Tini-vakáció Budakalászon

2025. szeptember 16.

Bár nehéz hozzájuk kapcsolódni a bennük munkálkodó testi-lelki változások miatt, ugyanakkor igenis érdeklődők, érzékenyek, együttműködésre készek és valamennyien ki vannak éhezve a figyelemre és az elfogadásra. Kamaszokkal dolgozni nem könnyű, de mégis hálás feladat – Konkoly Annamária szociálpedagógussal és Tóth Kata szociológussal beszélgettünk az EsélyErőTér ernyője alatt szervezett chill táborban szerzett élményeikről.

 „Ebben a táborban arra helyeztük a fókuszt – a csapatépítés és az önismeret mellett –, hogy az igazi gyereklétet hozzuk vissza számukra egy hétre: nyár, strandolás, lézer-harc, jól érezzük magunkat!” T.K.

„Bár leszívja az erőnket, de a legszívesebben mindig csak ezt csinálnánk, mert bennünket is visszatöltenek ezek az energiák.” K.A.

Konkoly Annamária és Tóth Katalin

Hogy telt ez az egy hét a gyerekekkel?

T. K.: Olyan napközbeni kikapcsolódást szerettünk volna szervezni a 12-14 éves korosztálynak, amivel a klasszikus tematikus táborokon túlmutatóan kifejezetten a kamaszok lelkületéhez igazított tempóban és programokkal tölthetik az időt. A csoportkohézió miatt fontos volt az állandó helyszín, erre kiváló térnek bizonyult a Cserkészház, de két extra programra is vittük őket: Óbudán kipróbálhatták a lézerharcot és Leányfalun strandoltunk egyet a hét folyamán.

K.A.: Érdekes volt megfigyelni, ahogy az eleinte még tartózkodó gyerekek is oldódtak és nyitottak a többiek felé ki-ki a maga tempójában. Például az arcát eltakaró, feketébe öltözött kamasz fejéről másnap már lekerült csuklya, a hét második felére pedig már ő is színes rövidnadrágban jelent meg.

Mivel sikerült elérni ezt?

T.K.: Sok energiát fordítottunk az alkotásra. A miniprojektnapon csapatban kellett képregényt készíteniük – voltak, akik rajzoltak inkább, mások prezentálták a csapat munkáját a többieknek. Néhányan verbálisan kapcsolódtak könnyebben és voltak olyanok, akik a közös játékkal hozhatók közelebb és szólíthatók meg. Persze vittünk egy halom gyöngyöt, szalagot és ment a kézműveskedés is ajándékba szánt karkötőkkel, nyakláncokkal. Én is egész sor új kollekcióval tértem haza.

K.A.: Nyitottunk egy-egy füzetet minden táborozó számára, abba bármit lejegyezhettek, rajzolhattak. Mi is írtunk bele nekik, hiszen fontos volt az együtt töltött idő lezárása. Alkalmaztunk páros és nagycsoportos feladatokat is határ- és komfortzóna-átlépéssel, amik indirekt módon hatottak rájuk. Ami megmaradt bennük az a lézerharc és a strandolás, de közben lett több új barátjuk és észrevétlenül gazdagodott az önismeretük.

Ti mennyire nyíltatok meg előttük? Igénylik?

K.A.: Az ember akkor tud a kamaszokkal nagyon jól dolgozni, ha ő is ad magából!

T.K.: Mi is végigmegyünk egy folyamaton velük. Fejlődési lehetőséget nyújtunk biztonságos környezetben – ehhez kell egy jó helyszín, táborvezetői kompetenciák, erőforrások és persze nagyon fontos, hogy ki-ki mit hoz be ebbe, mit hajlandó beleadni önmagából.

K.A.: A kamaszokat meg kell mozdítani, velük kell lenni és olyat kell adni nekik, ami megmarad. Az én személyiségem is formálja őket, és ha ez kell, akkor ezt kell adnunk – igazi valónkat. Azt tudod kivenni belőle, amit te magad is beleteszel. Természetesen, ami ott elhangzik, az köztünk marad – ehhez tartjuk magunkat a táborban is és ezt szeretnénk továbbvinni a Matrica Klubban.

Mi az a Matrica Klub?

