Szabó Zsuzsanna: Ebben a kisvárosi fodrászatban néha úgy érzem magam, mint egy rabbi

2021. március 09.

Sokan ismerik és szeretik a városban dr. Szabó Zsuzsannát, a nemrég megújult Budakalászért Közalapítvány kuratóriumának tagját. Igazgatóból lett fodrász, három gyermek édesanyja, akit időnként furulyakvartettjével (Hangművelő Zenekar) hallhatunk muzsikálni, szabadidejében festett képeiből pedig önálló kiállítása is volt már 2019-ben a Faluházban. Nőnapi sorozatunk második részében őt mutatjuk be. (Az első rész Varró Szilviáról, aki Pulitzer-díjas újságíróból lett stratégiai tanácsadó, itt olvasható.)

Régi, köztiszteletben álló helyi család leszármazottja: nagyapjáé volt a Schmidt-ház, édesanyja, a nemrég elhunyt Szabó Ferencné Schmidt Erzsébet alapította a Lenvirág Táncegyüttest. Sohasem érezte ezt az örökséget tehernek, inkább tartást adott neki, és folyamatos megújulásra, kitartásra ösztönözte sok viszontagságot megélt családja példája és a falu mindent látó szeme. Egyéves külföldi világjárásától eltekintve születésétől fogva Budakalászon él, ráadásul – 10 év kivételével, amikor fiatal családosként a nagyapjáék házában laktak – végig a Klisovác utcában.

Első és egyetlen munkahelyén, a szentendrei Skanzenben 14 évig dolgozott, végigjárta a ranglétrát, az üzemeltetési és ismeretátadási részleg igazgatója lett. A heterogén, nagy létszámú csapatot irányító munka megterhelte, és ezen a poszton a kreativitás is háttérbe szorult. Amikor érezte, hogy változtatnia kell, mentális rekreációként tanulni kezdett. Doktori disszertációt írt a népi kultúra színreviteléről a szabadtéri múzeumokban, „hogy kiírjam magamból a Skanzent és mindazt, amit erről gondolok. Nagyon kötődtem a munkahelyemhez: csodálatos környezet, kegyelmi állapot ott lenni, még a házat is kinéztem, ahol majd nyugdíjas koromban teremőr leszek. Nem hittem, hogy egyszer el fogok tudni onnan jönni.”

Amikor 40 évesen harmadik gyermekével gyesen volt otthon, tudományos módszertannal felmérte, milyen lenne az a munka, amit igazán szívesen csinálna: „a SWOT analízisből kiderült, hogy emberekkel kell foglalkoznom, kreatív, független munkára vágyom, lehetőleg helyben, Budakalászon.” Nézni kezdte az interneten a képzéseket és az OKJ-s tanfolyamokat, akkor jött szembe vele a fodrászat, amit egy év alatt el is végezhetett.

„Körülbelül három nap alatt döntöttem ezt el. Hozzáteszem, világ életemben vágtam hajat, de azt nem mondhatom, hogy gyerekkori álmom volt, hogy fodrász legyek.”

Miután elvégezte a fodrász iskolát, 2013-ban önálló szalont nyitott. „Ez is gyors és kicsit meredek dolog volt, mert hát a kémia tud cifra dolgokat csinálni. Sok tanulás és erős háttérmunka kellett ahhoz, hogy magabiztos legyek. Először kíváncsiságból jöttek az ismerőseim, mi az, hogy Szabó Zsuzsa fodrász lett? A gyereket hozták, aztán a férjet, végül a feleség maga is tett velem egy próbát: így épült ki a vendégköröm.” A Hajművelő Szalonba elsősorban budakalásziak járnak. Miután a Nők Lapja Café-ban megjelent Zsuzsával egy interjú, és karrierváltásáról tévés riport is készült, távolabbról is érkeznek a vendégek: ma már járnak hozzá Fótról, Dunakesziről, Szentendréről és Budakesziről is.

Hajmeresztő címmel blogot is vezet, ahol hajkritikákat ír, és beszámol az élményeiről, hobbijairól. Hét évvel ezelőtt létrehozott egy furulyakvartettet, három évvel ezelőtt pedig festeni kezdett. Bármihez fog, azt teljes erőbedobással, komolyan és lelkesen végzi.

„Ebben a kisvárosi fodrászatban néha úgy érzem magam, mint egy rabbi, megkérdezik tőlem, melyik tanító nénit ajánlom, de mindig igyekszem diplomatikus lenni. Vigyázok arra, ami itt szóba kerül, az bent is maradjon.”

A sikeres, boldog nő leegyszerűsített képével azonban óvatos. „Egyszer egy ismerősöm visszamondta, amit a férje gondol rólam: Szabó Zsuzsi is tanult rengeteget, van rendes szakmája, volt rendes munkahelye, aztán most itt bohóckodik a fodrászattal. A történetemnek kétségkívül ez az olvasata is létezik. Mindenkinek belül kell tudni, mi az a „bohóckodás”, amivel önazonos. Ha ezt felismeri és vállalja, akkor talán könnyebben boldogul.”

Szabó Zsuzsanna: Esőcsinálók, 2020, 100×70 cm, akril, vászon, festmény

Fotók: Mészáros Attila