Harminc éves Sanyi Bácsi Büféje!

2023. április 30.

„Anyu csülköspacalja világhírű, azért még Csepelről is feleveznek”

Április elsejével idén is kinyitott Budakalász emblematikus vendéglátóhelye, a régi családi vállalkozás, a Luppa-szigeten üzemelő Sanyi Bácsi Büféje. A platánsor árnyékában visszajáró  vendégkört találunk, a szigetiek és az evezősök körében kultikus hely, de a régi kalásziak is alig várják a szezon kezdetét, hogy kompra szállhassanak. Diós Zoltánnal beszélgettünk.

Hogyan került a családhoz Sanyi Bácsi Büféje, mi az épület története?

1963-as az épület, Glass Ferenc irodája tervezte a Luppa-szigetre ezt a házat. Az épület funkciója kezdetben vegyesbolt volt, mivel csak hajón lehet idejutni, fontos volt, hogy az alapvető élelmiszereket az emberek a szigeten meg tudják vásárolni. Az állami és a magánkézben lévő üdülőkben nyaranta nagy volt a forgalom. A régió egyik legnagyobb építőipari vállalatának, a 43-as számú ÁÉV-nek vagy a Műanyagipari Kutatóintézetnek a Luppán volt üdülője. Szervesvegyipari Kutatóintézetnek pedig a mai napig ott van ingatlanja. Az Óbudai Közért Vállalat üzemeltette az egységet, ami a ’80-as évek végén tönkrement, így a bolt bezárt. A szigeten sok árvíz volt, az épület raktárának helytörténeti szempontból értékes anyaga nagyobbrészt tönkrement. Az épület 1993-ban került a családunk kezelésébe. Édesapám, Diós Sándor 1993. május elsején nyitotta ki a büfét, ő sajnos már nem él, de anyukám a kezdetektől fogva folyamatosan a büfében dolgozik. Most én vagyok a második generáció és remélem, hogy a fiam, azaz a harmadik generáció tovább fogja üzemeltetni a vendéglőt. Ez az üzlet egy kincs.

Édesapád hogyan talált rá a büfére?

1993-ben az apám elment az akkori vagyonkezelőhöz és érdeklődött az üzlet iránt. Apukám átjárt a szigetre, mert víz-gáz fűtésszereléssel is foglalkozott és a szigetiekkel nagyon jóban volt. Megkérdezte, hogy ez az üzlet miért van zárva? A szigeten lakók mondták, hogy nincs, aki üzemeltesse, így édesapám utánajárt és belevágott. 1993-ban a vagyonkezelővel megegyeztek a szüleim. Kezdetben csak hétvégente jártam oda dolgozni, besegíteni, mert más munkám volt.

1993-tól már csak vendéglőt üzemeltettek, vagy az elején elláttátok a vegyesbolt funkcióját is?

’93 óta csapolunk sört, de az elején vegyesbolt is voltunk. A ’90-es évek elején még nem voltak szupermarketek, az emberek vásárlási szokásai mások voltak, kisboltokban szerezték be az alapvető élelmiszereket. Tej, kenyér, üveges sör, üdítő, felvágott, sajt kapható volt nálunk, mert senki sem akarta kihordani magával Budapestről, egyszerűbb volt nálunk megvenni. Aztán megnyitott a kalászi Cora, majd a Metro, a vegyesbolt okafogyottá vált és csak vendéglőként üzemeltünk tovább.

Mikor volt a generációváltás?

2011-óta viszem én az üzletet.

Korábban a családban volt vendéglátós hagyomány?

Anyukám és apukám is vendéglátós volt, a régi Luppa Csárdában dolgoztak a 60-as években, de csak másodállásban. A Luppa Csárdát a kis körforgalomnál egy balatoni bácsi üzemeltette, akkor úgy hívták ezt a vállalkozási formát, hogy gebin. A szüleim együtt nála kezdték a vendéglátást, de az apukám korábban a Hársfa Borkertben is dolgozott, mint pincér. Az is itt volt Kalászon, de most lakópark van a helyén.

Az épületen történt fontosabb változás?

Említsük meg, hogy az épületnek volt egy ikertestvére a Balatonon, amit már ezer éve lebontottak. Az épület héján nem változott semmi, de állagmegóvást, felújítást folyamatosan végezni kellett rajta. Még emlékszem, hogy a palatetőben 1953. március 29-i pecsét volt. Kerthelyiséget építünk, teraszt, tehát folyamatosan újítunk, a vásárlói igényeknek, a kor szellemének folyamatosan meg kell felelni, de az épülethez nem nyúlunk. Izgalmas adalék, hogy Budakalászon az uralkodó szélirány csakúgy, mint az ország legtöbb helyén, észak-nyugati. A mi teraszunk viszont szintén Észak-nyugatra néz, így tervezte Glass Ferenc tervezőirodája. Régen sorban álltak az emberek az üzletben, de még az állami vegyesbolt idejében. Fújt a szél, fáztak az emberek és egy néni elkezdett trágárkodni, hogy ki mit csináljon azzal az emberrel, aki ezt tervezte. Glass Ferenc ott állt mögötte és megkocogtatta a vállát, hogy elnézést, én voltam. Ezt a mai napig mesélik. Ma a kerthelyiségünk szélvédett, de nyáron, amikor tombol a hőség, mindenki fent szeret lenni a hűvösben, a platánsor árnyékában.

