„Van itt pár kedves tücsök, aki érted muzsikál”
2020. február 20.
Interjú Biró Szabolccsal, a Maszkura és a tücsökraj frontemberével
A Maszkura és a tücsökraj január végén a Faluházban lépett fel – a koncert a Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett kalászi rendezvénysorozat záróprogramja volt. A zenekar alapítójával beszélgettünk a dalairól, a műfajok közötti lavírozásról, az alkotás folyamatáról, a húslevesről és az erdélyi muzsikákról: mindenről, ami Maszkura, meg ami mögötte van.
Jó ebédhez szól a hip-hop
Biró Szabolcs – avagy Háborgató Maszkura huszonévesen költözött Marosvásárhelyről Pestre, ahol a hip-hop zene kultúrája még nagyobb közönséget vonzott. A fiatal zenész ekkor már közel tízévnyi vendéglátózáson volt túl, gyerekként ült le a lakodalmakon a zongora mellé. A lagzikon nézte a zenekart és el-eljátszott a szintetizátoron pár dalocskát, majd harmonikázott, énekelt is az esküvői mulatozásokon – később már egész este, keresetért, 8-9 órán át. Fiatal felnőttként néhány évig vásárhelyi zenekarokban zenélt, ’98-tól aztán jött a rap. Kezdetben románul, később magyarul írta dalszövegeit, végül a kétezres évek elején részt vett egy magyarországi rapversenyen, amit az Animal Cannibals szervezett. Hamarosan érezni lehetett, hogy amit csinál, azt bizony szeretik kis hazánk lakói – ezért is döntött úgy, hogy miután megálmodta, el is játssza saját zenéjét. Ez az elhatározás vezetett a Tücsökraj mai dzsesszes, egyedi, balkáni ízzel locsolt hangzásvilágáig.
– Magyar nóták, huszadik századi tánczene, régi erdélyi és cigány dallamok között nőttél fel: mesélj magadról, az utadról, ami Marosvásárhelytől A Dal énekversenyen át vezetett a Tücskökkel való zenekar alapításig.
– A Maszkura alakja a farsangi játékokhoz kötődik, az elnevezés farsangi maszkot, jelmezt is jelent – hasonlóan a busójárásokból ismert állatalakosgatások figuráihoz. Ha volt a családban, társaságban olyan gyerek, aki nem fogadott szót, megijesztgették a maszkurák. Mint sokan másokat, engem is hívtak úgy, hogy „gyere, te kis maszkura”, gyere te kis lurkó, te kislegény. Körém Tücsökraj gyűlt, a tücsök kedves figura, ő húzza a talpalávalót, semmi más nincs a zenekari név mögött. Gyermekkoromban a szüleim énekelték, ismerték a magyar nótákat. Muzikálisak voltak, tudták a dalok szövegét, volt otthon harmonika. Romániában nagyon jó harmonikásokkal lehet találkozni. Húzták a zenekarok a jó talpalávalót, mi meg néztük őket és ettük a sok húslevest.
A rádión hallgattuk, amit akkor magyarul sugároztak: Kovács Katit, Cserháti Zsuzsát, apám kedvencei a Szenes Iván-dalok voltak. Művészeti iskolába jártam, ahol a szobrászat ragadatott meg leginkább, majd a faipari líceumban a fafaragás. Közben zenéltem, s egy idő után szerettem volna a saját hangomon szólni. Magyarországon kezdetben saját hip-hop szövegeimmel léptem fel, tehetségkutató műsorban is szerepeltem, közben egyre több olyan művészt ismertem meg, akikkel „egy húron pendültünk”. A Tücsökraj alapítója Kertész Csaba, ő keresett meg a zenekar ötletével.
A zenei hangzásotok változatos: meghatározó a harmonikaszó, a rap, a pop, megjelennek a népzenei elemek, dzsesszes- sanzonos dallamvonalak. Milyen zenei műfajokat szólaltattok meg?
