Rímképek – Tehetséges helyi alkotók versei budakalászi természetfotókkal kísérve

2017. augusztus 24.

Barcza Katalin:

Rögök

Ezek a rögök

talán majd az esőtől,

ha elerednek ősszel

s áztatják a földet,

ezek az összecsomósodott percek,

a görcsökké vált órák,

a göröngyös évek,

ha elered az eső végre sárrá lesznek

s elsimulnak, mint egy hajfürt,

ami puha és lágy még,

így nyár végén,

nem kőkemény,

röggé vált emlék.

Szőke István Atilla:

Nyár van

Nyár van, éppen sír az Isten,

könnycsepp zápor zúdul rám.

Tűlevelem sajgó zöldjén

ring rajtam időruhám.

Fenyő vagyok, szúrós körmű,

toboz termő tű-titok.

Örök életet remélve,

gyöngy-gyantává gyulladok.

Schlezák Krisztina:

 Víz angyala

Ha tisztulásra vágyik lelked,

hol záporozik esőpermet

ott fellelhetsz, s hol patak árad,

vagy harmat gyöngyözi a fákat,

kertekre esőfátylat terítek,

folyókat napsugárral telítek,

friss zamattal szomjad oltom,

felhőkön alszom a mennybolton.

Karjaimban hullámok ringanak,

cseppjeim kristályhangot hallatnak

s örök élet tengerébe szaladnak.

Forrás kút ereimet fakasztja,

belső út ritmusosan fodrozza,

mindenhol jelen vagyok én, a Víz angyala.