Vendégünk Gyenes Béla szaxofonművész

„Barry White oldalán 25 000 ember tapsorkánja beleégett az emlékezetembe”

Gyenes Béla szabadúszó zenész, tehetsége és kreativitása már kora gyermekkorában kitűnt. Egyértelmű, egyenes út vezetett számára a zenei karrierhez. A legnagyobb jazz ikonok tapsoltak neki, hallván játékát Los Angelestől Kaliforniáig. A magyar zenei életben is számos formációban csillogtathatta meg különleges tudását.

Vonzódásod a fúvós hangszerekhez már korán megmutatkozott? Hogyan találtál rá a szaxofonra?

A fővárosban az énektanárnőm fedezte fel tíz éves koromban, hogy kitűnő a hallásom. Az ő javaslatára kezdtem el klarinétozni. Gyermekkoromban arról álmodtam, hogy az Operaház klarinétosa leszek, naponta tíz órát gyakoroltam. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulójaként már szívesebben játszottam önállóan, így több lehetőségem volt a kreativitásra. Ekkor kanyarodtam a szaxofon irányába, a középiskola elvégzése után már a könnyűzenére koncentráltam.

Milyen adottságok kellenek e különleges hangszer megszólaltatásához?

A szaxofon igazán egyedi hangszer, eltérő játékmódot kíván a klarinéttól. Más érzelmeket vált ki, más a kifejezési mód, a fuvolához áll a legközelebb. Több évbe telik, amíg sikerül igazán jól megszólaltatni. Ide már több levegő kell, nagyobb tüdő. Ahogy nőttem, úgy kerültek a kezembe egyre nagyobb méretű hangszerek. Fontos tudni, hogy a szaxofon hangja áll a legközelebb az emberi énekhanghoz. Kedvencem mindmáig az alt szaxofon maradt.

Zeneileg kik inspirálnak? Kik a példaképeid?

Nagyon sok szaxofonost szeretek, de a kedvencem David Sanborn, akit volt szerencsém többször is élőben hallani, csodálni. A hetvenes évektől kezdődően őt tartják a legnagyobb szaxofonosnak az egész világon. Aki csak meghallgatja, beleborzong!

Pályád honnan hová tart? Milyen főbb állomásai voltak eddig?

Indulásomkor 1983-at írtak. Számos zenekar tagjaként alkothattam, ilyen volt a Satöbbi, a Kentaur, a Pierrot, az R-GO, a PUF, a Rapülők, a Studió Dixiland, a Takács Tamás DBB, az Emberek vagy az Uniszex. A Bon-Bon zenekarnak több mint 20 éve vagyok tagja, sokat jelent számomra ez a kapocs. Dolgoztam együtt Szekeres Adriennel, Miller Zolival és zenés darabokban Gesztesi Károllyal.
Zenét írtam többek közt az Uniszex zenekarnak „Szebb holnap” címmel és Auth Csillának is nagy sikert hozott a „Szerelem az esetem” című számom. Emellett elmondhatom, hogy 150 magyar lemezen játszottam.
Számos külföldi filmzene eljátszására is felkértek, ilyen volt a Dr. Parnassus és a képzelet birodalma című alkotás is. Színházakban is fellépek, ami számomra szintén fontos terület. Most Ladinek Judit budakalászi származású színésznővel dolgozhatok együtt a Madách Színház Bepasiztunk! című darabjában.
Szakmám csúcsa mindenképpen az volt, amikor a soul zene királyának, Barry White-nak a szaxofon szólistája lehettem két európai és egy amerikai turné során. Az ottani 25 000 ember tapsorkánja örökre beleégett az emlékezetembe. A közönség sorai közt volt a fantasztikus Quincy Jones, Lisa Stansfield Los Angelesben és a csodás hangú Aretha Franklin is.

A nyolcvanas években a pomázi úti Művelődési Házban igazi színfoltot jelentett a Szikora Robert vezette R-GO Klub, melynek Te is tagja voltál. Milyen emlékeid vannak erről?

Nagyon sok helyi rajongót vonzottak akkoriban a klub zenei estjei. Amikor Budakalászon próbáltunk az R-GO együttessel, még nem sejtettem, hogy egyszer itt fogok élni, bár már akkor is nagyon tetszett a város. Robival azon szomorkodtunk, hogy nekünk sosem lesz annyi pénzünk, hogy itt telepedjünk le. És mégis sikerült!

A Kós Károly Művelődési Házban is rendszeresen részt veszel különböző zenei projektekben. Mesélnél ezek részleteiről?

Az első fellépések jótékonysági koncertek voltak, egy alkalommal egy súlyos beteg kislánynak gyűjtöttünk. Rák Béla gitáros barátom felkérése alapján később a Kalász Jazz Band közreműködésével adtunk nagy sikerű koncerteket, majd a Bon-Bon együttessel is sokak előtt léptünk fel itt. Nyáron a Kocsifesztiválon az Ice Cream zenekarral szerepelhettem és a „Két dudás egy csárdában” projekt is nagyon közel állt hozzám. Az utóbbi műsornak a Cuki Presszó adott otthont, ahol Sütő Lajos barátommal állhattunk a lelkes közönség elé.

Mit jelent számodra Budakalász? Milyen kötődésed van a városhoz?

Budakalász 23 évig volt az otthonom. Néhány hete költöztem el, de most is Kalászt tartom az otthonomnak, ahová szívesen jövök vissza bármikor. Bízom benne, hogy egyszer végleg visszatérhetek.

Legközelebb hol hallhatunk?

Gyertek el Sopronba, ahol most játsszák a Blues Brother Show-t nagy sikerrel. Fergeteges élmény azok számára, akik szeretik az igazi blues slágereket!