Rímképek – tehetséges helyi alkotók versei, budakalászi természetfotókkal kísérve

2017. augusztus 11.

Barcza Katalin

Esténként

Amikor esténként elindul az erdő,

s hosszú lépteivel átszeli a kertet,

varjak és harkályok súrolják a hátad,

s mire megfordulnál, messzire repülnek.

Kutadnál megállnak rég vágyott szarvasok,

innának, de látod szemükön, hogy félnek,

vártok, míg hajnalban felhangzik az erdőn

a bűnt megbocsátó, megtisztító ének.

Szőke István Atilla

Nyár-korty

Fűbe süppedek, s fekszem a zöld nyárban,

a Nap sugárborostyánnal körbevesz.

Fenn karcsú csónakokban fény evez,

mint nászmenet szépen, sorban, párban.

Most csöndes-hirtelen lemaradnak hárman,

szivárvány-gallérjuk ődöng-lengedez.

Lágy szellő suhan, s követi enyhe nesz,

és cseperegni kezd az eső. Nyár van.

Behunyom a szememet és élvezem,

kerek kancsóvá gömbölyítem kezem,

s összegyűjtöm az ég zengő záporát.

Lassan-hosszan kortyolok, mert tele már,

nem fukar az öreg kocsmáros, a nyár,

lemossa torkomat és az út porát.

Schlezák Krisztina

Budakalász

Sohasem voltam árva, édeni tájra

költöztetett a sors, látva,

itt lel lelkem otthonára.

Kiránduló gyerekek, mosolygó öregek,

szüreti menet, templomba igyekvő hívek:

vidám életképekkel fogadtak családba.

Szüleim kétkezi munkája

rakott követ a szeretet házába,

övezte tarka virággal valahány színhelyét:

iskola udvar, faluház, főtér,

napsütötte dombok, Duna-part, nagyrét,

bányatóba születő csillagos ég.

Sohasem vágytam másra,

elit cicomára, bár kíváncsian a világra

csábultam sokszor utazásra.

Mindig elkísért táncos hazai ének,

emléke titkos fák rejtekének,

vígasztaló ölelések, nagybetűs

felnőtt felismerések.

Ma visszaköszön örök nyár szigete,

alvó kertek érző ligete,

madarak, ebek közös slágere…

…végzetem búvármestere

szívemből kifogta Budakalászt,

mint mindent tudó gyöngyhalász,

mert, ha egyszer engem magadba zársz,

ne máshol keress, itt megtalálsz!