky Judittal

2022. december 22.

A Bereczky házaspár három gyermekével 2020-ban érkezett a Budakalászi Református Gyülekezet élére. Bereczky Judit három budakalászi általános iskolában, négy óvodában, a Szentendrei Református Gimnáziumban és a gyülekezetben tanít, Női Kört szervez, országos hitoktatói hálózatot koordinál. Kulcsszerepe van abban, hogy gyerekeink milyen figyelemmel észlelik a környezetüket és Isten jelenlétét.

Mi szerettél volna lenni gimnazista korodban?

Harmadik gyerek vagyok, nagyon okos testvéreim vannak és emiatt annyira féltem az érettségitől, hogy még gimnázumba se akartam járni. A szüleim rábeszéltek a Szentendrei Ferences Gimnáziumra, amit nagyon szerettem. A végén leültek velem a testvéreim és végiglapoztuk a pályaválasztási tájékoztatót. A német és a hittan érdekelt, de ilyen tanári szakpár akkoriban nem volt. A kettő közül a hittant választottam, így a teológia adta volna magát, csakhogy azt kizártam, mert a lelkészek nincsenek otthon karácsonykor. Egyéb lehetőség a hittan tanulmányokban való elmélyülésre Nagykőrösön kínálkozott a tanítóképzőben. A család nem értette, hogy miért ezt választom, amikor a pontjaim alapján bármi más is lehetnék, végül mégis a tanító-hitoktató szakpárt jelöltem meg. A gólyatáborban jártunk az ormánsági Kóróson is, ahol akkor még tanított Horváth Sándor. Egyedül vitte az iskolát, délelőtt az alsósokat, délután a felsősöket tanította. Ott eldöntöttem, hogy én is az ormánsági falvakban szeretnék dolgozni. A főiskola után Budapesten két évig voltam hitoktató, négy iskolába és kilenc óvodába jártam hittant tartani, onnan mentem az Ormánságba. Hat évig egyedül dolgoztam ott, majd még hét évet Örssel. Először két évet Mattyon tanítottam egy összevont tagozatú iskolában és mellette elkezdtem levelezőn a teológiát a szlovákiai Komáromban. Magyarországon akkor még nem lehetett levelezőn végezni. Hétfőtől péntekig Mattyon tanítottam, szombaton elutaztam Komáromba, vasárnap pedig azokban a falvakban prédikáltam, ahol erre szükség volt, mert az Ormánságban sok olyan falu van, ahová nehezen jut el lelkész. Két év alatt megszereztem az első lelkészképesítőt és azt kértem a baranyai esperestől, hogy helyezzen ki gyülekezetbe. Kilenc falu; Ipacsfa, Kovácshida, Drávaszerdahely, Drávacsepely, Kémes, Szaporca, Tésenfa, Cún és Drávapiski lelkésze lettem. Kilenc falu együtt sem tudott eltartani egy lelkészt, de mivel diák voltam még, nekem csak tanulmányi segédletet kellett adni, ez a kezdő tanítói fizetésem harmada volt.

A családodban van hagyománya a lelkészi hivatásnak?

Abszolút. A szüleim mérnökök, de a nagyapáim Bicskén és Tiszaroffon voltak lelkészek és a dédnagyapáim is lelkészek voltak, a nagymamáim pedig tanítók. Nálam összejött ez a két vonal.

Hogy került Örs az Ormánságba? Hogyan jutottatok Ceglédre?

Örs akkor Budapesten négy éve beosztott lelkész volt, de vidéken is körül akart nézni, mielőtt önállóan elköteleződik egy gyülekezetben. Féléves ösztöndíjjal érkezett Baranyába. Ekkor ismertük meg egymást, összeházasodtunk és még hét évet maradtunk az Ormánságban. 2013-ban meghívtak minket Ceglédre. Ott a Református Általános Iskolának lettem a hitéleti és nevelési igazgatóhelyettese. Az iskolához óvodák is tartoznak, ehhez éppen kapóra jött, hogy még az ormánsági évek alatt visszajártam Nagykőrösre és elvégeztem az óvodapedagógus szakot is. Azért volt fontos ez, mivel az óvodákba is jártam hittant tartani és az óvodások nagyon más módon működnek, mint az iskolások.