Arra emlékszel, hogy 1993-ban mi lehetett az étlapon?

Kezdetektől csak klasszikus magyaros konyhával megyünk. A konyha tehát a legelejétől üzemelt, nyilván nem olyan repertoárral, mint most, de négy-öt fajta főttétel hétvégenként mindig volt. Jellemzően csülkös babgulyás, dunai keszeg, bécsi szelet, töltött káposzta volt a lángos mellett. Anyu lángosa nagyon híres volt, de most már kapacitás probléma miatt nem csináljuk.

Milyen volt a vendégkör a kezdetekben?

Nagyon nagy volt a vízi élet, mint most is. A szigetlakók nálunk ettek, bár komp akkor is volt. Most nagyon menő új komppal száguld Tugyi Laci, így a partról is folyamatosan érkeznek vendégek. A kalásziak régen is kijártak a szigetre, ’93-ban Kovács Pista bácsi volt a kompos, a sziget gondnoka és kormányzója, mert kormányzónak kellett hívni. A vízi élet most nagyon fellendült újra, de apu idejéből járnak ide evezősök, számukra ez egy kultikus hely. Csapatépítőket rendszeresen rendeznek nálunk, mert a cégek is felfedezték maguknak a szigetet, így amellett, hogy hétvégente a fél sziget nálunk ebédel, nagyobb rendezvényeink is vannak. Budakalászon a lakosság a közelmúltban is gyorsan cserélődött, sokan költöznek ide és ők kevésbé ismerik a szigetet, de a régi kalásziak között ez egy fontos kirándulóhely. A kompozás, evezés vagy a sóderzátonyon fürdés, napozás a kalásziak életének fontos része ma is. Tehát vegyes a vendégkör: szigetiek, környező településről érkezők, Kalász vagy akik a vízről jönnek, mind megfordulnak nálunk.

A te életedben milyen helyet foglal el most a vendéglátás?

Én előtte nemzetközi fuvarozással foglalkoztam, de a 90-es évek elején dolgoztam Apuékkal a szigeten, én őskalászi vagyok, ’72-ben ide születtem. Ma már semmi mással nem foglalkozok. Bár a tél holtszezon, de egyre rövidebb. Nálunk eléggé kitolt a szezon a szigeten, mert március végétől, április elejétől november végéig nyitva tartunk. Ez azt jelenti, hogy novemberben még járnak vissza a szigetre az üdülőket téliesíteni és nálunk ebédelnek. A pihenési idő kevés, anyukám nyugdíjasként dolgozik. A szezonban én minden nap kint vagyok.

Hogy néz ki a felkészülési időszak?

Télen víztelenítés, a boltot kiürítjük, takarítunk, összeszedjük a kerthelyiséget, mindent fedett helyre rakunk. Márciusban aztán visszakapcsoljuk a vizet, magas nyomású tisztítóval dolgozunk, fent a teljes üzlethelyiséget kitakarítjuk, kifertőtlenítjük. Ezt követi az árufeltöltés, majd a sörcsapok, üdítőgép beüzemelése.

Mikor vagytok nyitva?

Áprilistól nyitva tartunk. Főszezonban hét napból hétszer délben biztosan nyitva vagyunk már, este pedig kifulladásig, amíg vendégünk van. A tavaszi és az őszi időszakban a hétfők már szünnapok. A nyár nálunk négy hónap, már májusban is minden nap itt vagyunk, de ahogy szeptemberben kinyit az iskola, a hétfői szünnapokat mi is tartjuk. Hétköznap megrendelésre, nagyobb létszám esetén van melegkonyhánk, hétvégén viszont állandóan.

Kik dolgoznak nálatok?

A család üzemelteti a helyet, anyu a kezdetektől fogva ott van, de ott dolgozunk mi is, a feleségem és én. Két alkalmazott segít nekünk. Én minden nap a pultban állok és adom ki a jobbnál jobb cseh csapolt söröket.

Mit keresnek az emberek, mi fogy a legjobban?

Nagyon jó a házi rétesünk, azért sokan járnak hozzánk. Második éve foglalkozunk grillcsirkével és bajor grillcsülökkel. Sváb burgonyasaláta is van nálunk, de azt rendelésre csinálunk. Szombat a grillcsirke nap, vasárnap pedig a grillcsülöké. A konyhát a magyaros ételek uralják, de hetente változik a kínálat, minden héten kitaláljuk, hogy mit szeretnénk adni és aszerint állítjuk össze a heti menüsort. Anyu csülköspacalja világhírű, azért még Csepelről is feleveznek. A bécsi szelet pedig 1993 óta emblematikus ételünk. Emellett négyfajta cseh csapolt sörrel megyünk, de nem itthon gyártott cseh sör, hanem tényleg Csehországból hozatjuk és úgy csapolunk, mint Prágában, nitrogénnel, hogy ne legyen annyira szénsavas a sör, mint ahogy itthon szokás.

Az interjú megjelent az áprilisi Budakalászi Hírmondóban.

Urbán Ákos