T.K.: Évközben is szeretnénk ezt a biztonságos és szabad légkört megteremteni ennek a korosztálynak. A 12-22 évesek számára szeretnénk létrehozni egy olyan közösségi teret, ahol játékokkal, babzsákokkal körülvéve a kortársaikkal lehetnek úgy, hogy ha kell, van kihez forduljanak az esetleges problémáikkal. Lesz hol töltsék a telefonjukat, lesz konyha, ahol kaphatnak egy teát, melegszendvicset, segítséget a tanulásban, lesz kinek beszélniük a szorongásaikról, az örömeikről – és nem az utcán csellengenek. Keretben tartják őket, de azon belül szabadon mozoghatnak.

Évközben szexedukációs programokkal látogatjátok az óvodákat, iskolákat. Mi történik ezeken a foglalkozásokon?

T.K.: Már a legkisebb kortól érdemes előtérbe hozni a testtudatosság témáját. Fontos, hogy mit lát a gyerek, hogy viselkednek a szülők egymással, meg kell tanítani neki egész kis korban az ún. bugyi-szabályt, hol húzódnak a teste határai, hol érhetnek hozzá, ez már óvodás korban is nagyon fontos. Az óvodában egészségnevelésként találkoznak vele a kicsik. A hetedikeseknél érdekes megfigyelni, hogy a testiség fizikai részéről már sokat tudnak, de az érzelmi hátterét illetően vannak hiányosságok. A frontális felvilágosítás helyett a foglalkozásainkba őket is bevonjuk. Szituációs játékokkal bele kell helyezkedniük egy konkrét élethelyzetbe, amit aztán megbeszélünk velük vagy kollázst készítünk arról, számukra milyen a jó párkapcsolat. Van, hogy vezetett csoportmunka van és van, hogy ők veszik át a kezdeményezést terelve a foglalkozást afelé, ami érdekli őket. Viszont sosem zúdítunk rájuk olyat, amire ők még nincsenek felkészülve.

Mi a helyzet az iskolai drogedukációval?

K.A.: Ott kezdődik, hogy tisztázzuk, a függőség az, amikor nem te irányítasz. A csapból is az folyik, hogy a függőség rossz, arra viszont nem készítik fel őket, mi van akkor, ha mégis belelépnek. Milyen motivációk vezetnek a szerhasználathoz? Hogyan tudsz kilépni belőle? Az otthoni elhanyagolás és a kortársak hatása a két fő ok, ami miatt belecsúsznak a fiatalok. Én nem beszélek a szerekről nekik – többet tudnak már ezekről enélkül is az internetről – a függőség dinamikáját mutatom meg. A drogedukáció nem prevenció, sokkal inkább ártalomcsökkentés. Ma már a dohány, az alkohol, de még a fű is könnyen elérhető – szinte biztos, hogy ki fogják próbálni. Ezért felhívjuk a figyelmet a jogi következményekre – hiszen a törvény nem tudása nem mentesít a következményektől. Arra készítjük fel őket, mire figyeljenek, ha kipróbálják. Legyen náluk víz, legyen feltöltve a telefonjuk, tudjanak segítséget hívni, ha kell, vigyázzanak egymásra.

Hogy tekintetek a következő tanév elébe?

T.K.: Várjuk az évvégi tábort, de előtte nagyon bízunk abban, hogy a következő tanévben már, mint megvalósult projektről beszélhetünk a Matrica Klubról – ez nagy előrelépést jelentene abban, hogy a budakalászi fiatalok még nagyobb biztonságban legyenek mind fizikailag, mind érzelmileg. Nem megfigyelés alatt lenni, hanem látótérben lenni – ez a jelzőrendszer feladata.

A chill tábor mellett a Faluházban egy másik program is várta a gyerekeket a város humán programja szervezésében: a Vagány tábor célja az volt, hogy minél több időt töltsenek a gyerekek a természetben, mozogjanak, új dolgokat, helyeket ismerjenek meg, alkossanak, mindezt jó kedvvel, nyaralós hangulatban. Kincskeresés a Kevélyen, strandolás és evezés a Lupán, Budapest megismerése tömegközlekedéssel, libegőzés, gyermekvasút, barlangászás, íjászkodás és más szabadtéri programok színesítették a gyerekek nyári vakációját.

Marosvölgyi Judit

Az interjú megjelent a Budakalászi Hírmondó szeptemberi számában.

A tinédzserek és szerhasználat témakörben az EsélyErőTér keretein belül workshopot tartunk szülőknek, tanároknak és edzőknek. A foglalkozásokat Konkoly Annamária szociálpedagógus és Tóth Kata szociológus tartják. A csoportos foglalkozásokon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amit ITT tudnak megtenni.