Parlagi Endrének, Budakalász egykori polgármesterének posztumusz díszpolgári címet adományoz a város
2020. október 05.
Budakalászon hosszú évek óta különféle kategóriákban megítélt városi díjakkal és emlékérmekkel köszönjük meg közösségünk tagjainak kiemelkedő munkáját. Ebben az évben október 23-án adjuk majd át a „Budakalász Díszpolgára” és a „Budakalászért Emlékérem” városi kitüntetéseket.
A Budakalász Város Önkormányzatának Képviselő-testülete legutóbbi ülésén 9 igen és 3 tartózkodás szavazattal úgy határozott, hogy az idei „Budakalászért Emlékérmet” Lázár Istvánnak, az idén 100 éves fennállását ünneplő BMSE önkéntes segítőjének adományozza.
Lázár István a Budakalászon, a Budakalászi Munkás Sport Egyesület önkénteseként gyerekek sokaságát segítette a rendszeres testmozgáshoz, és rengeteget tett azért, hogy minél magasabb szinten, és minél jobb körülmények között tudjanak sportolni. Budakalászon született, 33 éve végez önkéntes közösségi munkát, és túl a 75. életévén ezt teszi ma is, hiszen technikai vezetőként aktív részese a BMSE sportéletének.
A „Budakalász Díszpolgára” kitüntetés városunk legrangosabb elismerése. Ebben az évben többen is a 2012-ben elhunyt budakalászi polgármestert, Parlagi Endrét terjesztették a testület elé.
Parlagi Endre 1944. június 4-én született Budakalászon, és egészen haláláig a településen élt. 1969-ben közgazdász diplomát szerzett, majd informatikai területen dolgozott és szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalkozást alapított.
A rendszerváltás idején csatlakozott a megalakuló Magyar Demokrata Fórumhoz, a budakalászi MDF alapító tagja volt. Az első szabad önkormányzati választáson a legtöbb szavazattal őt választották önkormányzati képviselőnek, tagja lett a Pest Megyei Közgyűlésnek is. 1992-től fél éven át alpolgármesterként vezette a testület munkáját. Tíz éven át tagja volt a Településfejlesztési Bizottságnak, amelynek akkor fontos szerepe volt Budakalász értékeinek megőrzésében.
Parlagi Endre az 1994 és 1998 közötti önkormányzati ciklusban megalapította a Budakalászi Szent Erzsébet Alapítványt, amely 2012-ig a város legaktívabb karitatív szervezete volt. Alapító tagja, elnöke és támogatója volt a Budakalászi Lenvirág Alapítványnak is, mely hosszú évekig a sikert sikerre halmozó Lenvirág Táncegyüttes stabil, támogató hátterét jelentette. Eredeti lövétei viseletet varratott a Budakalászi Lenvirág Táncegyüttes táncosainak, aminek költségeit adományként maga állta.
1998-ban ismét a budakalászi testület tagja és a Pénzügyi Bizottság vezetője lett, a 2006-os helyhatósági választásokon pedig elnyerte a helyiek bizalmát, és Budakalász polgármesterévé választották. Azt vallotta, „…a testületi és a polgármesteri munka közszolgálat …”
Miért lett polgármester? Erről akkor így nyilatkozott:
„Amikor a rendszerváltás a 90-es évek elején megtörtént Budakalászon, volt bennünk egy nagyfokú lelkesedés, hogy milyen Budakalászt akarunk, és az a tapasztalom, hogy 2002 óta megváltozott ez a normarendszer, ami szerint az önkormányzat működik. Én azt szeretném, ha visszaállítanánk azt az erkölcsi alapú és demokratikus működést, ami a korábbi éveket jellemezte.
A rendszerváltástól kezdődően nagyon sok tapasztalatom gyűlt föl és sok elképzelésem van, ezek egy részét már sikerült megvalósítani, más részét nem. Polgármesterként folytatni akarom azt a munkát, amit a rendszerváltástól kezdődően alpolgármesterként, képviselőként csináltam…”
Polgármestersége idején a község – kezdeményezése nyomán később már város – jelentős fejlődésnek indult. Új utak, játszóterek, közösségi terek épültek és stabil gazdálkodás, gondos tervezés jellemezte a város életét. Új óvoda épült a Szalonka utcában, javult az infrastruktúra. A településőri rendszer bevezetésének köszönhetően Budakalász tiszta, rendezett településsé vált.
