Szerb hagyományok, kalászi kötelékek

2020. február 21.

Mirkovits Katalinnal, a Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnökével, valamint Roczkó István és Wertetics Szlobodan képviselőkkel beszélgetttünk. Városunk közössége méltán büszke szerb nemzetiségi színeire is: a magyarországi szerbek legnevesebb elismerését, a Szent Száva-díjat idén a kalászi szerb közösség jeles tagja, Nedelykov Milán kapta.

­ – Kezdjük a beszélgetést az ünnepeitekről, hiszen a szerb ortodox karácsony és újév csak nemrég múlt el.

Mirkovits Katalin (MK): – A szerbek a karácsonyt a Kr.e. 46-ban bevezetett Julianus-naptár szerint ünneplik. A karácsonyi időszak november 28-án kezdődik és hat héten keresztül tart, szigorú böjt mellett. A karácsonyt megelőző három vasárnap mindegyikén a család tagjait köszöntik: „Detinci” gyermekeket, „Materice” édesanyákat, egy héttel karácsony előtt pedig „Oci” édesapákat. Január 6-án délután a „badnjak” tölgyfaégetésre kerül sor, majd az öt órai beharangozás után a családfő beviszi a szalmát a házba, és szétszórja a padlón: a szalma Krisztus születésének helyét jelképezi. A gyerekeknek ebbe a szalmába rejtették az ajándékot, amelyet a vacsora végéig nem bonthattak ki. Olyan gyorsan soha nem ettük meg a vacsorát, mint akkor este! Emlékszem, amikor biciklit kaptam a nagyszüleimtől, egy nagy terítővel takarták le, és a szalmába dugták el. Érdekesség, hogy a karácsonyfa-állítás nem tartozik a szerb hagyományok közé. Karácsonykor halak, tésztafélék, hüvelyesek, böjtös töltött káposzta, méz, gyümölcsök, kompót kerülnek az asztalra.  Az ünnepi étkek elengedhetetlen része a „Bozicni kolac”, az ünnepi díszes kalács, illetve a „Cesnica”, amely rétestésztából készült diós édesség – különlegessége, hogy a sült tésztába a háziasszony egy pénzérmét rejt el. Akinek a „pénzes rész” jut, a hagyomány szerint az lesz a családból a legszerencsésebb következő évben. Január 7-én hajnalban a harangok Krisztus megszületését hirdetik. Karácsony első napját a délelőtti liturgiát követően szűkebb családi körben ünneplik, majd a második nap a barátok, rokonok látogatásának ideje.

Wertetics Szlobodan (WSZ): – Csak a szerbeknek van védőszentjük, „Slava”, tiszteletének szokása apáról fiúra száll.  A nők férjhezmenetelük után a férj szentjét ünneplik a közös házban.  Egy szerb számára a legnagyobb ünnep a védőszentjének napja. A védőszent napja előtti estén megszentelik a házat és az ott lakókat, másnap, az ünnep napján a templomi liturgia után vendégeket hívunk egy közös ebédre, vacsorára. – Emeljétek ki kérlek helyi vagy régiós sajátosságokat ünnepi szokásaitokkal kapcsolatban.

MK: – Erre az ünnepre mi már hívjuk a vendégeket, míg Szerbiában ilyenkor invitálás nélkül is illik személyesen az ünnepelteket köszönteni. Ott bizony ez az ünnep komoly vendégjárással jár, ahol egymásnak adják a kilincset az emberek és vannak vendégek, akik többször is ellátogatnak a házhoz a nap során. Akadnak ünnepek, amelyek a böjt időszakára esnek – ilyenkor a vendégek is kénytelenek betartani a böjtöt a közös ünnepi étkezések alkalmával. A karácsonyi alkalom mellett ezen ünnep terítékén is megjelenik a díszes kalács, amit minden háziasszony maga készít, díszít, lát el szimbólumokkal (például az egészséget, bőséget jelenítik meg, vagy szőlőt, bort mintáznak meg a gazdag termés reményében). Nálunk a kalácsokat minden háznál külön szentelik és áldják meg a háziakat. Szerbiában a templomban egymás után, de mégis egy alkalom során szentelik meg a kalácsokat.

Roczkó István (RI): – A mi családunkban is a karácsonynál is nagyobb ünnepnek számított a házi patronunk napja. Hozzá kell tennem, a szüleink is inkább ilyenkor ajándékoztak, és akkor is a gyerekeket elsősorban. Később a saját családom tagjai már karácsonykor ajándékozták meg egymást. Fontos azt is megjegyezni, hogy a budakalászi szerbek ha gyományai mindig is a régió szerbségének részét képezték. A 17-18. század fordulóján sok, a török hódítások elől menekülő szerb család telepedett meg a Duna mentén. Több mint 30 szerb család költözött ekkor ide, a falu „magja” számukra a Berdó hegy és környéke lett. Összességében némely részletekben eltérünk az anyaországi szokásoktól, de hagyományaink nagyrészt a szerb egyházhoz kötődnek. Mi ebben élünk, ez a természetes számunkra, ezt visszük tovább.

