Fazekas Kuckó – az agyag vonzásában

2022. december 14.

Amikor beléptem a házba, barátságos fogadtatásban volt részem; forró teával és frissen sült süteményekkel várt Móni és lánya Bori. A Fazekas Kuckóban rögtön otthon éreztem magam. Ágnecz Mónika keramikus fazekasmesterrel beszélgettem.

fotók: Hartl-Nagy Tamás

Milyen úton jutottál el ehhez a gyönyörű mesterséghez?

Gyerekkoromban volt egy telkünk Törökbálinton, ahol nagyon agyagos volt a föld. Különböző szobrocskákat, edényeket formáltam kezdetleges motívumokkal, amiket tűzben égettem ki. Néhány tárgy mai napig megvan édesanyámnál. A pályaválasztáskor szociális gondozó és ápolónak mentem tanulni, ami a szívem másik csücske. Az idősek és a hajléktalanok gondozásában mindig nagy örömet leltem. Miután megszülettek a lányaim, velük sokat barkácsoltam és kézműveskedtem, amit nagyon élveztem én is, ők is. Amikor a legkisebb gyermekem kétéves volt, adódott egy lehetőség, hogy elvégezzek egy tanfolyamot a Dr. Kresz Mária Alapítvány és Fazekas Központban. A férjem akkor azt javasolta, hogy ne a tanfolyamra menjek, hanem rögtön végezzem is el az iskolát. Először elvégeztem a népi játszóházi foglalkozás vezető képzést, ahol 15 mesterségről tanultunk, majd utána szakosodtam a fazekasságra. Amikor befejeztem az iskolát, meglepett a férjem egy égetőkemencével. Az első vásárra 3-4 hónapot készültem; a Lenvirág Táncegyüttes karácsonyi műsora volt, ahol az egyik sarokban én voltam az egyik kiállító. A lányaim is Lenvirág táncosok voltak, így sokakat ismertem. Nagyon jó érzés volt ott lenni és látni, hogy az ismerősök jönnek és van kereslet a munkáimra, pedig a megfelelő tapasztalat és gyakorlat hiányában azok még nem voltak olyan szépen kidolgozva.

Voltak válságaid a pályád során?

A népi mesterségekből nehéz sikertörténeteket írni. Ezek az ősi szakmák nincsenek megfelelően támogatva, nagyon nehéz megélni belőlük, ez az oka annak, hogy egyre kevesebben űzzük őket. A fazekasság is egy nagyon nehéz szakma. Aki belekezd és ebből akar megélni, annak rögös úton kell haladnia. Rengeteg pénz és energiabefektetést igényel és egy nehéz fizikai munka. Nekem is voltak mélypontjaim, mint például a Covid időszak, mert akkor leálltak a vásárok, szakkörök, alig tudtam valamit eladni. Akkor elkezdtem tésztát gyúrni. Voltak olyan időszakok is, amikor úgy éreztem, hogy nem tetszik az embereknek, amit csinálok és emiatt egyfajta elkeseredés lett úrrá rajtam. Volt, hogy visszamentem az idősgondozás irányába, akkor a fazekasság háttérbe szorult, de aztán mindig visszataláltam a mesterségemhez.

Mi az, ami miatt visszatérsz a koronghoz?

Bármilyen nehézség, vagy érzelmi válság ellenére, ha belekezdek nagyon megnyugtat a munkában való elmerülés. Itt a Fazekas Kuckóban és a vásárokon szoktam foglalkozásokat tartani, mivel szeretem bevonni az embereket ebbe a nyugalmi állapotba. A gyerekek mellett a felnőttek is hatalmas lelkesedéssel jönnek és alkotnak. Szeretem, hogy amikor leülünk az asztalhoz, néhányan morcosak, vagy akár szomorúak, talán nem is vagyunk szimpatikusak egymásnak, de ahogy elkezdünk az agyaggal dolgozni, úgy kezd mindenki feloldódni és mindig kialakul a vidám hangulat. Bárhogyan érkezünk meg, nagy örömmel, mosollyal az arcunkon távozunk.

Ez úgy hangzik, mint egy terápia.

Igen, ez terápia nekem is, másoknak is. Nagyon sokat nevetek, viccelődök közben, amibe nem is kell bevonni a többieket, mert minden magától alakul. Nagyon jó azt a változást látni, ami a foglalkozások alatt végbemegy az emberekben. Ráadásul haza tudnak vinni valami kézzelfoghatót is ebből a nyugodt légkörből.

A vásárokban hogy érzed magad?

