11 °C

Budakalász

2019. április 24. szerda , György napja

Hírek

 

Vendégünk Boros Júlia, a világ- és Európa-bajnok masters női vízilabda válogatott csapatkapitánya

2018. október 12.

A Magyarországon világbajnok, Szlovéniában EB bajnok csapat élén elhivatott fiatal hölgy áll. A siker titkáról és az odáig vezető kihívásokkal teli útról beszélgettünk a neves élsportolóval.

Mióta sportolsz? Kislányként mi szerettél volna lenni?

Mióta az eszemet tudom, sportolok. Mindig vonzódtam a vízi sportokhoz, úszó szerettem volna lenni. Balatoni nyaralásainknál alig lehetett kihúzni a vízből, igazi vízicsibe voltam. Később többször átúsztam a Balatont, mindenütt ott voltam, ahol átúszást szerveztek. Az úszáshoz viszont rendszeres edzés és jó edző, egyesület szükséges. Édesapám munkájánál fogva négy-öt évente új helyre, új országba költöztünk, így erről szó sem lehetett.

Hogyan találtál rá a vízilabdára, erre a nők körében kevésbé népszerű sportra?

Az első osztályban játszottam, ahol klub szinten mindent megnyertünk. Köszönöm edzőimnek, csapattársnőimnek és klubjaimnak a rengeteg energiát, türelmet. Részben ennek köszönhetem, hogy a Testnevelési Egyetemen tanultam tovább, ahol jelenleg vízilabda mesteredzői képzésben veszek részt. Összesen ketten vagyunk nők ebben a válogatott olimpikonokból álló évfolyamban. Talán ezekből is kiderül, hogy milyen szoros a kötődésem ehhez a sportághoz.

Kikből áll a bajnok csapat?

A csapat tagjainak többsége – hozzám hasonlóan – gyermekét nevelő édesanya, akik családanyai kötelezettségeik teljesítése mellett már nagyon vágytak valamilyen egyéb aktivitásra is. Mindenkinek hiányzott a sportmúltja, hisz aki sportolt, nehezen tud kilépni ebből az életből és mindig ott marad ez az űr. A többségnek volt kedve hozzá, annak ellenére, hogy ez a sport is rengeteg időt, erőbedobást, otthoni munkamegosztást, türelmet és kitartást igényel. Világéletemben örökmozgó, aktív szervező voltam, a Testnevelési Egyetemen kívül elvégeztem Svájcban egy szálloda- és vendéglátóipari főiskolát, illetve most még a Milton Friedman Sportlétesítmény-menedzser képzésen is részt veszek. Így elkezdtem építeni a masters csapatot, ám az induláskor nem gondoltam, hogy ez ennyire sok szervezést és rábeszélő készséget, fantáziát és ötletgazdaságot igényel.

Milyen támogatást kaptatok a felkészüléshez?

El lehet képzelni, hogy milyen nehéz összekalapozni egy ilyen csapat összeállításához, megfelelő “felöltöztetéséhez”, a medencék bérléséhez, utazáshoz, nevezéshez és szálláshoz szükséges pénzt. Szerencsére a jelenlegi sportbarát politikai légkörben senkinek nem kellett elmagyarázni, miért jó, ha támogatja tevékenységünket. Ez is egy kicsit olyan, mint az első millió összeszedése, utána már könnyebb. A világbajnokság megnyerése után már mindenki láthatta, hogy nem kidobott pénz a támogatás. Itt szeretném külön megköszönni Budakalász Város Önkormányzatának, a KLING Kft-nek, a YORDO Kft-nek, a TRUTH Kft-nek, a Scitec Nutritionnak, a DF57 Kft-nek, illetve a tavalyi támogatóinknak is (Alakreform, Update) a támogatást, amelyre továbbra is számítunk. Külön szeretnénk köszönetet mondani a Budakalászi SC-nek, akiknek színeiben elérhettük ezeket a fantasztikus eredményeket. Jövőre a világbajnokság Dél-Koreában lesz, ahová már elutazni és néhány napot eltölteni is komoly kiadást jelent, illetve komoly kihívás lesz, hiszen a címvédés mindig nehezebb feladat, nagyobb teher, mint aki „szűzen” nyer egy világeseményt. Ennél a versenynél számítunk az állami támogatásra is.

Tavaly hazai pályán világbajnok lett a csapatod, idén nyáron pedig Szlovéniában EB-t nyertetek. Számítottatok ilyen komoly eredményre? Erős volt a mezőny?

Annak ellenére, hogy a csapatunk többsége csupa egykori profi játékosból, olimpikonból, világ-, és Európa-bajnokból áll (jómagam, Brávik Fruzsina, Brezovai Dorottya, Drávucz Rita, Fenyvesi- Kisteleki Orsolya, Györe Anett, Ipacs Barbara, Németh Edit,Pelle Anikó, Szentkereszti Gabriella, Szremkó Kriszta, Varga Kriszta, Vargáné-Gazdag Erika, Zsámbok Lilli/ a tavalyi csapatban még Stiebel Mercédesz, Kis-Primász Ágnes, Rédei Kata, Grubel Laura, Papp Tímea, Győri Eszter, Szalkay Orsolya, és a Mester edző Györe Lajos), kezdetben inkább maga a tevékenység motivált bennünket, az eredményességre akkor még csak távoli, halvány reményként gondoltunk. Már az is kisebb csodának számított, amikor először együtt vízbe szállhattunk és elkezdhettünk játszani. Szerencsére ez mindnyájunk számára olyan élményt és a régi emlékek visszatérését jelentette, hogy utána már tudtuk, ezt nem fogjuk abbahagyni. A versenytársak hasonlóan motivált egykori neves versenyzőkből álltak, akik szintén győzni akartak. Izgalmas dolog a medencében újra összetalálkozni egykori neves olasz, amerikai, dél-szláv és orosz pólós hölgyekkel.

Mivel foglalkozol a civil életben? Magánéletedről mit árulsz el? Milyen kötődésed van Budakalászhoz?

Az élmény – a sikeres teljesítmény, a rengeteg fáradtság és kisebb-nagyobb nehézségek ellenére -rengeteg energiát és feltöltődést ad, amire szükség van a mindennapi helytálláshoz. El se lehet képzelni, mit jelent egy háztartás ellátása, két óvodás korú gyermekem nevelése, vigyázásuk megszervezése és a mérkőzésekre való felkészülés összehangolása, a munkáról nem is beszélve, hisz mindemellett a III. kerületi Torna és Vívó Egylet vízilabda szakosztályának technikai vezetőjeként dolgozom.  Hálás vagyok a páromnak, Lakatos Zoltánnak, akinek révén én is a varázslatos, élhető kis város, Budakalász lakója lettem. Ő, mint igazi „bennszülött” a városa iránti szerelmet próbálja átültetni belém is. Azt is nagyon köszönöm neki, illetve az összes csapattársam társának, hogy a munkájuk mellett segítik tevékenységünket és hozzájárulnak eredményességünkhöz.