– A muzsikánkat dzsesszalapú popzenének hívhatnánk. Sok szép dallamot hozok otthonról, népzenét, tánczenét hallgattunk, a vásárhelyi származásom is sajátos ízt kölcsönöz a Tücsökraj zenéjének. Rengeteg nótát ismertem meg az évek során, sok román és cigány dalt, rokolyás-szoknyás, kalapos-bajuszos gáborcigányokat. Akkoriban jelent meg Erdélyben a hip-hop, de a rap Magyarországon még nagyobb népszerűségnek örvendett. Zenésztársaim hozzák a dzsesszes hangzásvilágot, nem véletlenül, a Kőbányai Zenei Stúdióban, illetve a Liszt Ferenc Zeneakadémia dzsessz tanszakán végeztek. Hallgattak, hallgatnak viszont például művelt popzenét is, funkot, soult. Szeretjük a latin zenét, a swinget is, no meg rengeteg metált hallgattam, hallgatok, de volt például drum & bass korszakom is. Amit a Maszkura lemezeken hallhattok, sokféle zenéből gyúródott. Nagyon fontos számunkra, hogy a saját zenénket játsszuk. A Tücsökraj frissített felállásában is neves, profi zenész barátaim játszanak velem, körülöttem: basszusgitáron Boros Gábor, gitáron Borbényi Dániel, dobon Földesi Attila, illetve a billentyűs hangszereken Vikukel Dániel.
– Hogyan születnek a zenéid, a verseid, szövegeid?
– A lagziszenész évek alatt megismertem a dalok szerkezetét, így elkezdhettem a dalszerzést. Ha van négy akkord, arra már elkezdhetsz rappelni, ha hip-hop ütemet raksz mögé. Kezdetben románul írtam dalszövegeket, rap számokat. Volt, hogy egy verset, versszerűen ritmikus szöveget nem szerettem annyira, de aztán kerestem hozzá akkordokat, építettem hozzá dallamokat, és végül gyönyörű szép lett a dal. A dalszövegek születnek először. Ritmikus, szép szövegeket keresek és írok a leghétköznapibb témákról. Persze a hülyeséggel is kell foglalkozni ahhoz, hogy menjen, ami jó. Majd a következő lépés, hogy hangszerrel próbálom meg énekelni, és szép lassan kiderül, hogy hol, hogyan illeszkedik jól a dallam és a szöveg. Tulajdonképpen bármit el lehet énekelni. Elton John csinált rendszeresen olyat, hogy ha elé raktak bármilyen szöveget, például egy használati útmutatót, azonnal elénekelte, eljátszotta hamóniakörökkel, úgy, ahogy kell.
– Melyek a hangszereid?
– Tangóharmonikán játszom. Billentyűs voltam sokáig és főként felvételeken basszusgitároztam. Jó ideig játszottam egy Gedeon nevű pop-punk zenekarban, akiknek már írtam pár dalszöveget és náluk háttérvokáloztam is. A lakodalmakban billentyűztem, a menyasszonykikérés alatt harmonikáztam, amikor az utcán vonult végig a násznép. A harmonika egy csodálatos hangszer, csodálatosan használják a románok, magyarok is. Teljes zenekari hangzást, gyönyörű érzeteket tudsz vele megszólaltatni, énekelni tudsz rá, ritmizálni, kísérni lehet vele. Felénk főleg harmonikán és hegedűn, illetve ezeket kiegészítve brácsán és nagybőgőn játszanak. Tegnap egy prímás barátom volt nálunk, egy reggae-s, raszta csávót néztünk a neten. Pici, talán háromnegyedes gitárral játszott, a hangszerére fel volt szerelve egy pergő, a lábain zörgők voltak. Bob Marley-dalokat játszott, váltva az eredeti nagyon lassú és gyors tempókat, nagyon jól nyomta, olyan ízzel, olyan ritmussal. Minden lehet hangszer.
– A Tücsökrajon túl marad benned alkotni vágyás?
– Szeretem a versmegzenésítéseket, a Poétásban foglalkozom ezzel. Ady, Petőfi, Arany János, József Attila költeményeit adom elő, de akad a repertoárban vers Karafiáth Orsolyától, vagy Heltai Jenőtől is.
Vissza szeretnék térni egy kicsit a hip-hophoz is: a Faramucciban ismét MC-zek, Bodó Márk Spock barátommal dolgozunk közösen. Nem szeretnék pusztán egy dologra fókuszálni, több projektben is szívesen részt veszek, ha az tartalmas, vicces, vagy szórakoztató.
Szöveg: Vertse Zita