Milyen volt visszajönni?

Nagyon jó, izgalmas volt az utcán régi osztálytársakkal találkozni, ismerős, otthonos közegbe visszatérni. Egy szentendrei lakótelepről kerültem le a falvakba, azt sem tudtam, hogy hány lába van a tyúknak, itt meg még a HÉV menetrendre is emlékeztem.

Hogy néz ki egy heted?

Három budakalászi iskolában a felső tagozatokban tartom a hittanórákat, illetve a négy óvodában. Még Szentendrére járok át, mert ott is van egy csoportom. Az iskolákban az alsós foglalkozásokat Soós Gabriella hitoktatónk tartja. A gyülekezet körül is van feladatom. A felnőtt istentisztelettel párhuzamosan három csoportban tartunk gyerekistentiszteletet, az egyiket szoktam én tartani, de vannak hétközi alkalmaink is, például hétfőnként a Női Kör, ott egyegy hétköznapi témát beszélünk meg, most a kitartás lesz a téma.

A hitoktatásról szeretnélek részletesen kikérdezni. Kezdjük az iskolával. A három általános iskola három csoportot jelent?

Nem, tizenegy csoportot jelent, minden felsős évfolyamhoz külön hittancsoport tartozik minden iskolában – csak a Patakpart Iskolában az idén nem jelentkezett hozzám nyolcadikos diák. Bő tíz éve kötelezően választható órarendi tárgy a hit– és erkölcstan. A szülők választhatnak, hogy gyermekük erkölcstant tanuljon, vagy ugyanabban az időben a katolikusokhoz, reformátusokhoz, evangélikusokhoz, buddhistákhoz csatlakozzon.

Mivel készülsz egy hittanórára?

Sokmindennel készülök, de mindig ott dől el, hogy abból, amit magammal viszek, mivel tudunk foglalkozni. A kisebb csoportok nagy lehetőséget jelentenek arra nézve, hogy olyan dolgokról is beszéljünk, ami máskor nem jön elő. Vannak, akikkel sokat éneklünk, de akik nem szeretnek, azokkal nem erőltetjük. Alapjában tanmenet, tankönyv és munkafüzet szabályozza a haladást, bibliai történetekkel foglalkozunk, hitvallással, egyháztörténettel, de a hangsúly nem a tárgyi tudáson van, hanem a bibliai tudás és a saját élet összekapcsolásán. A hittanórák egyik legfontosabb célja az, hogy a gyerekek megtanuljanak figyelni. Hiszen élet-halál kérdése, hogy figyelnek-e például akkor, amikor átkelnek a HÉV-nél, de azért is, mert a gyerekeknek zseniális kérdéseik vannak, ám gyakran nincs figyelmük arra, hogy a válaszokat is meghallják. Kulcsfontosságú, hogy tudunk-e figyelni arra, aki beszél hozzánk, vagy arra, amit olvasunk, ami történik körülöttünk. A figyelemre épül a befogadott dolgokról való gondolkodás. A hittanosok gyakran ki akarnak menni az iskolából, akár csak a Kálváriára, a parkba. Ha csak sétálunk egymás mellett, előkerülnek olyan nehéz kérdések, amiket egymást nézve nem mondanak ki. Ezekben a szituációkban van legnagyobb segítségemre a teológiai tudásom, hogy ne csak a saját eszemből mondjak valamit, hanem lehetőleg valami többet, jobbat. Az óvodában a bizalom kialakulása a legfontosabb. Énekkel kezdünk, egy bibliai történetet mesélek, matricát ragasztunk a füzetbe és megint éneklünk. Az óvodában a hitoktatás célja az, hogy rácsodálkozzanak a gyerekek Isten szeretetére, lássák az őket körülvevő dolgokat.

Szentendrén gimnáziumi osztályod van?

