Üdvözöljük Budakalász város weboldalán
Wir begrüßen Sie auf der Webseite von Kalasch
Срдачно Вас поздрављамо на интернет страници града Калаза

2024. december 14. szombat | Szilárda napja

Hírek

 

Vigyázz a madárra!

2022. május 10.

A Szalonka utcai ovisok minden hónapban várják a Madár Ovit. Amikor Lothár megszólal, a gyerekek elnémulnak, csillogó szemmel és tátott szájjal figyelik, milyen titkokat árul el a madarakról, a természetről, a helyről, ahol élünk. Van, hogy madarat röptetnek, hogy madárodúkat barkácsolnak, vagy éppen bekukucskálnak a cinegék fészkébe, megcsodálva a babszemnyi tojásokat. Máskor a saját természetfilmjeit vetíti, amiről aztán otthon napokig csacsognak izgatottan a gyerekek. Május 10. a madarak és a fák napja, ennek apropóján Molnár István Lothárral, a Madarász Ovi óvóbácsijával beszélgettünk.

Honnan jött az életedbe a madarak iránti érdeklődés?

Vidéken nőttem föl a Börzsöny lábánál, a szüneteket pedig a nagyszüleimnél töltöttem az Alföldön, ahol mindig voltak olyan állattartással foglalkozó gazdák, akikhez oda lehetett csapódni, segíteni az állatok ellátásában. Ez a falusi állatok közötti lét volt az alap. Az alföldi barátaimmal rendszeresen jártunk a Tisza-partra pecázni, egész nap a természetben voltunk. Engem eredetileg a lepkék érdekeltek, megfogtam, gyűjtöttem, tanulmányoztam őket, de szerettem pillangók mellett a bogarakat és más állatokat is. 13 voltam, amikor egy osztálytársam, aki Pestre járt be Zsoldos Árpádhoz a Madarász Suliba elhívott egy foglalkozásra, ahol ott is ragadtam. Onnantól kezdve minden a madár lett. Sportoltam, kosaraztam intenzíven több csoportban egyszerre, de ha valami madaras program volt, akkor én mindent félretéve rohantam. Ez nem csak a madárról szólt, hanem arról is, hogy kint lehetett lenni a természetben.

Az érdeklődésen túl később a madarász hivatást választottad.

Mivel elég szűk a madárfanatikus réteg, ezért néhány év alatt meg lehet ismerkedni az országban a hasonló „őrültekkel”.  Sorköteles koromban elmentem alternatív polgári szolgálatos katonának 15 hónapra a Duna Ipoly Nemzeti Park jogelődjéhez, a Budapesti Természetvédelmi Igazgatósághoz. Akkoriban már a Madártani Egyesület egyik helyi csoportjának voltam a vezetője. Azzal a feladattal vonultam be, hogy a fokozottan védett börzsönyi ragadozómadarakat kellett felmérnem, az ezzel kapcsolatos kutatásokat elvégeznem és a vizsgált madarakat védenem. Én örültem és ők is boldogok voltak, mert jött egy kollega, aki nem kerül semmibe a cégnek, van lakókocsija, éjjel nappal kint van, mert tök hülye ahhoz, hogy kiköltözzön a sólymokhoz hónapokra és a jelentéseivel bombázza az igazgatóságot. Ezt követően jöttem át a Madártani Egyesület pilisi csoportjához, annak vezetőjeként. Onnantól kezdve annyira belekerültem a madarász vérkeringésbe, hogy esélyem sem volt, hogy bármi mással foglalkozzak, még ha akartam volna sem.

Hogy kerültél az óvodákba?

A Madártani Egyesületnél tettem magamévá azt a szemléletet, hogy nem elég egy-egy mohikán, társadalmi szinten kell védeni a természetet. A természetvédelem mellett a környezeti nevelés nagyon a szívemen volt, ezért eljöttem a Madártani Egyesülettől, és a saját egyesületünk (Pilis Természetvédelmi Egyesület) keretein belül kezdtem intenzíven foglalkozni a gyerekekkel. 96-ban már volt környezeti nevelő tapasztalatom, azóta a Dunakanyar több óvodájában tartok Madarász Ovit.

A madarak és fák napja a Föld napjának testvérünnepe, amelynek célja, hogy különböző megemlékezésekkel, rendezvényekkel a társadalom, különösen az ifjúság természetvédelem iránti elkötelezettségét kialakítsa, elmélyítse. Időpontja minden év május 10-e. A hagyomány immáron több mint százéves.

A környezetvédelem nagyon fontos téma, a klímaválság kapcsán egyre nagyobb az igény egyre szélesebb körben a környezeti nevelésre, de te csak a gyerekekkel dolgozol. Miért őket választottad célcsoportnak?

Az emberiség egy olyan pályára állította magát kb. 300 évvel ezelőtt, ami a szakadékba vezet. Ezt az életformát nem lehet fenntartani. Nincs olyan, hogy fenntartható fejlődés, mert az embereknek sokkal nagyobb az energiaigénye, mint amit ez a bolygó adni tud a folyamatosan növekvő népességnek. Fenntartható visszafejlődés viszont van, ami azt jelenti, hogy észszerűen visszalépünk, visszaveszünk a fogyasztásból. Ezt egy felnőtt embernek nehéz elmagyarázni, mert a felnőtteknél már működik a 2 varázsszó: kényelem és biztonság. Amikor a komfortzónából ki kell mozdulni, az a felnőtteknek sokkal nehezebben megy. Az óvodásoknak sem lehet átadni, hogy veszélyben a Föld, de meg tudom mutatni nekik a természetet, rá tudnak csodálkozni olyan dolgokra, amiket csak a természetben látnak és ami fogékonnyá teszi őket a természetvédelemre.

