Vakvezető kutya nevelkedik a Berdón

2023. november 28.

A Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítvány kutyáival országszerte bárhol találkozhatunk. Az általuk tenyésztett labradorokat másfél évre kölyöknevelőkhöz adják, akikkel később az oktatók foglalkoznak, majd kétéves koruktól a kutyák átlagosan nyolc évet dolgoznak egy látássérült mellett. Olykor két-három évet is várniuk kell a kutyát igénylő látássérülteknek, így könnyen elképzelhetjük, hogy milyen értéket képvisel egy kétéves, iskolázott vakvezető kutya. Budakalászon is van egy kutyanevelő család, az éppen fogváltáson áteső fél éves Csengő jelenlétében Nemes Fannival az önkéntes kölyöknevelő programról beszélgettem.

Fotók: Gulyás Rita

Hogyan került Csengő Budakalászra?

Kiskoromban volt egy magyar vizslánk, tizenkét évig élt velünk Budakalászon, vele nőttem fel. 1996-ban költöztünk a Berdóba, a nyolcvanas évek végén vettük a telket, de nagyon sokáig építkeztünk. Budapesten jártam iskolába, Gyöngyösre főiskolába, Gödöllőre egyetemre. Kevés időt töltöttem otthon. Később a Budakalászi Önkormányzaton kezdtem dolgozni és már régóta érett bennem a saját kutya vágya, de végül családosan, férjemmel, tizenhat éves gyerekünkkel vártuk a családlátogatást, hogy a miskolci Baráthegyi Alapítvány szakemberei megvizsgálják, hogy az életkörülményeink megfelelőek-e vakvezető kutya neveléséhez.

Hogy lett vakvezető kutyakölyök-nevelő?

Korábban fájó szívvel néztem a kutyát sétáltató embereket, hogy de jó nekik, de nem láttam egyben tizenöt olyan évet az életemben, ami biztosan kiszámítható kutyatartás szempontjából. Minőségi időt szerettem volna a kutyámmal tölteni, számomra szóba se jöhet, hogy kirakjam a kertbe, mondván, hogy ott a helye és a napi etetéskor megsimogassam, vagy ha véletlenül az elmaradt, akkor majd másnap reggel. Fiammal menhelyekre jártunk kutyákat sétáltatni és egy idősebb kutya örökbefogadásán gondolkoztunk. Kapcsolatba léptünk a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesülettel, akik lebeszéltek a tervünkről, mondván, megterhelő lehet egy tinédzsernek a két-három év alatt megszeretett idősebb kutya elvesztése. Ők irányítottak a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványhoz. Semmit nem tudtunk a vakvezető kölyöknevelésről és az a tapasztalatom, hogy másoknak sincs sokkal több ismerete. Felvettük a kapcsolatot az alapítvány kölyökkutya koordinátorával, aki Vácon lakik, és az egész ország területén minden kölyöknevelővel tartja a kapcsolatot. Miután alkalmasnak találtak minket és a lakóhelyünket, elvégezhettünk egy kölyökkutyanevelő tanfolyamot, ahol levizsgáztunk. Július közepén megállt a házunk előtt Judit, az alapítvány kölyökkoordinátora, kinyitotta a kocsija ajtaját és egy ketrecből kiemelte Csengőt: „na fogd, addig én leparkolok, mert rosszul álltam meg” és odaadott egy akkora kutyát, ami a karomban elfért. Nagyon boldog voltam!

Ki a kutya gazdája?

Én vagyok a kölyöknevelő, a tulajdonos pedig az Alapítvány, aminek a tenyészetéből egy extranyugodt labrador vérvonalból kerülnek ki a kutyusok. Ezek a kutyák nem átlagos kölyökkutyák, Csengő semmit sem szedett szét otthon, vár, figyel. A kölykök ketreccel érkeznek, amit be kell vinni a lakásba, abban pihen, néha abban alszik, de ez nem kötelező. Az ágyba, kanapéra viszont nem jöhet fel, ölbe nem ugorhat, mert később a látássérült melletti életében is így lesz. Egy felnőtt, harmincöt-negyven kilós labrador bárkit fel tud dönteni, ha feltámaszkodik, felugrál örömében, így ilyesmi elő sem fordulhat.

Kik lehetnek kölyöknevelők, mivel jár az önkéntesség?

A kutyáknak állandó napi ritmusra van szükségük, amit megszoknak és amihez alkalmazkodni tudnak. Szerencsére Csengőnek ezt tudom nyújtani, mivel a napjaim közel egyformák. Minden hónap első vasárnapján kölyöktalálkozó van, amikor a C alom tagjai találkoznak egymással. Csengő testvéreinek is C-vel vagy Cs-vel kezdődik a neve. Judit úgy szervezi a találkozókat, hogy mindig máshol legyenek. Egyszer egy rétre megyünk, máskor egy üzletközpont a helyszín, hogy minél többféle környezettel találkozzanak a kutyák. A legjobb, ha a kutyusokat minél hamarabb mindenhová magunkkal visszük, hiszen később is mindenfelé megfordulhat a látássérülttel. Közlekedési eszközökkel találkozni kell, mert bár nekünk természetes, hogy a járművek zajosak, a kutyának viszont nem. A látássérült mellett járva nem ijedhet meg a betonkeverőtől sem, nem ránthatja félre. A múlt héten a Margitszigeti Kisállatkertnél az egyik madár furcsa hangjától például még meglepődött.