Nagyon szeretem a vásárokat. Nehezek a hétköznapok, amikor elkészítem a vásárokra a kerámiákat, viszont alig várom a hétvégét, amikor eljön vásár, a jó munka megérdemelt gyümölcse anyagilag is. Jó érzéssel tölt el a vásárlók öröme és a pozitív visszajelzések, amiket egy-egy piacon kapok. Előfordul, hogy az elégedett vevőktől a vásár után is kapok üzeneteket, visszajelzéseket. Nem beszélve arról a fergeteges hangulatról, ami egy vásáron van.

Úgy tudom van segítséged, nem egyedül mész ilyenkor.

Külön örömet jelent, hogy elkezdett velem vásározni a legkisebb lányom, Bori, aki sokat segít és nagyon ügyesnek is bizonyul, emellett neki is jót tesz. Be szokott kapcsolódni a foglalkozásokba is, ami azért jó, mert benne nagyon sok szeretet van, amit képes átadni másoknak. Korábban az édesanyám segített nekem, ameddig bírta, nagy lelkesedéssel dolgozott a kezem alá a műhelyben és a vásárokon is ott volt velem. Nagyon hálás vagyok, hogy az édesanyámmal és a lányommal tudtam eddig ezt csinálni; három generációt köt össze a munkám.

Amikor megérkeztem mennyei illatok fogadtak. Az edényeidet használva a lányod is bekapcsolódik az alkotómunkába?

Igen, egyre inkább úgy néz ki, hogy a sütésben, a cukrászatban találja meg az örömét. Egész különleges süteménykreációkat készít, az ízvilágát is mindenki szereti. Most karácsonyra sütögeti a különböző aprósüteményeket. Minden nap süt, lételeme az alkotás, amivel másoknak is örömet okoz; szépen becsomagolja és viszi a kalászi ismerőseinek kóstolni.

Közeledik a karácsony, ami egy fazekas életében intenzív időszak.

Rengeteg ötletem van, de az idő mindig kevesebb, mert én ápolom a fekvőbeteg anyósomat, aki annak idején sokat segített nekünk. Amikor egészséges volt, a műhelyemben lévő gyönyörű kötényeimet ő varrta nekem. Az unokáimmal is szeretnék több időt lenni, de azt hiszem, ebben a világban már mindenki versenyt fut az idővel. Adventkor több az eladás, mert saját részre és ajándéknak is többet vásárolnak tőlem. A vizes vajtartók és az adventi koszorúk nagyon kelendők. Vannak, akik december 24-én hívnak fel és jönnek hozzám vásárolni, mert valakinek még nem sikerült ajándékot beszerezniük.

Mit jelent neked a karácsony?

Egyrészt van bennem egy fájdalom, mert a két nagyobb lányom már kirepült és nincsen már a nagycsaládos zsivaj a házban, mint ami gyerekkorukban volt, de a Megváltó születése okozta mély örömön ez nem változtat.

Ha jól tudom, nagy szerepet játszik az életedben, hogy Jézus több, mint kétezer éve világra jött.

Vallásos családban nevelkedtem, de a hitem, csak pár éve bontakozott ki. Az idősek otthonában, ahol dolgoztam, szinte repdestem, annyira jó volt adni, szeretni és visszakapni ezt a sok szeretetet az idősektől. Csak Istentől jöhetett ez a szeretetkapcsolat. Ott dolgozott egy hívő nővér, aki nagy hatással volt rám. Odaadóan bánt a fekvőbetegekkel és nap mint nap beszélt is a hitéről. Egy barátnőm később elhívott egy istentiszteletre a Budakalászi Evangéliumi Közösségbe. Először fenntartásaim voltak a keresztény közösségekkel kapcsolatban, de miatta elmentem. Ott teljesen mást kaptam, mint amitől tartottam, elkezdtem érezni egy mély szerelmet Jézus felé. Az imádságainkban mindig azt kérjük, hogy Isten legyen velünk; ezt tapasztaltam ott meg. A karácsony azt az utat jelenti nekem, amit akkor választottam: szeretni Jézust és szeretve lenni általa.

Ágnecz Mónika kerámiái megvásárolhatók Budakalászon december 15-én csütörtökön a Mentáskert Termelői Piacon, valamint
a Fazekas Kuckóban bejelentkezve a következő telefonszámon:
+36 30/392-4042 vagy a Fazekas Kuckó Facebook oldalán.

Gulyás Rita

Az interjú megjelent a Budakalászi Hírmondó decemberi számában.