Szent István Ünnepe Budakalászon

2019. augusztus 22.

Budakalász polgárai idén is méltó módon emlékezhettek meg az augusztus 20-i Államalapítás napjáról. Az ünnepség helyszíneként ezúttal, rendhagyó módon – a Szentistvántelepi Plébánia bővítése miatt – a gyönyörű Kálvária domb szolgált. Az ünnepi esemény Kelemen László atya celebrálásával hálaadó szentmisével és az új kenyér megáldásával kezdődött. Ivancsics Ilona és színtársai ezúttal is felemelő zenés műsorral készültek a vendégek számára.
A városi díjakat Rogán László polgármester és Ercsényi Tiborné alpolgármester adták át és gratuláltak az elismerésekhez. Turi Attila, városunk korábbi főépítésze a Budakalász Díszpolgára címet, míg Fehérváriné Básits Margit volt óvodaigazgató a Budakalász Emlékérmet kapta.

Fehérváriné Básits Margit munkáját magas szakmai színvonalon látta el immár 41 éve. Óvodai tevékenységét gyermek-és szakmaszeretetét az empátia, hivatástudat, következetesség, igényesség, pontosság, a közösségért érzett felelősség hatotta át. A díjat korábban, a pedagógus napon vette át.

Turi Attila pályáját alapjaiban meghatározta a Makovecz Imrével való mester-tanítvány viszony, mely egy 30 éves szoros munkakapcsolattá és barátsággá nemesült. A frissdiplomás építész élete első tervezési feladatait – a nagykállói óvodát, majd az újkígyósi faluházat – a mestertől kapta, melyeken a makoveczi formavilág erős hatása érződik. Komoly megmérettetés az 1992-es sevillai világkiállításon óriási sikert arató, Makovecz Imre által megálmodott Magyar Pavilon engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítése, a kivitelezés helyszíni szakmai felügyelete, szervezése volt. Ezt követte a PPKE piliscsabai campusa, ahol mestere a főépületet lezáró Egyetemi Klub tervezését bízta rá. A kilencvenes évek közepe kisebb épületek tervezésével telt, ekkor készül el a budakalászi Faluház, amely a településen élő építész pályafutásán fordulópontot jelentett: formailag, térszervezésében és a múltat megidéző gondolatában immár karakteres, egyedi hangot ütött meg.

Másrészről ez az épülete teremtette meg azt a bizalmat, ami alapján 1996-ban elnyerte Budakalász főépítészi címét. Főépítészi megbízatása során arculatot próbál adni a városnak, hagyományokra épülő, de a jelennek is megfelelő, fejleszthető településképet. Ennek legfőbb eszköze a személyes példamutatás és kiállás, az építtetők segítése a személyes konzultációkon és a tervtanácsi üléseken. Fontos kiemelni, hogy főépítészi teendők mellett a hely identitásának alaphangját tervezőként is közvetítette a közösség felé, igazodva mestere szellemiségéhez.  Tervezett ipari épületet, falu léptékű középületet, felújított helyi értékeket, átalakította a közhivatalt, tervezett a kalászi sváb építés logikáját és a népi épületek harmonikus anyaghasználatát követő családi otthonokat, csoportos lakóépületet. A Felső-Tiszavidéki árvíz idején 2001-ben Turi Attila részt vett az újjáépítésben, a falu és a vidék építészeti karakterének védelme, a károsultak igényeinek kielégítése és a lehető legjobb kivitelezési minőség elérése érdekében. Turi Attila 2003-ban Ybl Miklós-díjat kapott a szerves építészet széles skáláján végzett tervezői munkásságáért. A Kós Károly Egyesülés irányító építésze volt 2011-ben a Devecser-Kolontár településeket ért vörösiszap-katasztrófa utáni újjáépítésnek, mely során 110 lakóépület valósult meg. 2011-ben az Év Főépítésze díjban részesült.

Turi Attila 2003-tól részt vállal az építészképzésben, konzulens a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépülettervezés Tanszékén, a szerves építészet tantárgy szervezője és fő előadója. Önálló építészeti világa nem formailag, hanem gondolkodásmódjában, belső mozgatóerőiben rokon mesterének építészetével. Turi Attila számára az építészet elválaszthatatlan a közösségtől, a hagyománytól, az örökölt érték tiszteletétől. Méltó tanítvány az élet valamennyi területén: oktat az egyetemen, gyakorló építész, fiatal pályakezdő építészek mestere a Vándoriskolában, a Magyar Művészeti Akadémia Építőművészeti Tagozatának tagja. A Magyar Építész Kamara alelnökeként aktív közéleti szerepet vállal.  Turi Attila főépítészi munkássága és Budakalász helyi identitása, épített környezete a mértékadó közvélemény számára összeforrt. Ezt a több mint húsz éves szolgálatot a következetesség és egy sajátos egyedi látásmód jellemezte, eredményei elvitathatatlanok. A létrejött maradandó alkotások, a pályatársak és jövő nemzedékek számára is követendő példaként szolgálhatnak.

„Ameddig ezt a helyet fejlesztjük, belakjuk és ameddig az identitásunk központja lesz, addig leszünk mi budakalászi polgárok.” – mondta el Turi Attila köszönőbeszédében.

Az ünnepi beszédet Dr. Vámos Attila Budakalász első szabadon választott polgármestere tartotta. Gondolataiból idézünk az alábbiakban:

„Arról szeretnék néhány gondolatot megosztani, hogy mi maradt számunkra Szent István király örökségéből. Ha most az öreg király kitekintene esztergomi várának ablakán, mire bólogatna, mire csóválná a fejét? Ha felvágtatna a Nagy Kevélyre és letekintene a mai Európára, mi lenne a véleménye?

A kulcsszó: kereszténység és államalapítás. Ez a kettő István idejében szorosan együttműködött. És ez jó volt így. Mi maradt ebből napjainkra? És mi maradt a keresztény Európából, amihez annak idején csatlakoztunk?

Az ókori Görögország eljutott a kultúra és a jólét magas fokára. Alkotásait ma is csodáljuk. Aztán megindult az erkölcsi hanyatlás. Jöttek az egészséges rómaiak és leigázták őket. Ők is megerősödtek, alkottak, meggazdagodtak, hódítottak. Aztán elpuhultak. A gazdagok tivornyáztak, a szegények várták az ingyen gabona osztást. Egy évezred után szétesett a birodalom és a kultúra, a hatalom a keresztény Európába tolódott át. Sokszor ismétlődött ez a világtörténelemben. Szorgalmas, derék, keménykezű ősapák, a birodalmat technikában, művészetekben csúcsra járató fiúk, meggazdagodott, kényelemben élő, elpuhult, elzüllött unokák.

Nyugat-Európa ma már erősen liberalizálódott. Ugyanakkor a harmadik világban, aki keresztény, az komolyan is veszi a hitét. De nézzük a saját házunk táját, Budakalász ma a kulturális, gazdasági fejlődés emelkedőjén van. Rendezzük az útviszonyainkat, építjük meseszép környezetben az új, harmadik általános iskolát, hiszen főleg nem a megpihenni vágyó öregek vándorolnak ide, hanem kisgyermekes, sőt sokgyermekes családok. Tíz éve, ahol itt állunk, még a föld pora fedte el az árpád kori templom romjait, ma szépen gondozott park áll a Kálvária dombon. Itt vannak az öregek, akik a hagyományokat és a múltat őrzik, a fiatalok, akik az élet terheit hordozzák és az aranyos, totyogó, ártatlan apróságok, akik a jövőt jelentik. Róluk mondta Jézus: „Hagyjátok . . .  hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. (Lk 18.16) Egy generáció múlva pedig ők határozzák meg a földi életet is, a jövőt.

Bizonyára sokak számára ismeretes Karl Rahner mondása: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.” Ha Európa le is sodródna a történelem forgószínpadáról, mint ahogy az már akárhány birodalommal megtörtént, én szívemből remélem, hogy Szent István országából, kis Magyarországból és a mi Budakalászunkból lesznek néhányan – nem néhányan, sokan – akik bejutnak az akkori Noé bárkájába új életet kezdeni.”

Rogán László polgármester az eseményt e gondolatokkal zárta: „1100 éve Európa közepén van egy állam. A nehézségek ellenére is itt vagyunk és reméljük még sokáig itt is leszünk. Nagyszerű érzés Budakalász polgármesterének lenni és az itt élőket képviselni. Szerbek, svábok, magyarok régóta élnek békében együtt, példa lehet ez az ország és akár egész Európa számára.”

Teljes galéria:itt