Parlagi Endre önzetlen ember volt, aki sokat tett Budakalászért és a magyarság határokon átívelő újraegyesítéséért egyaránt.
A hetvenes évektől számos alkalommal látogatott magánemberként Erdélybe, ahova magyar nyelvű könyveket, gyógyszereket vitt, a romániai forradalom idején pedig segélyszállítmányt kísért Erdélybe. Sokat munkálkodott azon, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatot teremtsen, segítséget, bátorítást adjon a határon túl élő magyaroknak.
Először 1998. szeptemberében látogatott el Lövétére, felkereste a falu vezetését, akik szívesen fogadták, így indultak el a két település közötti kapcsolatok. Megosztotta tudását, sokéves tapasztalatát és segített feltárni Lövéte lehetőségeit. A két település vezetői, majd az iskolák között is megkezdődött a kapcsolatfelvétel. A 2000-es évek elején számítógépeket adományozott a lövétei Székely Mózes Általános Iskolának, hogy az ott tanuló diákok megismerkedhessenek az informatikával. Segédkezett a helyi újság, a Lövétei Kiáltó megjelenésében, a Kiruly-i iskola felújítására 3 millió forintot gyűjtött; a lövétei Kisboldogasszony templomnak zászlót adományozott; majd kezdeményezte, hogy Lövéte és Budakalász testvérkapcsolatot létesítsenek. Munkája eredményeként a budakalászi és a lövétei emberek között személyes barátságok kötődtek, melyek a mai napig tartanak.
Budakalászi mintára létrehozta a Lövétei Szent Erzsébet Alapítványt is, ezen keresztül támogatta az ott élő rászorulókat. Alapítóként úgy rendelkezett, ha az Alapítvány megszűnik, úgy a lövétei Római Katolikus Egyházat illeti az alapítvány vagyona, mely szomorú halála után be is következett.
Huszonegy évvel ezelőtt Létrehozta a Lövétei Magyar Diák Díjat, amelyet akarata szerint a lövétei Székely Mózes Általános Iskola magyarságából legtöbbet ismerő diákjai részére a mai napig átadnak.
A vajdasági Adával 2009-ben épített ki testvérkapcsolatot. Kezdeményezésére, majd felajánlására – Világos Tibor alpolgármester úrral együttműködve – készült el az adai Damjanich dombormű, azzal a céllal, hogy az ottani magyarok méltó helyen tudjanak megemlékezni nemzeti ünnepeinkről. Parlagi Endrét 2011-ben a Kárpát-medencei Kisebbségi Magyar Közművelődési Civil Szervezetek Fóruma elnökévé választották.
A kárpátaljai Gyertyánligeten is könyv- és ruhaadományokkal támogatta a szórványban élő magyar családokat. Majnek Antal kárpátaljai római katolikus püspök úrral tervezték a Gyertyánligeti Magyar Ház építését, amely 2016-ban (Parlagi Endre halála után 4 évvel) meg is épült. Támogatta a Katolikus Karitász által működtetett gyertyánligeti magyar óvodát is, de Kárpátaljai terveit elhatalmasodó betegsége miatt már nem tudta maradéktalanul megvalósítani.
Amikor 2008-ban az M0 autóút építését Budakalász határában hagyták abba, komoly konfliktusok árán megállapodást kötött a Magyar Állammal a városra zúduló gépjárműforgalom környezeti hatásainak ellentételezéséért, ennek keretében évi 250 millió forintos közúti beruházást lobbizott ki Budakalásznak, mely az M0 következő szakaszának, vagy az azt kiváltó elkerülőút megépítéséig illette meg városunkat.
Parlagi Endre 2012-ben hunyt el. Budakalász néhai polgármesterét a településért végzett álhatatos, értékalapú munkája és önzetlensége miatt jelölték a város legrangosabb díjára. A Képviselő-testület 9 igen és 3 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy az idei Budakalász Díszpolgára elismerést posztumusz díjként Parlagi Endrének adományozza.
A halála után róla készült kisfilmet az őt nem ismerő budakalásziak figyelmébe ajánljuk.
https://www.youtube.com/watch?v=DTMXRAy8OM0