Volt egyszer egy kenutúra…
2020. augusztus 26.
Volt egyszer egy kenutúra… – Milleniumi kenutúra Kahl am Mainból Budakalászra 2000-ben
Hamarosan nemzeti ünnepünkön államalapító királyunkra, Szent Istvánra emlékezünk. Így tettünk húsz éve is, ám a milleniumi évben komoly vállalkozást vittünk véghez. Esetünkben egy, a Majnán, Majna-Duna csatornán és a Dunán végigvonuló kenuexpediciót. A történet Szent István életével kezdődik, amikor feleségül vette Gizella bajor főhercegnőt. Ezzel is tudtára akarta adni Európának, hogy oda kívánunk tartozni. A történet azzal folytatódik, hogy Budakalász 1997-ben testvérkapcsolatot létesített Kahl am Main bajor településsel.
Így adódott az elképzelés, hogy ezt a kenuexpedíciót megvalósítjuk. Az elképzelést tett követte, sokan voltak, akik mellém álltak, biztattak, hogy szervezzem meg. Elsőként itthon vettük számba a feladat nagyságát és felmértük a lehetőségeinket. Számba vettük a kahli testvérkapcsolat esetleges anyagi segítségét is. Az 1999-es frankfurti könyvvásár alkalmából tett látogatásunkkor osztottuk meg a német partnerrel a tervünket.
A sikeres megvalósítás céljából még 1999 októberében negyed magammal elutaztunk Kahlba, hogy onnan a folyók mentén végignézzük a lehetséges szálláshelyeket, zsilipeket és elosszuk a teljes távot, mely 1370 folyókilométer. Ebben a hajóútban a Majnán 31 zsilip, a csatornán 16 zsilip van 170 folyókilométer hosszon, a Dunán pedig 18 zsilip van.
Legfontosabb támogatónk egy budakalászi hipermarket volt, igazgató úr vállalta az expedíció teljes élelmezését. A felszerelési tárgyakat egy hajósbolt adta, egy autókölcsönző pedig a németországi fuvart vállalta. Akik a védjegyünkkel ellátott pólókat megvásárolták, azok is névtelenül, de hozzájárultak az expedíció sikeréhez.
- július 22-én Kahl am Mainban reggel 9-kor tartottunk egy rövid ünnepséget, majd elindult az első etapos kenucsapat. Ahogy eltűntek a szemem elől, furcsa magány tört rám, hisz’ az eddigi állandó feszültség, ami a szervezés felelősségével járt, most egy pillanat alatt elszállt és átváltott aggódó érdeklődéssé. Természetesen voltak akadályok, volt, aki késve indult, volt, aki késő este nem találta a táborhelyet. Egymást biztattuk, az összetartás elengedhetetlen volt, hogy a terv sikerülhessen. Én magam a harmadik etapban vettem részt. Amikor nem eveztem, autóval derítettem fel előre a folyó menti területeket, alkalmas pihenőhelyeket keresve.
A sok nehézség és izgalom ellenére a csapat 2000. augusztus 19-én célba ért Budakalászra a Luppa-szigetre, ahol nagyon sokan várták a túrán résztvevőket. Sok tanulsággal szolgált az út, minden résztvevőnek keményen meg kellett dolgoznia a sikeres befejezésig.
Sajnos az idei jubileumi megemlékezést a pandémia felülírta, az idei kahli útról, a személyes találkozóról le kellett mondanunk. Szeretnénk itt megemlékezni azon csapattagjainkról, akik már nem lehetnek köztünk: Wild Orsolya, Harcsa Lajos Budakalász korábbi polgármestere, Takács István, Nebranek József, Göncz István valamint Lazanyi István. Isten nyugosztalja őket.
A hajózás, evezés régi, nagy szerelem számomra, csodás emlék és hatalmas siker, hogy részt vehettünk Budakalász sporttörténelmében. Bízom benne, hogy a testvérvárosi kapcsolataink megmaradnak, tovább erősödnek, a magunk részéről ekképp járultunk hozzá, hogy Kahl am Main és Budakalász kötődései még erősebbek legyenek. A 20 évvel ezelőtt elkészült filmet a kenutúráról Youtube csatornámon tekinthetik meg.
Wágner László,
a túra szervezője
A Budakalászi Hírmondó augusztusi és korábbi lapszámait ide kattintva olvashatja online>>
Ha nem kapott nyomtatott példányt az augusztusi számból, a Polgármesteri Hivatalban átveheti, vagy kérje a postázást a kommunikacio@budakalasz.hu e-mail címen.