„A szeretet alkotóeleme az ismeret”

2017. november 15.

Augusztustól új plébánosa van Budakalásznak. Kelemen László atya Szentendrén és Budapesten teljesített korábban szolgálatot. Friss tapasztalatai alapján Budakalászon nagyon értékesnek tartja, hogy a katolikus közösségben minden korosztály jelen van, valamint azt, hogy az emberek a templomra mint otthonukra tekintenek. Ismerjék meg Laci atyát közelebbről.

Miért választotta a papi hivatást? Mikor érezte, hogy Istent papként kell szolgálnia?

Egyfelől mondhatom, hogy amióta arra a kérdésre, hogy mi leszek, ha nagy leszek, mindig azt feleltem, hogy pap szeretnék lenni. Kiskoromban mi fogott meg ennyire, nem igazán tudom. Gimnazistaként az motivált különösképpen, hogy szerencsésnek mondhattam magam, hogy remek közösségeknek lehettem tagja, melyektől nagyon sokat kaptam. Arra kerestem a válaszomat, mivel köszönhetem meg ezt legjobban. Egyre több mindent vállaltam, mindenbe belefogtam, amibe csak lehetett, de mindig azt éreztem, hogy ez kevés. A közösségeket Krisztus szeretete tartja egyben, nekem erről kell tanúságot tennem.

Hogyan fogadta a családja a választását?

Szüleim nem igazán lepődtek meg a jelentkezésemen, nekik a meglepetés inkább idősebbik bátyám döntése volt, hogy ő is papnak jelentkezett a főiskola elvégzése után. Hálás vagyok, hogy olyan családba születtem, ahol szüleim segítettek, támogattak ezen az úton.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat, emlék eddigi hivatása során?

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, imádkozzuk az Úr imádságában és sokszor rácsodálkozom, hogy mennyivel többet kapok, mint amit kérek. Számtalan sok szép emlékem van. Papszentelésem napja mindig szép évforduló nekem, melyet évfolyamommal közösen ünneplünk meg. Eddig két plébánián kellett búcsúzkodnom, ahol nagyon ötletes, vicces, de bensőséges búcsúzásom volt.

Hogyan érezte magát korábbi szolgálati helyein?

Szentendre után két évet töltöttem a Városmajori Plébánián. Mindkét helyen jól éreztem magam. Kápláni éveim alatt fiatalokkal működtem együtt, jó pár programot álmodtunk és valósítottunk meg közösen. A legnagyobb a tavaly nyáron Krakkóban megrendezett Ifjúsági Világtalálkozó volt, amire egy évet készültünk. Két busszal mentünk, és jó volt két millió fiatallal közösen ünnepelni.

Milyen érzésekkel érkezett Budakalászra?

Meglepetés volt számomra a nyár elején az áthelyezés ténye és helye is egyaránt. Budakalászról először egy kirándulási élményem jutott eszembe, akkor láttam, milyen rendezett és szép a város. Utána még két dolog jutott eszembe: minden évben volt hittanosaim között budakalászi származású gyerek, illetve a kalászi templomban eskettem először papként. Ezekből bátorítást tudtam meríteni a dobozolás fáradalmaihoz, a búcsúzás nehézségeihez.

Mit tart a budakalászi közösségben értéknek, és mi az, amin úgy érzi, változtatni kellene?

Elöljáróink lelkünkre kötötték annak idején, mikor egy új közösségbe kerülünk, egy éven belül ne nagyon változtassunk semmin, hanem ismerjük azt meg minden értékével, szokásával, hagyományával és problémáival együtt. Próbálom ezt a tanácsot megfogadni.

Feltűnt számomra a templomok iránti szeretet a közösség részéről, legyen az rend, tisztaság, díszítés, ünnep előkészítése vagy megtartása. Úgy érzem, hogy a templomra sokan, mint egyik otthonukra tekintenek.

Szintén nagy értéknek tartom, hogy minden korosztály megtalálható a sorokban. Jó látni a sok vidám gyermeket, a közösségben gondolkodó fiatalokat, a boldog családokat, melyeket támogat hátulról az idősek tapasztalata, tudása és nem utolsó sorban imádsága.

Milyen benyomásai vannak a városról, hogy tetszik Budakalász?

Könnyű megszeretni a várost, mivel a plébánia a város legszebb kereszteződésében található az Omszk-tó közelében.

Mit tart hivatásában a legfontosabb célnak?

Az elmúlt években a hitoktatás időm jelentős részét kitöltötte. Fontos a közösség, mely megtart, ahol feltöltődhetünk hétről-hétre. Viszont fontos emellett a tudás is. A hitoktatás döbbentett rá arra, hogy mennyi kérdés van bennünk, melyre a választ keressük, kutatjuk. Ha ezekre magunktól nem találjuk meg a választ, akkor a hitbéli fejlődésben megakadunk. Jó volt látni a diákokon, hogy egy-egy mondatnak, felismerésnek – melyekhez hozzá tudtam segíteni őket – mennyire tudtak örülni. A szeretet alkotóeleme az ismeret. Szeretném, hogy közösségeinkben a tudás gazdagítása utáni vágy is meglegyen, hogy ezáltal Istent egyre jobban megismerjük és szeressük.