Nagyon bízom benne, hogy 10-15 év múlva, ha a bolygónk védelméről beszélnek majd a mostani ovisaimnak, akkor jobban meg fogják érteni, hogy a Föld ajándékaival élni kell, nem visszaélni.

Sok pozitív tapasztalatom van. Ismerek olyan biológusokat, madarászokat és kutatókat, akik nálam kezdtek madarászszakkörön, madarászoviban, vagy suliban. Én már 18 évesen Lothár bácsi voltam, mert már akkor is foglalkoztam kicsikkel. A gyerekek, ha felnőnek és felnőttként döntéseket kell hozniuk a Föld érdekében, akkor az ovi kapcsán már van ezzel kapcsolatos érzelmi élményük, kötődésük, amikhez vissza tudnak nyúlni. A gyerekeken keresztül a szülőkre is lehet hatni. Az óvoda az az intézmény, aminek a legszorosabb a kapcsolata a szülőkkel. Hála Istennek Budakalászon sok olyan gyerek van, akiken látszik, hogy foglalkoznak velük a szüleik, beszélgetnek arról, hogy miket csinálnak az oviban. Egy kisfiú elvitt engem megmutatni, hogy milyen madáretetőt csinált neki az édesapja a réten, ahol a foglalkozásaink is vannak, mert a madároviban tanult a madarak etetéséről, amit elmesélt otthon.

Manapság sok hírt hallhatunk arról, hogy több madárfajnál jelentős az állománycsökkenés. Mi történik a madarakkal?

Azért rossz manapság madarásznak lenni, mert a mi feladatunk az, hogy számszerűen detektáljuk az állománycsökkenést, a biológiai sokszínűség elvesztését. Nagyon kevés olyan sikerfajunk van, amiről elmondhatjuk, hogy az állomány erősödik (parlagi sas, réti sas, vándor sólyom). Szomorúan látom, hogy negyven év alatt mi fogyott el. Súlyos példa erre a fecske, ahol az elmúlt 60 évben 90% -os állománycsökkenésről beszélünk, de gyors ütemben fogynak a gólyák és a verebek is. A széncinege párok már nem költenek kétszer, csak általában egyszer és a fészekaljak száma is csökkent. Mire a második költés eljönne, addigra már nincsen hernyó az erdőben. Az énekesmadár állomány az elmúlt 30-40 évben minimum 50-60%-al csökkent. A madárgyűrűzés során végzett kutatások évi összesítéséből görbéket, trendeket lehet felállítani és bizonyos folyamatokra nagyon jól lehet következtetni, például a klímaváltozás folyamatára. Ócsán 30 éve működik a madárgyűrűző állomás, 30 év alatt remek klímamodellek készültek. A madarak azonnal reagálnak a változásokra; hamarabb érkeznek, ha hamarabb jön a tavasz és később költöznek, vagy el sem mennek, ha később jön a lehűlés vagy enyhe telet várunk. Már lassan ott tartunk, hogy nem érdekelnek a kutatások, csak egy se sérüljön a vizsgálat során, mert annyira kevés a madár, hogy azt a keveset sem veszíthetjük el a módszer miatt.

Mi az oka ennek az óriási állománycsökkenésnek?

Tesszük tönkre a természetet. A gyárak és a közlekedés általi légszennyezés mellett a mezőgazdaságunkban is csak vegyszereket használunk, amivel szennyezzük a légkört, a vizeket és a talajt. Gyakorlatilag kiirtjuk az életet a talajból és emiatt hiányzik a táplálékpiramis alsó szintje. Vészesen fogynak a békák, nincsenek meg elég számban a rágcsálók, nincs meg az a rovarvilág, ami a madaraknak eleségül szolgálna. A rovaroknak nem segít ez a nagy mértékű légszennyezés, mert a légcsöves tracheás légzés a potrohukon keresztül történik, ami nagyon érzékeny. A levegő oxigénkoncentrációja csökken, a szennyeződés nő. Régen alig tudtunk nyáron autópályán menni, mert annyi bogár tapadt az ablakra, ma alig valamennyi. Ez az élővilág számára borzasztó hír, hiszen minden a táplálékpiramis aljára épül fel.

Hogyan tudjuk a kertünket rovar és madárbaráttá tenni?

Engedjük be az életet a kertünkbe! Ha nem irtjuk ki az életet magunk körül, akkor az utat talál. Valakinek sajnos már a műfű sem kell, csak a térkő, mert az kényelmes, semmit sem kell vele csinálni. Amíg két centisre vágott gyep és tuja van a kertben, addig nem sok élet költözik oda. Ne csináljunk biológiai sivatagot a kertünkből! Ültessünk virágokat! Ne ijedjünk meg a pitypangtól és a vadvirágoktól sem. A téli időszakban a víz folyamatos biztosításával és a madáretetők kihelyezésével segíthetjük a madarak túlélését, nyáron pedig az itató és az odúk kihelyezésével. Itatásra elég egy nagyobb cserépalj is egy nehezebb kővel, hogy ne fújja el a szél, az odúlakó madaraknak pedig nagyon könnyen össze lehet barkácsolni egy egyszerű költőhelyet.

Gulyás Rita