Vendégünk Kovács Katalin olimpiai- és világbajnok kajakozó

2019. október 09.

A Budakalászi Hírmondó interjúja.

„Az élsport rengeteget adott, a gyermekeim még többet”

Luca öt éves, Júlia kilenc hónapos, anyukájuk a legeredményesebb magyar sportolónők egyike. A kétszeres budakalászi édesanyát, 31-szeres világbajnok és 3-szoros olimpiai bajnok Kovács Katalin kajakozót kérdeztük.

 – 2018-ban határozott a Kormány arról, hogy a neveddel fémjelzett kajak-kenu akadémiát hoz létre a Hajógyári-szigeten, amelynek nemcsak névadója, hanem szakmai irányítója is lennél. Hogy fogadtad a felkérést?

– Rendkívüli büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen lehetőséget kaptam és felkértek az intézmény névadójának. Az élsport nagyon sokat adott nekem és sokat tett hozzá az életemhez. Úgy érzem, az akadémián keresztül most visszaadhatok valamit ebből a világnak, a magyar sportolóknak.

– Kétgyermekes anyukaként hogyan telnek a mindennapjaitok? Bővült a család, második kislányotok, Júlia év elején érkezett.

– Nagyon büszke vagyok a két csodálatos gyermekemre. Júlia érkezése természetesen kihívást jelent, de a férjemmel együtt vágytunk arra, hogy egy újabb kisgyermek érkezzen a családunkba. Napi szinten egymásra nézünk és óriási örömmel tölt el bennünket, hogy milyen nagyszerű gyermekeink vannak.

– Hogyan szervezitek a napjaitokat?

Ádám, a férjem és az én számomra is nagyon fontos a tervezett napirend, a rendszer az életünkben. Ezt főként első gyermekünk, Luca születése után volt nagy feladat, amikor visszamentem sportolni. Luca így kisgyermek korától hozzászokott a rendszerhez, a kötelességek teljesítéséhez. Ugyanakkor, ha valamihez nincs kedve, elmondjuk neki, hogy ilyen mindenkivel előfordul.

– Szigorú szülőknek valljátok magatokat?

– Inkább következetesnek. Én magam is rendszerben gondolkodó, racionális szülők gyermeke vagyok, ami sokat jelentett a sport szempontjából. Törekszünk rá, hogy a lányaink is hasonló értékrendben nevelkedjenek.

– Luca sportol valamit?

– Rendszeresen úszik és sokat biciklizik, rollerezik, illetve lovagol. Kajakban is ült már, de ehhez a sporthoz még túl fiatal.

– Tisztában van vele, hogy ki az édesanyja?

– Szerintem most már tudatában van. Másfél-két éve még, amikor egyszer volt nálunk egy TV stáb forgatni, akkor megkérdezte tőle a riporter, hogy tudja-e, hogy sportolok. Erre ő azt felelte, hogy anya nem sportol, csak apa.

– Te magad sportolsz valamit? Van elég szabadidőd?

– Sajnos most csak fejben sportolok. Ez most egy olyan időszak, hogy amikor akad egy-egy szabad fél órám, inkább leülök pihenni. Néha lejárok az Omszk parkba futni, de sajnos ritkán, ebben az életszakaszban sétálni gyakrabban járok oda. Egy féléves gyermek mellett kevés pihenőidőm van, de a későbbiekben mindenképpen tervezem visszahozni a rendszeres sportot az életembe.

– A családi szabadidő eltöltésébe budakalászi helyszíneket, rendezvényeket is bevontok?

– Igen, gyakran megyünk a Kálvária-dombra, szeretünk a városközpontba menni fagyizni és a tóparton is sokszor sétálunk. Kedveljük az itteni hangulatot, kedves kisvárosnak tartjuk Kalászt, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Sok a rendezvény is, ha időnk engedi ezeket is látogatjuk, legutóbb például a Tófutáson rajtoltattam a résztvevőket.

– Úgy tudjuk, hogy Luca helyi bölcsődébe járt. Óvodát is Budakalászon választottatok? Mennyire vagytok megelégedve a helyi nevelési intézményekkel?

– Igen, ő a Mályva utcai bölcsődébe járt, és óvodában is itt, helyben maradt, a Telepi óvodában. Luca és mi is szeretjük az intézményt, a közeget és a nevelőket, a bölcsődében is, ahová mai napig visszajárunk!

– Iskolák kapcsán is Budakalászban gondolkoztok? Épül most egy új, jól felszerelt általános iskola is.

– Igen, abszolút Budakalász jön szóba, ha a gyerekek következő éveire gondolunk. Szeretünk itt lakni, helyi intézményekbe járni. Jó híreket hallunk a többi iskoláról is. Budakalász egy kedves, szép hely, ahol jó élni.