Történelem – Lenfonógyár

2019. július 13.

Damaszt abrosz, tűzoltó tömlő, Trapper farmer… – A Budakalászi Hírmondó írása

Nagymama ágytakarója, anyám sötétítője, vászon falinaptára… Ismerős érzés keríti hatalmába az embert – az idősebb korosztályt –, ha alkalma nyílik látni a textilgyári gyűjteményt Budakalászon, mely az egykori gyár területén, rejtőzködő módban létezik.

A Budakalászi Textilművek, Klinger Henrik gyára 1923-ban kezdte meg működését. A finom méterárutól a ponyváig sokféle terméket állítottak elő lenből és kenderből. Kalászon nem volt fonoda, a növényeket a Dunántúlon termelték és dolgozták fel. A szállítás vasúton történt, az ipari vágány a szentisvántelepi megállónál ágazott le. Az államosítást követően az üzem Budakalászi Szövőgyár néven működött. 1963-ban a jelentősebb textilgyárak összevonásával létrejött a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat, melynek központja Budakalász lett. (Innen ered a Lenfonó megálló neve.) A Budaflax védjegyet az 1970-es végek végétől használták. A termelés 1990-ben szűnt meg, a gyárat 1991-ben felszámolták.

Mindezt Gaján Vilmos meséli el, aki 1957-től dolgozott a gyárban. Amatőr fényképészként megörökítette az ott folyó munkát, a rendezvényeket, kulturális és sporteseményeket. Ő kezdte el a gyár történetére, működésére, termékeire vonatkozó anyagok összegyűjtését, megmentését, és folytatja ma is. A relikviáknak csak egy része szerepelt kisebb kiállításokon, de az anyag tárolása, biztonsága nem volt megoldott. A hányattatott sorsú gyűjtemény néhány éve Ercsényi Tiborné alpolgármester támogatásával a gyár egykori üzemcsarnokának területén, három szobában kapott helyet.

Gaján Vilmos kalauzol a gyűjteményben, minden darabjának története van. Vannak dokumentumok a Klinger gyárról, áruminták, egy alaprajz az épületek, üzemcsarnokok nevével, a vasúti vágánnyal. Legnagyobb számban a gyár termékei láthatók.

Egy részük ismerős: a vászonlepedő, törülköző, pohártörlő minden háztartásban ott volt. Készültek finom damaszt asztalneműk, egyedi abroszok, törülközők neves szállodák, éttermek, fürdők számára. A gyár egyik legnépszerűbb terméke, a polgárosodó falvak divatja volt az asztal és ágyterítőkből álló, mindkét oldalán használható Buda-garnitúra: vasárnap a színes oldalát, hétköznap az egyszerűbb hátoldalát láttatva terítették föl.  A kárpitos bútorokhoz szövött és nyomott mintájú bútorvásznakat gyártottak.

A termékek másik része is ismerős, de soha nem gondoltam rá, hol gyárthatták. A Klinger Rt. harmincas évekbeli ismertetőjéből sorolom: matrac- és rolóvászon, napellenző-szövetek, nyugágyak anyaga. Emlékeznek a ponyvás teherautókra? A katonai, a tábori sátrakra? A gyár speciális termékei voltak a ponyvák, hevederek, az ipari és mezőgazdasági zsákok; tűzoltó vödrök, tűzoltófecskendők tömlője. Ezekre szükség volt, a háború után is gyártották.

A hatvanas évektől a kiskereskedelemben a nyomott mintás lakástextil-anyagok jöttek divatba: sötétítő függöny, abrosz és hokedli terítő, pohártörlő készült. Majd népszerű lett a törlőkendőre nyomtatott naptár műemlék képekkel, népművészeti vagy modern mintával. Sok lakásban láttam ilyet a falon valamikor, itt is sok van, magyar vagy idegen nyelvű. A sor végén egy sikertermék darabja: a valódi indigóval festett pamutvászon, a Trapper farmer anyaga, amit az 1970-es években Budakalászon kezdtek gyártani (majd a csillaghegyi gyáregységben folytatták).

A gyár szakemberei bármely egyedi mintát le tudtak szőni, bizonyíték rá a falon az egy példányban készült Csodaszarvas-falikép. A nyomott textilek mintáján több tervező dolgozott. Színes tervrajzaikból sok megvan és látható. A falon rózsás kárpit-tervek, egy részük színmintával érkezett megrendelés volt. A tablókon Gaján Vilmos által készített fényképek láthatók, melyek a gyár életének fontos dokumentumai. Akárcsak a len nagyüzemi termesztéséről és feldolgozásáról készített sorozata.

A gyár Kalász múltjának szerves része, hozzájárult a falu fejlődéséhez, gyors polgárosodásához, hatással volt társadalmára, életmódjára, kultúrájára. Hetven éven át gyártott és használt termékei szinte egyszerre tűntek el. Ami megmaradt, a nagyközönség számára is érdekes hely- és ipartörténeti emlék, amit közkinccsé kellene tenni. Lehetőséget teremteni arra (nyílt nap, csoportos látogatások), hogy minél többen megismerjék. Gaján Vilmos még ismeri a budakalászi textiles hagyományt, érdemes meghallgatni őt.

Sz. Tóth Judit