Kisgimiesek: ötödikesek, a Szentendrei Református Gimnázium nyolc osztályos. Heti kétszer van hittanóra és a diákok ott jegyet is kapnak belőle. A szentendrei intézmény egy elit oktatási intézmény, akik oda be tudnak kerülni, azok mögött többnyire erős, figyelmes család van. Budakalászon rendszeresen találkozok olyan gyerekekkel, akiknek elengedték a kezét, akikre kevés figyelem jut. Akit nem támogatnak megfelelően, az hiába nagyon okos, nehezen fog tudni odakerülni, ahová szeretne. Az iskolai és az óvodai hitoktatói és a gyülekezetben végzett munkámon kívül a „nagy” egyházban is van feladatom. Bekerültem az Egyházkerületi Oktatási Bizottságba és ún. területi katechetikai (hitoktatási) koordinátor vagyok. Az a törekvésünk, hogy ne egymástól elszigetelten működjenek a hitoktatók, hanem létezzen olyan fórum, ahol össze tudnak jönni, egymást támogatni, ahol a kudarcaikról, nehézségeikről is beszélhetnek. Sok intézményben, több térségben, sok formában tanítottam. Úgy gondolom, hogy a tapasztalataimat fel kell használnom, nem véletlenül láttam ennyi mindent.

A szülőkkel milyen kapcsolatod van?

Olykor a szülők, hogy képet kapjanak arról, mi történik a hittanon a gyerekükkel, eljönnek a gyülekezetbe vasárnap. Van, aki a Női Körbe is eljött, és azóta is jár. Sőt, volt, hogy annyira megtetszett, amit látott, hogy az anyukát a gyerekeivel együtt kereszteltem meg. Vannak, akik Örs szövegeit olvassák a Hírmondóban, eljönnek egy alkalomra és azt tapasztalják, hogy olyan dolgok történnek itt, amiben részt szeretnének venni. Hívtak már azzal telefonon, hogy megkeresztelném-e őket, mert a pap ehhez köti a templomi esküvőt. Én meg azt válaszoltam, hogy egyszer gyere el, beszéljünk. Csodálkoztam, hogy mennyire érintetlen, hogy felnőttként ennyire elkerülték a bibliai történetek. Elővettük a képes Bibliát, utána az Apostoli hitvallást, de először le kellett bontani azt a tévképzetet, ami benne az egyházzal kapcsolatban élt. Később, amikor megkeresztelkedett, kértem, hogy mondjon pár mondatot, mire olyan erős hitvallást tett, hogy a gyülekezet beleremegett.

Ez egybecseng azzal, amit az iskolai munkáról mondtál, hogy ott is a figyelem kialakulása a legfontosabb, de adná magát, hogy a hitélmény megtapasztalásának is a figyelmet tételezzük fel előzetes szükségletként.

Ha kikészítem az uzsonnát a gyerekemnek, de nem figyel és otthagyja, akkor éhes lesz. De ha figyel, akkor örül neki és lesz ereje a napot végigcsinálni, jó érzése lesz amiatt, mert figyeltem rá, a kedvencét raktam oda. Isten így helyezi el nekünk az uzsonnánkat, csak legtöbbször nem vesszük észre, elmegyünk mellette, éhesek és kifosztottak vagyunk. Annak idején egy ferences szerzetes volt az osztályfőnökünk, aki nagyon figyelt ránk a négy év alatt. Igaz, hogy református vagyok, de meg tudom érteni, hogy miért jó a cölibátus; mert nem kell folyamatosan döntést hoznia a munka és a család között, ami nekem a legnehezebb dolog az életemben. Amikor ide költöztünk, minden nap gyalog mentünk és jöttünk kisebbik lányommal a Telepi Iskolába. A gyermekem pedig folyamatosan beszélt az úton. Ez a véget nem érő csacsogás ébresztett rá arra, hogy noha önállónak neveltük a gyerekeket, ami sikerült is, sok mindent egyedül is megoldanak, de valójában kicsik és nagy szükségük van az anyukájukra. Addig kell meghallgatni őket és figyelni rájuk, amíg sokat akarnak beszélni, mert amikor már nem akarnak beszélni, akkor késő.

Urbán Ákos

Az interjú megjelent a Budakalászi Hírmondó decemberi számában.