Karácsonyvárás Kurityánban

2025. december 23.

Idén is meglátogatta a Szentistvántelepi Általános Iskola színjátszócsoportja a mélyszegénységből érkező gyermekeket a borsodi nevelőotthonban. Ezúttal is vittek magukkal ajándékot: Hans Christian Andersen A kis gyufaárus lány című művének újraértelmezésével karácsonyi színdarabjukat adták elő az otthon lakóinak.

December 4-én a kurityáni állami fenntartású Csillagfürt Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben kisebb-nagyobb nehézséggel, fogyatékossággal élő gyerekekkel találkozhattak a budakalászi iskolások. A színjátszás – azon túl, hogy közösséget hoz létre –, hozzásegíti a diákokat a személyiségfejlődéshez, önismerethez. Ezeken felül pedig társadalmi érzékenységre is sarkallja a gyerekeket, főleg, ha olyan pedagógus terelgeti az ifjú előadókat, mint amilyen Wettsteinné Andrásfalvy Etelka. A csoport vezetője mindenekelőtt a színjátszás identitásképző hatását emelte ki.

„Ennek az elfoglaltságnak nevelő és értékteremtő ereje van, hiszen sok munkát kell beletennie a gyerekeknek, hogy megtanulják, átéljék a szerepüket. Ugyanakkor ez nem csak önmagukról szól. A közös siker érdekében egymást támogatják, miközben kilépnek a saját komfortzónájukból, felvállalják önmagukat, kiállnak kortársaik elé.”

Nem az idei volt az első alkalom, amikor a Telepi sulis színjátszók az élet nehezebb oldalát is megismerhették, hiszen valóban rászoruló gyerekek előtt léptek színpadra. Etelka azt is fontosnak tartja, hogy a szerepléssel járó fény és csillogás kapcsolódjon össze az ajándékozás örömével – mégpedig olyan helyen, ahol a nélkülözés igazán kézzelfogható.

„12 évvel ezelőtt pályázati segítséggel Erdélyben, Nagyszalontán jártunk a gyerekekkel egy Szent Ferenc gyermekotthonban. Látva, hogy milyen nagy hatással van ez a találkozás a diákokra, úgy döntöttem, ha tehetem, a színjátszókat minden évben elviszem egy hasonló programra.”

A fő program előtt a gyerekek a Miskolci Pannontenger Múzeumban az “Életre kelt képek” című múzeumpedagógiai foglalkozáson vettek részt.

A Kazincbarcikai Don Bosco Szakképző Intézetet működtető Szalézi rend karolta fel ezt az eldugott iskolát, az ő segítségükkel találtak rá erre az intézményre.  Az elmúlt években az iskola alapítványának a támogatásával és szülői adományozásból oldották meg az utazást, idén viszont a korábbi faluházi előadások alkalmával befolyt adományokból tudták állni az utazás költségét.

Michael Ende Momo című darabja után Lois Lowry Az emlékek őre című regényét is színpadra állították korábban, idén pedig egy klasszikus átdolgozásával készültek. A darabválasztáshoz a pedagógus legtöbbször a megérzéseire hallgat.

„A Momoban az elpazarolt idő, a fölösleges dolgok helyett az értékes kapcsolatok, tevékenységek fontossága áll az előtérben. Az emlékek őrében az árral, a csoportnyomással szembeni kiállás kap hangsúlyt. A drámaírók is a saját koruk égető kérdéseit dolgozzák fel, ami a levegőben van, ami mindenkinek a húsába vág. Én diákszínpadot vezetek, így ennek a korosztálynak a szenvedéseit ismerem, ebben élek, ezekre keresem a válaszokat a művészet eszközeivel. Írtam már saját darabokat is, meséket, regényeket is dramatizáltam. Az idei karácsonyi darabot G. Szabó Zita írta, de együtt tanítottuk be Parafrázis a kis gyufaárus lányról címmel. Nagyon pozitív a végkicsengése, de bemutatja azokat a pontokat, ahol az ember a karácsonyi készülődés alkalmával eltéved, közönyössé válik mások szükségére, előjönnek azok a megrögződéseik, amelyek a valóban fontos, értékes dolgoktól eltérítik.”

A Parafrázis a kis gyufaárus lányról című darabjukat H. C. Andersen regénye inspirálta

A színdarabot lapzártánk után a Telepi suliban az Adventi hangoló műsor keretében december 11-én és 12-én is előadták, így mondhatjuk, hogy egy turné része volt a kurityáni utazás. Ám nem csupán egy fellépési alkalom, egy turnéállomás volt a gyerekek számára: a szegény sorsú emberek megismerését is szolgálta. A budakalászi gyerekek sokszor nincsenek is tisztában azzal, hogy amik számukra maguktól értetődők – a meleg családi légkör, a biztonságot nyújtó otthon, a támaszként szolgáló szociális háttér – azok az ország kevésbé szerencsés felére született gyerekek számára ismeretlen fogalmak.