WSZ: – A helyi szokások kapcsán érdemes szót ejteni az ide települő szerbek által hozott szép népi hagyományról, a (Ivadan) Szent István-napi  koszorú készítéséről. Szent Iván napja a nyári napforduló ősi ünnepe, az év legrövidebb és legvilágosabb éjszakájához kötődik. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az embe rek
nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget. A szerbek az ünnep előestéjén koszorúkkal díszítették fel házaikat és halottaik sírjait, itt Kalászon a régi szerb keresztre, keresztekre is mindig helyeztünk el virágokat. A koszorúk alapanyaga az úgynevezett Iván-napi virág (Ivanjsko cveće), amelyet mindenki maga szedett a mezőn. Emlékszem, gyerekkoromban kezdődött, hogy már sietni kellett az Iván-napi virágért. Néhány éve pedig kifejezetten keresnünk kellett a kalász környéki mezőkön. A koszorúkat az esti órákban helyezik el a ház kapujára. Hitünk szerint a Szent Iván-napi koszorú megóvja a házat a rossztól, a villámcsapástól, a szélvihartól, továbbá a szerb büszkeség jelképe is. ­

– Mi lesz a következő nagyobb esemény a közösség életében?

WSZ: – A február 14-i szerb farsangi bálra készülünk nagyon lelkesen. Úgy érezzük, jó fellépőket sikerült meghívni: egy zenekart, egy meglepetés zenekart és egy énekes produkciót. A tombolán és a jelmezversenyen többek között wellness hétvégét és élményvezetést is kisorsolunk. Nagyon szeretnénk, ha minél többen beöltöznének a bálra. A belépés ingyenes, szeretettel várunk mindenkit! RI: – Addig még sor kerül a Szent Száva-napra, az iskolák védőszentjének ünnepére is, január 27-én. Ezen a napon az önálló szerb egyházi szervezet középkori megalapítójára, Szent Szávára emlékezünk. Az alkalom egyben a szerb nemzeti kultúra és oktatásügy, valamint a magyarországi szerbek legjelentősebb nemzeti ünnepe is. Hagyományosan ezen a napon osztják ki a Szent Száva Díjat, amit a magyarországi szerbek érdekében folytatott kiemelkedő tevékenységéért adományoz a Szerb Országos Önkormányzat. MK: – Az idei év érdekessége, büszkesége, hogy a Szent Száva Díjat kalászi szerb közösségünk egyik kiemelkedő tagja kapja. Miután a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége a kilencvenes évek elején felbomlott, megalakultak az országos szintű szerb, horvát, és szlovén szervezetek. A magyarországi szerbeket a Szerb Demokratikus Szövetség civil szervezetként fogta össze, amelynek első elnöke Nedelykov Milán volt. Kiemelkedő munkásságáért, a magyarországi szerbek érdekképviseletéért a budakalászi Szerb Nemzetiségi Önkormányzat terjesztette fel a Szent Száva Díjra tavaly ősszel, nem sokkal az új helyi szervezet megalakulása után. A budakalászi Szerb Nemzetiségi
Önkormányzat nevében ezúton is gratulálunk az elismeréshez!

Vertse Zita

Fotók: 

1. Roczkó István, Mirkovits Katalin, Wertetics Szlobodan
2.  Iván-napi koszorú, szigetcsépi szerb közösség

Nedelykov Milán, a 2020. évi Szent Száva díj jutalmazottja

Nedelykov Milán 1936-ban született Szőregen. Kisgyermek ként Lóréven, a Csepel-szigeten élt szüleivel 1942-ig, majd családja 1942-ben városunkba költözött, amikor a szerb pap édesapát kine vezték a budakalászi parókiára. Már gimnáziumi évei alatt kitűnt széleskörű érdeklődése a tudományok iránt. Hiába volt kitűnő tanuló, a Rákosi-diktatúra idején egyetemi tanulmányaiban akadályozták.  Az 1956-os forradalom alkalmával a Pécsi Tudományegyetem hallgatójaként tagja lett a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetségének, amely kulcsszerepet töltött be a forradalom követeléseinek kidolgozásában. A forradalom után internálták Kistarcsára, de a bíróságon felmentették. Munka mellett fejezte be egyetemi tanulmányait Budapesten, ahol elektromérnöki diplomát szerzett – nyugdíjazásáig elektromérnökként is dolgozott. 

1990-ben a Délszlávok Demokratikus Szövetségének megszűnése után alapító tagja volt a Szerb Demokratikus Szövetségnek, ahol megválasztották elnöknek. Az 1990-es években aktívan közreműködött a kisebbségi nemzetiségi politika kidolgozásában. Ebben az időszakban újra meg kellett alapozni a szerb kulturális képzési rendszert Magyarországon.

Nedelykov Milán elnöksége alatt a Szerb Demokratikus Szövetség megteremtette az együttműködés lehetőségét a Szerb Pravoszláv Egyházzal, hatékonyan közreműködött az egyházi és államközi tárgyalásokon az egyházi javak visszaszerzésében. Mandátuma alatt az anyaországgal is köttettek új kapcsolatok. Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, a szerbek történetét kutatta Magyarországon. Munkái közül az egyik legsikeresebb a „Kalászi szerbek krónikája”. Kutatásai alapján kerültek napvilágra olyan dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy Budakalászon és Pomázon már a 17. század első felében laktak szerbek.

Szöveg és fordítás: Mirkovits Katalin