Rímképek – tehetséges helyi alkotók versei, budakalászi természetfotókkal kísérve

2017. augusztus 18.

Németh Pákolicz Tamás:

Duna parti négysoros

Ó, ha majd a zordon téli esteken a nyárról álmodunk,

felmereng egy vízpart menti forró délután:

hogy vágtatunk szilaj lovon, mint ősapáink egykoron

és tajtékot vet mind a hullám lábaik nyomán

Farkas Anette:

Lét

Léted templomának szent tava felett

a változás árnyékának súlytalansága lebeg

s ösztönné fagyott múltad jégcseppjei

folyóvá olvadnak jelened oltárán.

Anyaggá formált a teremtés mollja

tulipán néked az illatát ontja

harmatos szirma ma ünnepet hirdet

áldjon meg téged a jóságos Isten!

Németh Pákolicz Tamás:

Merengő

A dombtetőn hevertem aznap délután

virág nyílt köröttem szerteszét

nem tudom mi bűvölt el, talán

a tejszínhab felhők az ég vizén

Úgy sütött reám a fénylő napsugár

mint színarany lepel, szemfedél

egy pilleszárny rebbent, a szél megállt

s néztem a Világot fordulni tengelyén

Zúgott az idő, a megvadult méhcsapat

álmomban láttam csak hasonlót

szempillám alatt száz év egy pillanat

korszakok pora borít rám takarót

Harcedzett íjam nincsen most felajzva

rég történt már, hogy dolga volt

benövi testem a fűszálak százada

távoli tücsökraj húzza az altatót

De Nap Nap után és Hold Hold után

belőlem lassan kifogy a vér

százezer ősöm bámul rám némán;

halott vagyok , vagy élek-e még

S nézd a határban a várnak az ormát

éjsötét fellegek mind belepték

úgy várnak ottan a karvaly hordák

mint holt nemzet sírján a korhadék

Már árad a csend… a végső szó, ha megszakad

ó mondd barátom, szerelmes barátom

lesz-e még helyünk az ég alatt?

És mozdul a kezem és mozdul a lábam

tetszhalott szívembe vér tolul

a dombtetőn álltam, úgy ért a hajnal

s távoli máglyatűz fénye gyúlt