Hogyan tanulnak még a kutyák?

Amikor a mi másfél évünk letelik, Csengő egy oktatóhoz kerül, ahol még fél évet eltölt, végül az oktató adja át a látássérültnek a kutyát és az elején még velük van, hogy minden jól működjön. A kutya végül a látássérülttel együtt vizsgázik. Bizonyos szabályokat tehát már most be kell tartanunk, ha nézzük a tévét, a kutya nem az ölemben van, mindig le kell hajolni hozzá, ő nem jön fel a bútorra sem. A kutya mellettem alszik, de természetesen nem az ágyban, hanem a helyén, étkezésnél nem adunk falatot, amikor munkába indulunk, a kutya utasításra elvégzi a dolgát. Ha ezeket nem tartom be, akkor az oktatónak nagyon nehéz dolga lesz. Csengő nem fog minden percben dolgozni, napjainak nagyobb részében ő is egy átlagos kutyaként fog élni, viszont lesz egy fogóval ellátott hámja, aminek az egyszerűbb változatát már most is hordja. Ha ez a hám rákerül, amivel a látássérültet vezeti, akkor dolgozik és ha lekerül róla, akkor nem. A látássérült is el fogja vinni pl. kutyafuttatóba, ő is fogja dobálni neki a labdát és akkor Csengő normális kutya lehet. Ha viszont a vakvezető kutyán rajta van a hám, akkor nincs simogatás, nem mehet oda másik kutyához és nincs játék, akkor csak munka van.

A másfél év alatt hogyan tartják a kapcsolatot az alapítvánnyal?

A kölyöktalálkozók után egy-két héttel családlátogatás van, amikor a kölyökkutyakoordinátor eljön hozzánk és megnézi, hogyan mennek a dolgok. Átbeszéljük a kölyöktalálkozók alkalmával megfigyelt észrevételeket, jó oldalon vezetem-e a kutyát, Csengővel együtt megnézzük, hogy mit hogyan kellene csinálni. Például a múltkor átléptem a pórázt, ami szigorúan tilos, hiszen a látássérült nem látja a zsinórt, elesne benne, így a kutyát mindig vezetnünk kell.

Mit eszik a kutya?

Mindent az alapítvány ad a kutyatáptól kezdve a tálon, a pórázon át. Egyéb vásárlás esetén mindig egyeztetünk a koordinátorral. Az állatorvosnál is számlát kell kérni, amit szintén kiegyenlítenek.

Milyen változásokat hoz ez ember életébe az önkéntesség?

Nagyon érdekes találkozásokat élünk át. Nyáron, amikor napszemüveget viselek, előfordul, hogy egy járókelő belém karol, hogy elkísérjen egy darabon, segíteni szeretne, mert azt gondolja, hogy én vagyok a látássérült. De a bizarr találkozásokon kívül is nagyon sok emberrel megismerkedünk, hiszen az emberek kíváncsiak. Még a legzordabb külsejű ember arca is meglágyul, mosolyra fakad. A kutya kapcsán felbukkannak a régi barátok, de a tanfolyamon, találkozókon is sok-sok új kapcsolat alakul ki.

Mennyire kötött az önkéntes élete a másfél év alatt?

Ha el kell utaznom és Csengő nem jöhet velem, arra is van megoldás. Nem csak kölyöknevelők vannak, hanem panzióztatók is, akiknél néhány napra elhelyezhetjük a kutyát. Ilyen önkéntes munkára is bátran jelentkezhetünk, én is gondolkozok rajta, hogy Csengő után nem rögtön vállalnék újabb kölyökkutyát, hanem rövidebb időre panzióztatnék.

Mi lesz az idős kutyákkal?

A vakvezető kutyák átlagosan tíz éves korukban nyugdíjba mennek. Ha megfelelő az állapotuk, dolgozhatnak tovább is, illetve, ha a látássérült szeretné, a nyugdíjas kutya is vele marad. Viszont, ha nem igényli, akkor a kölyöknevelőhöz is kerülhet, így előfordulhat, hogy Csengő még visszakerül hozzánk. Emellett, ha a látássérült vállalja, a kölyöknevelő tarthatja a kapcsolatot a kutyával és így is új embereket ismerhetünk meg. A kutyák nagyon értékes munkát látnak el és ebből következik, hogy az önkéntes munkánkkal is nagyon sokat tehetünk.

Urbán Ákos

Az interjú a Budakalászi Hírmondó novemberi számában olvasható.