2 °C

Budakalász

2019. december 11. szerda , Árpád napja

Hírek

 

Rímképek – tehetséges helyi alkotók versei, budakalászi természetfotókkal kísérve

2017. augusztus 18.

Németh Pákolicz Tamás:völgy (3)

Duna parti négysoros

Ó, ha majd a zordon téli esteken a nyárról álmodunk,

felmereng egy vízpart menti forró délután:

hogy vágtatunk szilaj lovon, mint ősapáink egykoron

és tajtékot vet mind a hullám lábaik nyomán

 

Farkas Anette:völgy (11)

Lét

Léted templomának szent tava felett

a változás árnyékának súlytalansága lebeg

s ösztönné fagyott múltad jégcseppjei

folyóvá olvadnak jelened oltárán.

 

Anyaggá formált a teremtés molljavölgy (1)

tulipán néked az illatát ontja

harmatos szirma ma ünnepet hirdet

áldjon meg téged a jóságos Isten!

 

Németh Pákolicz Tamás:

Merengő

A dombtetőn hevertem aznap délutánfolyópart (2)

virág nyílt köröttem szerteszét

nem tudom mi bűvölt el, talán

a tejszínhab felhők az ég vizén

 

Úgy sütött reám a fénylő napsugár

mint színarany lepel, szemfedél

egy pilleszárny rebbent, a szél megállt

s néztem a Világot fordulni tengelyén

 

Zúgott az idő, a megvadult méhcsapatvölgy (12)

álmomban láttam csak hasonlót

szempillám alatt száz év egy pillanat

korszakok pora borít rám takarót

 

Harcedzett íjam nincsen most felajzva

rég történt már, hogy dolga volt

benövi testem a fűszálak százada

távoli tücsökraj húzza az altatót

 

De Nap Nap után és Hold Hold után

belőlem lassan kifogy a vér

százezer ősöm bámul rám némán;völgy (5)

halott vagyok , vagy élek-e még

 

S nézd a határban a várnak az ormát

éjsötét fellegek mind belepték

úgy várnak ottan a karvaly hordák

mint holt nemzet sírján a korhadék

 

Már árad a csend… a végső szó, ha megszakadvölgy (7)

ó mondd barátom, szerelmes barátom

lesz-e még helyünk az ég alatt?

 

És mozdul a kezem és mozdul a lábam

tetszhalott szívembe vér tolul

a dombtetőn álltam, úgy ért a hajnal

s távoli máglyatűz fénye gyúlt