Pünkösd margójára

2021. május 24.

Talán az egyik legkevésbé ünnepelt egyházi ünnepünk pünkösd. De miről is szól és mit jelenthet ma? Kelemen László atya és Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész pünkösdi gondolatait közöljük 

Hatalom-és erőszakmentesen – Pünkösd margójára

Működik-e Isten? És ha igen, akkor hogyan? Ha nem, akkor miért nem? Van-e hatása Istennek világunkra? Ha igen, milyen Istent képzelhetünk el a történések mögé? Ha nem, akkor sokan miért hisznek benne mégis?
Az istenkérdés egyidős az emberiséggel. Attól kezdve, hogy az ember észleli az emberfelettit, megmozgatja minden rétegét: eszét, érzelmeit, hitét. Jól van ez így. E nélkül létünk teljességének hiányával küzdenénk. Ezzel viszont megéljük, hogy a látható a láthatatlannal kerek és egész.

Pünkösd is erről szól. A láthatót a láthatatlan teszi kerekké.

Jézus feltámadása után ötven nappal vagyunk. A tanítványok, Jézus legközelebbi barátai kicsit tesze-toszák. Megélték, hogy elhívta őket – egyesével. Egy hétköznap, a hétköznapi embert. Jézus így építkezik. Egyesével és személyesen. Most pedig egy szobában kuksolnak. Félnek is, tanakodnak, emlékeznek és tervezgetnek.
Ekkor jön a láthatatlan. A Szentlélek, aki lángnyelv formájában mégis megmutatja magát, majd nevetéssel, bölcs szavakkal, fantasztikus bizonyságtétellel tölti meg szájukat. Nem a jó hangulat gerjeszti fel bennük azt a csodálatos érzést, hanem Jézus közelsége a Szentlélek által. Az élmény minden eddigit felülmúl. Nagyon erős. Megérzik az igazi hatalmat, ami mindent legyűr. Ennek a minden akadályon, acélozott tekinteteken és a kőszívű ember fiain áthatoló erőnek az ismertető jele a félelemmentes jelenlét. Az elhívott tanítványok ezzel az Istentől eredő bátorsággal és bölcsességgel lépnek ezrek elé és Péter apostol útjára indítja pünkösdi beszédét. (Apcsel 2,14-36) Ettől a pillanattól kezdődik az egyház születése.
Egyház. Milyen megosztó szavunk lett, vagy talán mindig is az volt. Érzelmeket korbácsol fel, régi fájdalmakat, közelmúltból felidézhető sérelmeket, fájó sebeket juttat eszünkbe, csalódások és igazságtalanságok helyszíneként jelenik meg sokak előtt. Egyház. De mi is az egyház? Lehet fújni rá és lehet a legkérdésesebb emberi intézménynek nevezni. El lehet kerülni nagy ívben, és le lehet írni. Igen, megvallom, sokan megvalljuk, az egyház romlottsága, papok és lelkészek, presbiterek és sekrestyések bűnei Isten ügyére hoznak szégyent.

A régmúltban és jelenkori egyháztörténetben elkövetett bűnök taszítják az embereket a templomtól, hittanórától, úrvacsorától, lelkészektől. Az egyházban „sok jót elmulasztottunk, sok rosszat elkövettünk … hozzád fordulunk mégis, nincs más reménységünk.” – hangzik az evangélikus bűnbánati liturgia gyónó imádságában, amely Pünkösd ünnepén az eklézsia könyörgő imádsága.

A Pünkösdkor megszülető egyháznak egyetlen esélye marad, amennyiben továbbra is Krisztust és az Isten szeretetét akarja elvinni hozzátok: a pünkösdi Lélek munkájának teret engedni.

A Lélek munkája hatalom és erőszakmentes. A lelki ember, a lelki egyház nem tör világi babérokra, mint hatalomgyakorlás, de félelemmentes jelenléttel hirdeti: Krisztus él! Benne van jövőtök! A lelki egyház nem veszi fel a versenyt a szórakoztató iparral és a szabadidős tevékenységekkel, de mindenkor igényesen adja tovább a legdrágább üzenetet, az evangéliumot: Jézusban neked is örök életed van. A lelki egyház nem zárkózik be a templom falai közé, hanem kitárja kapuit, ami bárki bejöhet és ami küszöbén tagjai átlépve odamennek az emberekhez és nem tesznek egyebet, csak szeretik őket.
Pünkösd ilyen egyházat indított el. Ehhez érdemes igazítani a budakalászi keresztény egyházak tevékenységét, építkezését, szolgálatát szelíd és alázatos lélekkel, ahogyan a lelki emberekhez illik.

Horváth-Hegyi Olivér
szentendrei-budakalászi evangélikus parókus lelkész

Piros pünkösd napjára

Húsvét után az 50. nap pünkösd ünnepe. Az ünnepet bár sokszor nyárelő hosszúhétvégeként tartjuk számon, mégis mind komoly múlttal, mind fontos mondanivalóval bír.
Pünkösd ünnepe húsvéthoz hasonlóan már az ószövetségi választott népnek is fontos ünnep volt. Miután kivonultak az egyiptomi fogságból, amire húsvétkor emlékeztek, a pusztai vándorlás legfontosabb eseményéért adtak hálát ezen az ünnepen: a szövetségkötésért, vagyis a Tízparancsolatért. A parancsolat a törzseket egy néppé kovácsolta.

Most nekünk is keresni kell az egységet és a békét. Dolgoznunk kell azon, hogy azt a sok szakadást, amely megoszt bennünket, az aggódást és a félelmet az elmúlt időszak kényszerű megkötései miatt, el tudjuk engedni és újra egymásra találva képesek legyünk a közös remények megvalósításán fáradozni.

Pünkösd ünnepe zarándokünnep volt. Aki tehette felzarándokolt Jeruzsálembe, hogy ott az ünnepen együtt lehessen. Ez a kép nincs messze tőlünk ezen az ünnepen, elég, ha a Csíksomlyói búcsúra gondolunk, mikor a nyerget betölti a magyarok éneke és imádsága. Az utóbbi időben talán az ünnepek ezen jellege háttérbe szorult, mikor szabadon tudtunk találkozni és közösen ünnepelni, de ez nem jelentheti azt, hogy a kapcsolatokról megfeledkezve kell folytatnunk mindennapjainkat. Az ünnep összehozza az embereket, leporolja a kapcsolatokat. Készüljünk így az ünnepre!
Nekünk, keresztényeknek pünkösd ünnepe a Szentlélek kiáradásának és ebből adódóan az Egyház születésnapjának ünnepe. Pünkösd napján az apostolok félelmüket hátrahagyva, bátran az utcára kilépve beszéltek mindenkinek hitükről. Tudjuk, hogy van, aki ezt örömmel és nyitottsággal, volt, aki haraggal és ellenséges érzésekkel fogadta. Voltak, akik csatlakoztak az apostolokhoz és Krisztuskövetők lettek, de voltak, akikben a harag és ellenszenv a tettlegességig fokozódott. Az apostolok nem beszéltek másról, mint arról, mit jelent nekik az, hogy ők Jézushoz tartoznak.
Pünkösd ünnepe és az Egyház születésnapja a közös gondolkodásra és békés együttélésre hív meg bennünket. Készüljünk így erre az ünnepre.

Kelemen László esperes, plébániai kormányzó
Budakalászi Római Katolikus Egyházközség

A szövegek eredetileg a Budakalászi Hírmondó májusi számának Hitélet rovatában jelentek meg.

Borítókép: Sunguk Kim/Unsplash