Kárpátalján, a Budakalászi Református Egyházközség testvérgyülekezeteinél jártunk

2025. december 19.

A Budakalászi Református Gyülekezet az orosz invázió kezdete óta támogat négy kárpátaljai református gyülekezetet; a mezőkaszonyit a bótrágyit, illetve a gálocsit és a palágykomorócit.

Bereczky Örs budakalászi református lelkész a háború 2022-es februári kitörésekor kivárt, azzal számolt, hogy a kezdeti figyelem és tenni akarás hamar elfogy, így a kalászi reformátusok 2022 adventjében szerveztek gyűjtést és teszik ezt azóta is minden évben kettő millió forint körüli adomány összegyűjtésével. Az idei akció még tart, Bereczky Örssel és Hábel Mártonnal látogattunk el a helyszínre. A négy településen szolgáló egy-egy ottani lelkész valaha Bereczky Örs és felesége, Judit csoporttársa volt az egyetemen, így lett kapcsolat a gyülekezetek között is.

December 3-án, szerda reggel indultunk Budakalászról, az autópálya Vásárosnaményhoz közeledve egyre kihaltabbá vált, a kocsiban pedig felmerült a kérdés, hogy kit hogyan érintene, ha behívó érkezne az otthonába. A Barabási Határátkelőtől gyalog mentünk tovább, ugyanis az autós határátkelés gyakran órákig is eltarthat. Mezőkaszony Árpád-kori temploma a határmenti település fölé magasodik, a távolban halványkék hegylánc rajzolódott ki: a Kárpátok. Mezőkaszony többségében református magyarok lakta falu, a környék a Rákóczi- szabadságharc gócpontja volt. Macskaköves utcáin sétálva az ablakokban égő lámpát alig láttunk, összesen öt emberrel találkoztunk. Ránk sötétedett, mire a parókiára értünk. Miután lepakoltunk, Radvánszky Ferenc lelkész kedves szavakkal üdvözölt minket.

Már vártak bennünket tíz kilométerre a bótrágyi bibliaórán. Bótrágy egy kisebb falu, szintén Árpád-kori, reformátussá lett templommal, aminek a helyén ma egy közadakozásból épült, impozáns, négyszáz fős templom áll. Dóka Zoltán, a gyülekezet világi vezetője büszkén vezetett körbe minket, majd a szószék alatt, az első sorban leült, mondván az az ő nagyapjától örökölt helye.

Később tudtuk meg, hogy Bótrágyon valamikor az volt a szokás, hogy ha új ember költözött a faluba, helyet váltott a templomban. Minél közelebb ült a szószékhez, annál több egyházadót fizethetett be, ami nagy megtiszteltetésnek számított. A templommal szemben állt a régi iskola, ahol a bótrágyiak fűtött szobában vártak minket. A két budakalászi lelkész tartotta az alkalmat, a záró imádság után a kérdéseimre válaszolt a közösség:

„Belefáradtunk a háborúba, bár a budakalászi gyülekezet a kezdetektől segít minket és bizonyára lélekben most is velünk vannak, de emberileg fáradtunk ebbe bele. Közhely, hogy itt nincsen puskaropogás, ágyúzás, drónozás, de a fejekben mindez eldördül. Minden család megfogyatkozott, a gyerekek elmentek, főleg a felnőtt gyerekek.” A gyülekezet kilencszáznyolcvankét főt számlált a háborút megelőzően, ebből négyszázhúsz ember él most a faluban, van, aki ingázik át a határon.

A bótrágyi bibliaórát a budakalászi lelkészek tartották

A hétköznapokban érzékelhető legnagyobb változás a háború óta a kiürült utcák. Többen elmondták, hogy az új szomszédaik Kelet-Ukrajnából érkező menekültek. Velük nincs konfliktusa a helyieknek. Az érkezők az elején gyakran még félnek, aztán lassan feloldódnak, elkezdenek a helyiekkel kommunikálni jellemzően egymáshoz igazodni akaró, sajátos kevert nyelven. A jövő bizonytalan, sok a temetés, keresztelő, esküvő elvétve. De még temetésből is van olyan, amit videón kell közvetíteni a távollévő családtagoknak, mert még a legközelebbi hozzátartozók sem jöhetnek haza.

„Az okos telefon jó, mert aki szerencsés, látja az unokáját felnőni, de haza jönni Kárpátaljára azok sem tudnak. A bizonytalanság az általános életérzés, amit nehéz bírni.” – hangzott el.

Radvánszky Ferenc lelkész e felőrlő bizonytalanság ellensúlyozásában látja az Egyház aktuális szerepét. Ebben a létfontosságú ellensúlyozó feladatban jelentős stabilizáló szerepe van a Budakalászi Református Egyházközséggel ápolt kapcsolatnak. Hálásak, hogy a Duna partján is gondolnak rájuk. A bizonytalanságban tartás maximum ideiglenes-, de nem megtartó perspektíva. A jelenben megtartó erőt a realitások szempontjából vállalható jövőkép jelentene.

„Mindig van B terv, a vigasztalás most az, hogy az elődök is szegénységben éltek, mégis felnevelték a mostaniakat” – folytatták többen. „Szép fiatalkorunk volt, de a mostani fiataloknak nincs semmi, csak a telefonjuk van, a barátaik is elmentek, az utcán nem találkoznak senkivel.”

