Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja 

2021. február 25.

A kommunizmus áldozatainak száma világszerte mintegy 100 millióra tehető. Mártírokra és hétköznapi áldozatokra is emlékezünk.

Kelet-Közép-Európában a halálos áldozatok száma eléri az egymilliót. A rendszer áldozatának számít az is, akit börtönbe zártak, kínoztak, megbélyegeztek, üldöztek. Mindenki, akit a szabad cselekvés és választás lehetőségétől megfosztottak, testileg és lelkileg megnyomorítottak. Amikor a kommunizmus áldozatairól beszélünk, akkor elsősorban az ideológiai szempontból meghurcoltakra gondolunk. Voltak azonban olyan hétköznapibb esetek is, amelyek már a 70-es évek puha diktatúrájában is megmutatták, hogy könnyen pórul járhat, aki nem a rezsim szárnyai alatt lesz sikeres.

Utóbbi egyik helyi vonatkozású példája lehet Demeter Béla, hazánk egyik legismertebb faiskolai termesztője is, aki – a Szabad Föld 1997 júniusában megjelent nekrológja szerint – nyolcvanéves korában, élete utolsó napjait is munkával töltötte budakalászi faiskolájában. Szinte gyermekkora óta foglalkozott gyümölcsfák termesztésével. 1951-ben ő is szenvedője volt a hírhedt szegedi faiskolás pernek, amelyben 154 kertészt ítéltek el sok száz év börtönre.

„A vádlottak azt tették, ami kapitalista társadalomban normális, szocialista társadalomban bűn. Adtak és vettek, vették a facsemetét, amennyiért tudták, és eladták, amennyiért tudták” – olvasható egy róla szóló összeállításban.

Demeter Béla tehát Budakalászon létesített gyümölcsfaiskolát, nem is akárhogy: fillérekért (pontosan kilónként 1,70 forintért) negyven mázsa meggymagot vásárolt a Kecskeméti Konzervgyártól. Demeterék a negyven mázsa meggymagot átmosták, kiszárították, majd kiválogatták a vetőmagnak használható szemeket, amelyekből facsemeték nevelhetők. A megtisztított magokat az akkori szaporítóanyag-felügyelőségen bevizsgálták és fémzárolták. A fémzárolt magok egy részéből saját maga nevelt alanynövényeket, másik részét a Hermes szövetkezeten keresztül, kilóját negyven forintért értékesítette.

„Én a szemétből csináltam aranyat, mások meg az aranyból csináltak szemetet” – kommentálta utóbb az ötletét. Termékei a hatvanas-hetvenes években meghatározó mennyiségben kerültek az állami faiskolákba is. Ő biztosította a hazai alanycsemete-termesztés 40 százalékát, mintegy 2-2,5 millió darabot.

„Nem a munkát, az eredményt irigyelték meg tőle, és lecsapott rá az ÁVH utóda, a gazdasági  rendőrség. Nevetséges váddal, a meggymag gyűjtése miatt ítélték el. A kádárista bíróság egyik legnagyobb baklövése volt a hírhedtté vált meggymagos per, mert ennek nyomán a meggymag a szorgalom és találékonyság jelképe lett: hogyan lehet a mások által kidobott magot felhasználni, abból pénzt csinálni.

Miután Demeter Béla faiskoláját felszámolták, évekig Olaszországból került hazánkba többszörös árért az importcsemete. Megérte?” – veti fel a Szabad Földben megjelent cikk szerzője.

Fotó: Népszava, 1993 / Arcanum Digitális Tudománytár

A „meggymagos” Demeter kiszabadulása után munkához látott, s mivel faiskolai engedélyét bevonták, rózsatöveket termelt és gyökérzöldséget hajtatott. Vitte a csomózott zöldet a nagybani piacra, abból élt. Eltelt pár év, ismét engedélyes faiskolás lett, gyümölcsfákat, fenyőket állított elő, sőt exportált is Ausztriába. Igaz, a korábbi méretű üzemét már nem tudta kialakítani, de dolgozott, termelt. Élete utolsó időszakában almást telepített, gondolva az öregségre és az unokákra. Sajnos, ennek gyümölcsét már nem élvezhette. 1997-ben hunyt el, és budakalászi faiskolája területén temették el abba a földbe, amelynek egész életét szentelte.

Az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján minden év február 25-én emlékezünk a kommunista diktatúrák áldozataira. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, országgyűlési képviselőt.  A szovjetellenes kémkedéssel és ellenkormány alakításával megvádolt Kovács Bélát 1951-ig magyarországi és ausztriai börtönökben őrizték, majd 1952-ben a Szovjetunióba vitték, s bírósági tárgyalás nélkül 25 év kényszermunkára ítélték. 1955 novemberében átadták a magyar hatóságoknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. Sorsa típuspéldája lett a pártállami rezsim áldozataiként számon tartott embereknek. 1959. június 21-én halt meg.1989-ben rehabilitálták, az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel.