Vendégünk: Flusznik Elemér – a verklis

2018. június 15.

„Egy kihalt mesterség nyomában – Nem vurlitzer a verkli, ezt szívvel kell tekerni…”

A verkli német eredetű kifejezés, a Monarchiában nevezték így az utcai zenegépeket. A verklis – más néven kintornás – olyan személy, aki énekszóval, hangszerrel kéretlenül is szórakoztatta a körfolyosós bérházak lakóit, akik cserébe aprópénzt dobtak neki a gangról.

Mára már csak maroknyian maradtak a verklisek közül, akik fenntartják a hagyományt. Őket főként rendezvények különleges színfoltjaiként láthatjuk, hallhatjuk. A Budakalászon élő Flusznik Elemér közülük való, vele beszélgettünk az ötlet eredetéről és műhelytitkairól.

Miért vonzódsz a régi idők világához?

Ezirányú vonzódásom összefüggésbe hozható a gyermekkoromban megélt régiségekkel, zenélő szerkezetekkel és órákkal kapcsolatos élményeimmel. Nálunk családi hagyományként, akaratlanul tanultam meg a régi bútorok felújítását. Szebbnél szebb bútorok fordultak meg a kezünk között és sok muzeális lakásban jártam. Egy-egy örökségből előkerült bútordarabot nem csupán a funkciója miatt újítottak fel, története volt mindegyiknek. A nagymama ott tartotta az édességeket és külön jutalom volt, amikor kinyílt a szekreter ajtaja, hogy megkínálja az unokákat a benne rejlő, kincsnek számító édességekből. Emlékek tárháza egy-egy bútordarab.

Hogyan találtál rá erre a kihalt mesterségre? Mi vonzott benne?

Gyerekkori álmom volt a verkli, ami összefüggésben lehet a cirkuszi világ és a régiségek szeretetével. A balatonfüredi Tagore sétányon érintett meg először az élmény tizenegy éve, amikor az ottani verklist hallottam. Ekkor döntöttem el, hogy valóra váltom az álmom, így 2009-ben egy hangszermúzeumtól sikerült megvásárolnom a verklim. A legelső felkérésem a Budai várban a mesterségek ünnepén volt, három egymást követő napon zenéltem. Az első nap után, este nem tudtam felemelni a karomat, hiszen komoly fizikai munka órákon át tekerni a verklin lévő kart. Megtapasztaltam, milyen az igazi „kín torna”!   Azóta már ilyen nem fordul velem ilyen elő, megszoktam.

Ma már nem sokan lehetnek az országban, akik e hivatást űzik. Hány regisztrált kintornás van?

Hazánkban jelenleg négy kintornásról tudok. Keszthelyen néhány év óta rendszeresen megrendeznek egy nemzetközi verklifesztivál. Itt a környező országokból számos verklit szerető muzsikus találkozik. Itt látogatóként voltam több alkalommal is jelen.

Mi az emberek reakciója az előadásoddal és a műfajjal kapcsolatban? Befogadó a közönséged?

Rendezvényeken sokaknak könny szalad a szemükbe. Idősektől gyakran hallom, hogy a gyermekkoruk jut ilyenkor eszükbe. Volt olyan idős bácsi, aki remegő kézzel vette elő ódon táskájából a szinte régiségnek számító pénztárcáját és aprót dobott a kosárkámba. A felnőttek is gyermekekké válnak és átszellemülten hallgatják a múltidéző muzsikát. A kisebb gyermekek táncra perdülnek és boldogan figyelik játékomat. Számomra igazi feltöltődést jelent, hogy örömet szerezhetek a közönségemnek.
Bilicsi Tivadar is megénekelte, hogy „nem vurlitzer a verkli, ezt szívvel kell tekerni!” Ez a zeneszalagom is megvan, néhányan dalra is szoktak fakadni a hallatán.

Milyen rendezvényekre, eseményekre hívnak? Mi a legkülönlegesebb fellépési élményed?

Nincs kötött fellépési helyszínem. A születésnapok, esküvők, családi összejövetelek, hagyományőrző rendezvények mindegyikén különleges színfolt a megjelenésem. A Fővárosi Állatkert 145. és 150. évfordulóján is én fogadtam a nagyközönséget. A legkedvesebb élményem egy nyolcvanadik születésnapját ünneplő nagymama meglepetés köszöntése volt. Az összes résztvevő, dédunokák, unokák, barátok izgatottan várták az ünnepelt érkezését. Nagyszerűen sikerült a megélt pillanat, a néni sírt és csak tapsolt, mindenki meghatottságára.

Elmagyaráznád a hangszer működési elvét?

A szerkezet egy templomi orgona működéséhez hasonlít. A levegő áramlását egy kar tekerésével vezérlem. A szerkezetben lévő tömlőn keresztül áramlik a levegő és egy kis átmérőjű hengeren keresztül halad a kilyukasztott papírszalag. Erre kerül maga a kotta és amikor a papírszalagon lévő lyuk találkozik a levegőt áramoltató fém hengerrel, az vezérli a megfelelő síp megszólalását. Ebben a szerkezetben 19 hang és 32 síp található.

Budakalászon szerepeltél a tavalyi szüreti felvonuláson. Hogy érezted magad?

Nagyszerű élmény volt! Nagyon sok ismerőssel találkoztam, bár a verklis köszönésképpen csupán egy biccentéssel jelezhet. A Schieszl Vendéglő szabad tere adott otthont a fellépésemnek. Stílusában remek gondolat volt a helyszín és a hangszer találkozása.

Milyen helyi kötődésed van?

Budakalászon 1979 óta élek, korábban Kaszásdűlőn laktunk családi házban. Akkor építették a lakótelepet, választásunk nem volt, új otthont kellett keresni magunknak. Nagypapám talált rá erre a nagyszerű helyre. Itt kezdtem iskolába járni és olyan barátságok születtek, amelyek még harminc év után is meghatározóak az életemben.