A pedagógusok szerint mindig nagyon mélyen érinti a gyerekeket a nélkülözőkkel való találkozás, ezért a színjátszócsoport korábban többször is igénybe vett már iskolapszichológusi felkészítést.

„G. Szabó Zita kolléganőm, akivel a színjátszókört vezetem, gyógypedagógus is, így alapos ismeretekkel rendelkezik, amelyeket megoszt a gyerekekkel a találkozások előtt. A tapasztalt színjátszók pedig személyesen is elmondják az újaknak élményeiket. Az is megdöbbentő volt most számukra, ahogy a busszal átutaztunk a szegényebb falvakon Borsodban.”

G. Szabó Zita és Wettsteinné Andrásfalvy Etelka

Az utazás alatt a pedagógusok vezetésével önismereti és egyéb, a másikhoz, a mássághoz közelebb vivő játékkal töltötték a gyerekek.

„Reggel beadták a gyerekek a telefonjaikat, így végig máshogy kellett az időt eltölteniük. Meséltünk a fogyatékkal élő gyerekekről, a mélyszegénységről, a velük való kommunikáció lehetőségeiről. Visszafelé aztán hosszasan megosztottuk egymással a benyomásainkat.”

„Az iskola előző igazgatója, Koncz Árpád fogadott minket, mivel Fignár Gergő igazgatónak más hivatalos dolga volt. Koncz Árpád fogadó beszédében kifejezte háláját, hogy még nem felejtettük el azt a szót, hogy “érzékenyítés” a legszorosabb értelemben, mivel már alig vannak olyanok, akik rendszeresen törődnének velük. Ők is előadtak egy szívhez szóló kis műsort, ajándékot is készítettek nekünk, ami nagyon jól esett a gyerekeinknek. Nevükön szólították a régebbi színjátszókat, a nevelők szerint szeptember óta erre vártak.”

Koncz Árpád

A Telepi suliban 4 napig gyűjtést szerveztek a kurityáni otthon támogatására, ezt minden évben megteszik. Nagy mennyiségű cipő, játék, édesség, még műszaki cikk is összegyűlik ilyenkor, ezt már a látogatás előtti napon sikerült eljuttatniuk az otthonba. Ez teszi lehetővé a nevelők számára, hogy egy szép karácsonyt biztosítsanak a gyerekeknek.

A színjátszók az adományokon felül és az előadáson túl műhelyfoglalkozásokkal készültek a nevelőotthon lakói számára. A néptánctanítás és társasjáték mellett különböző kreatív ötleteket vittek a kalászi diákok: festettek, ragasztottak, hajtogattak, báboztak – együtt. Ezután saját sütésű süteményekkel kínálták meg őket. Az ottani gyerekek őszinte csodálkozó tekintettel várták és kimondottan élvezték ezeket az alkalmakat; a beszélgetések, kérdezgetések nyomán pedig barátságok születtek.

Az otthon lakói és a kalászi gyerekek együtt játszottak

„Megteremtettük a lehetőséget arra is, hogy minden gyerek el tudja mondani, hogyan sikerült a műhely, milyen beszélgetései, élményei voltak. Másnap még egy órát szántunk arra, hogy egy tudatos feldolgozással, játékosan, mégis komolyan helyre tegyük a hatásokat. Jó volt látni, mennyire az “itt és mostban” léteznek a gyerekek, hogyan élik meg a pillanat kihívásait, a váratlan helyzeteket.”

A színjátszócsoporttal nem csak a színpadi előadások alkalmával találkozhatunk, de filmekben is viszontláthattuk már. Egyízben a néhány évvel ezelőtt bemutatott Sorsfordító című kisfilmben működtek közre, tavaly pedig a Legbelső szív című kisjátékfilmben többek között Mucsi Zoltán, Scherer Péter és Csuja Imre partnereiként. Az autizmusra érzékenyítő, az etika tananyaghoz ajánlott filmek producere a budakalászi Gömbösné Hideg Viktória volt, aki fia, Gömbös Olivér ötletét vitte vászonra. Munkájában a Magyar Speciális Mozgókép Alapítvány támogatta, utóbbi alkotás idén elnyerte a Tony Curtis Nemzetközi Filmfesztivál különdíját.

Marosvölgyi Judit

A cikk megjelent a Budakalászi Hírmondó 2025. december -2026. januári összevont lapszámában.