A háború előtt a magyar iskola mellett volt ukrán is, most az összevont intézményben összesen húsz gyerek van, még ukránból is csak három elsős. A roma gyerekeket oktatják magyarul, miattuk van még a tanárnak állása. Munkahely egy van a közelben, egy varroda, férfi munkahely nincs, de munkaerő se. A bótrágyiak kulturális programokat szerveznek, hímeznek, pokrócot készítenek, tollat fosztanak. A háztartásokban állatok vannak, ugyanis mindenki törekszik az önellátásra, bár volt olyan nyugdíjas is a teremben, akinek a havi nyugdíja átszámítva harmincezer forint, a kertjét viszont már nem tudja felásni.

A mezőkaszonyi parókiára visszatérve bőséges vendéglátásban volt részünk, a hajnalba nyúló beszélgetés során a szovjet időkben a lelkészeket ért megpróbáltatásokon át a második világháború alatt a zsidóknak kiállított keresztlevelek történetéig is eljutottunk. Ferenc Hollandiában, Kampenben is folytatott teológia tanulmányokat. 2004-ben, a kettős állampolgárságról tartott tragikus népszavazáskor is kint tartózkodott a családjával. Helyben a magyar állampolgárság senkit sem véd meg a sorkatonaságtól, hiszen a sorkatonai szolgálat az ukránból ered, tizennyolctól hatvanéves korig minden férfinak a frontra kell mennie.

A kárpátaljai falvakban jellemzően nagyobb templomokat láthattam, mint a kalásziak, meglehet, a gyülekezetek megfogyatkoztak. Akik elkerülték a sorkatonaságot és külföldön élnek, félnek attól, hogy kiadják őket Ukrajnának, nem tudják, mikor térhetnek haza és azt sem, mi vár a hátrahagyott szeretteikre a háború jövőbeli lezárása után. Az biztos, hogy a mezőkaszonyiak és a bótrágyiak is hosszú átmeneti időre számítanak. Az országon belül tapasztalható nagy migráció, azaz a Kelet-Ukrajnából érkezők és letelepedők viszont jellemzően egész családok.

A Tóhát és Budakalász lelkészei

Másnap a Tóhát, azaz a Mic-patak menti gyülekezetek lelkészeinek imareggelijére tartottunk. Az igeszakasz (Apostolok cselekedetei 21,26) meghallgatása után a lelkészek megvitatták, mit jelent a küldetés és a közösség folytonosságának fenntartásáért hozott kompromisszum – mit jelent „elmenni a falig”. Az imareggeliről visszafelé megnézhettük a friss katonasírokat és a második világháború alatt munkaszolgálatra hurcolt magyarok emlékműveiből – ami minden településen áll – a bátyúit.

Bátyúi katonasír

Vendéglátóink ebéddel búcsúztak tőlünk, saját portájukon nevelt tyúkból készült levest és töltöttkáposztát ettünk. Ferenc elmondta, hogy boltból csak azt vásárolnak, amit nem tudnak házilag megtermelni. A húst is a faluból veszik, amit házilag dolgoznak fel. A gyülekezetnek önálló méhészete is van. Az Egyház hagyományosan önfenntartó, ami az elmúlt évtizedek tapasztalatából kiindulva a kárpátaljai magyarság számára a legfőbb túlélési stratégia. A gyülekezeti tagok állam az államban létkeretként tekintenek az Egyházra és a jelenlegi bizonytalanság idejében a helyben maradók számára ez a sajátos egyházi funkció még inkább felerősödik. Mint megtudtam, az egyházi és nemzeti megmaradás számára már a szovjet időkben is létfontosságúak voltak a szubkultúrák és a különböző alternatív közösségek.

Hazaindulás előtt természetes fényben is szerettem volna lefotózni a templomot. A templomdomb alatt egy idősebb bácsi pakolt egy autókihajtóban. Aznap vette át a kulcsot a gyereke családja Nyíregyházán, ő is oda tart. Lesz egy kis szőlő és egy gyümölcsös is. A házában, amiben felnőtt, most egy új család él, némileg megértik egymást és vissza is hívták, hogy majd jöjjön és segítsen nekik megmetszeni a gyümölcsfákat. Örömmel fogadta el. A régi ház környezetében elhagyott kertek, üres házak. Ferenc egyenként meséli, melyikben ki lakott és mi lett vele, mikor ment el.

A háború kitörése után a 2022-es kezdeti nagy figyelem és a segélyszállítmányok jelentős apadást mutatnak. A Magyar Állam a nagy intézeteket támogatja, ott helyben például a teltházzal üzemelő árvaházat. A helyi gyülekezetek számára minden tekintetben nagy jelentőségű a testvérgyülekezeti kapcsolat.

Urbán Ákos

Csatlakozzon a budakalászi reformátusok gyűjtéséhez! A Budakalászi Református Egyházközség számlaszáma: 10918001-00000034-51690008 Kérjük a közleménybe írni, hogy „Kárpátalja”.

A riport megjelent a Budakalászi Hírmondó 2025. december – 2026. januári összevont lapszámában.